Thomas Harris: Cari Mora – Könyv – kritika

Cari Mora nem csak kemény, de dögös is

Thomas Harris főhőse, Cari Mora, a hajdani kolumbiai gyermekkatona és jelenlegi dögös csajszi Miami Beach-en Pablo Escobar egykori villájának gondnoka. A körültekintő és gondos Pablo annak idején 25 millió dollárnyi aranyat rejtett el a villában. Az aranyra egyaránt pályázik a maffia és egy genyó német pszichopata, akinek a szervkereskedelem a hobbija. (Cari Morának nincsenek ilyen tervei, ő csak egyszerűen állatorvos akar lenni.)

Thomas Harris megújult stílusú regénnyel jelentkezett – értesülsz a fülszövegből. Hogy minek, azt csak a jóisten tudja, mert a régivel semmi gond nem volt: A bárányok hallgatnak könyvben például majdnem ugyanolyan jó, mint a belőle készült zseniális film. Ez az új stílus meg kb. azt jelenti, hogy az egész kicsit laposabb és slendriánabb. És gyorsabb ritmusú – talán a megváltozott olvasói igények miatt, talán amiatt, hogy így jóval egyszerűbb könyvet írni.

Thoams Harris elfelejtette, hogyan kell jó regényt írni

Mindenesetre Harris könyve, amellett, hogy bántóan középszerű, azért még az olvasható kategóriában foglal helyet. Sőt a végére még valamennyire magára is talál, leheletnyit izgalmasabbá válik és némi karakterépítés is kerül bele, köszönhetően Don Ernestónak és a testőrének. De Cari Mora, a főszereplő ettől még ugyanolyan szürke marad, mint az elején. Talán amiatt is, hogy a szerző képtelen hatásosan átadni az előtörténetét, csak úgy odakeni az elejére, nesztek, és így nem igazán működik.

Ugyanez a helyzet a helyzet a gaz Schneiderrel is, a könyv operettgonoszával. Mintha rá lenne ragasztva egy cédula, rajta felirattal: „Ez az ember pszichopata őrült. Óvakodj tőle!” Elolvasod, oké jól van, haladjunk tovább, kb. ennyi hatást vált ki.

Egy krokodil a legkidolgozottabb szereplő – majdnem

A sokkal jobban felépített Robles nyomozóval meg az a helyzet, hogy miután Thomas Harris gondosan felépítette, ravaszul eltünteti Cari Mora történetéből. A nyomozó karakterénél még zavarba ejtőbb és még feleslegesebb (noha korábban azért legalább elfogyasztott pár egyéb mellékszereplőt) a krokodil kurtácska fellépése egy saját, önálló fejezetben; de az legalább szórakoztató valamennyire.

Thomas Harris utoljára 13 évvel a Cari Mora előtt írt könyvet, a Hannibal ébredését, de már annál is erősen rezgett a léc. A művei egyre gyengébben muzsikálnak, ahogy telik az a rohadt idő. Persze nem csak ő van van így vele egyedül (hanem Frederick Forsyth is – lásd A Róka.). Ha 79 éves koromban még írom ezt a blogot, hát biztos jóval kínosabb lesz ez is.

Értékelés: 7/10

Thomas Harris: Cari Mora
General Press Kiadó. 2019. 319 oldal