Andrzej Sapkowski: Vaják I. – Az utolsó kívánság – Könyv – kritika

Andrzej Sapkowski: Vaják I. - Az utolsó kívánság - könyvborító

A szörnyvadász kilép a népmesékből

Ríviai Geralt, a lengyel Sapkowski immár világhírnévre szert tett hivatásos szörnyvadásza 1993-ban lépett színre egy novelláskötetben. Az utolsó kívánság színtere egy többé-kevésbé kora középkori Kelet-Európára emlékeztető fantasy világ. Törpékkel, tündékkel és sárkánygyíkokkal. Plusz a szláv és német mese- és mondavilág lényeivel súlyosbítva. Strigától és lúdvérctől kezdve Hófehérkéig. (Legalábbis annak kifordított verziójáig.)

Hamar kiviláglik, hogy Sapkowski könyvénekaz előnye ugyanaz, mint a hátránya is.  Lehet, hogy valamivel másabb mint egy sablon angolszász fantasy, de amikor a szörnyeteg lakomát varázsol az asztalra a nagy semmiből, vagy mikor a lány böhömnagy denevérré változik, majd vissza megint ruhába öltözött lánnyá, magad se tudod, hogy mindez teljesen komolyan vehető-e. A dzsinnről és a három kívánságról nem is beszélve.

Mert ugyebár a mesék nem vehetők komolyan egy bizonyos kor felett.

Jobb és rosszabb rövid történetek

Sapkowski kissé kicsavart népi históriái hol jobbak, hol rosszabbak; a badass Hófehérke például a legjobb karakter a könyvben (nyilván nem véletlen, hogy a tévésorozat első epizódja is ővele kezd – lásd kritika), de van történet, amely egészen a gagyiba süllyed. Teszem azt, amikor a tündék, e nemes faj, a veteményesből lopják a tarlórépát és  lóbabot. Ugyanebben a novellában a szerző néhány oldal erejéig láthatólag a Gyűrűk urában érzi magát és hát a burleszket kihagyás nélkül követő hamis emelkedettség magától értetődően teljesen hatástalan.

Ríviai Geralt – a tökéletes hős alapanyag

De cifrázás ide vagy oda, Az utolsó kívánsággal nagyjából egy átlagos heroikus fantasyhez van szerencséd. A lápi rémeket ezüstkarddal aprító Geralt alapból nagy jampi.  És tökéletes főhős alapanyag: marcona, nehéz sorsú, de helyén van a szíve, tetteit a vajákok kódexe és saját lelkiismerete vezérli. Ami alkalmanként kicsit túl is működik, lásd Yennefer esetét, aki leginkább pár jó nagy maflást érdemelt volna ki. Valamint egy seggbe rúgást. És biztos meg is kapta volna, ha nem lenne ilyen rohadt SZEXY

Geralt vezérelve: nem biztos, hogy az a szörny, ami szörnynek látszik. És íme ez egyben Az utolsó kívánság fő tanulsága is.

Az utolsó kívánságra ráférne némi koherencia

Geralttal mindösszesen két gond akad: túl flegma, ez az egyik; ami főként akkor szúr szemet, amikor királyokkal társalog. Ejnye. Le merném fogadni, hogy ebből később még komolyabb gondjai támadnak. Láthatóan nem ért a pénzügyekhez. Ez a másik. Geraltnak egyik történetben az a problémája, hogy egyre több a szörny a világban, a másik történetben meg az, hogy egyre kevesebb, így egyre nehezebben talál munkát.

Persze, ha a koronás főkkel cimboráló vaják, aki hol háromezer orent kap egy királytól, hol smaragd nyakéket egy királynőtől, jobban beosztaná a keresetét, talán nem is lenne semmi probléma. Ugyanis egyik sem hangzik úgy, mintha túl kevés lenne. Szóval igen, néha beficcen Az utolsó kívánságba egy-egy inkoherencia vagy kicsit ostoba fordulat.

Sok a fecsegés, a humor pedig idétlen

Sapkowski stlusa nem különösebben kiemelkedő, leginkább a túlírt, locsogó párbeszédeknél jön ki, hogy szeret feleslegesen fecserészni. A humora sem nagyon működik (az egyetlen kivétel talán a Pénz kérdése c. novella, amely nyomokban tartalmazza) egyébként kimerül Geralt haverja, Kökörcsin fárasztó idétlenkedésében.

Mindezek alapján erős a gyanú, hogy a kelet-európai mester könyv-sorozatát, vagy legalábbis annak első kötetét mind az általa ihletett számítógépes játék, mind a Netflix-sorozat (lásd: kritika az első három évadról) séróból felülmúlja.

Értékelés: 6.9/10

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság (Vaják 1.)
GABO Kiadó. 2019. 352 oldal

Kritika a Vaják-sorozat további köteteiről:
2. Andrzej Sapkowski: A végzet kardja
3. Andrzej Sapkowski: Tündevér
4. Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje
5. Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség
6. Andrzej Sapkowski: Fecske-torony
7. Andrzej Sapkowski: A tó úrnője
8. Andrzej Sapkowski: Viharidő

Kritika a Netflix-sorozatról:
Vaják (The Witcher) – Az első három évad

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük