Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai 1-2. – Könyv – kritika
Nem túl bámulatos kalandok
Mire asszociálsz egy olyan könyvcím alapján, amelyben benne foglaltatik a „bámulatos kalandok” kifejezés? Le merném fogadni, hogy bámulatos kalandokra. Nos, azok nem nagyon vannak Michael Chabon Kavalier és Clay bámulatos kalandjai című könyvében. Vagy legalábbis csak nyomokban. A cím a (tudatosan) félreérthető címadás iskolapéldája. A nácik elől Amerikába kimenekített Josef Kavalier és unokatestvére története egy kb. tizenöt évet felölelő fél családregény az amerikai képregényírás aranykorszakáról és a holokausztot „túlélők bűntudatáról”.
A Szabadulóművész képregény-történelmet ír
Akkor mi az, amibámulatos a Kavalier és Clay bámulatos kalandjaiban? Hát a képregény-történelem. (Természetesen a címbéli jelző is ezekre utal.) El bírom képzelni, hogy a kilencedik művészeti ág, e klasszikusan amerikai műfaj korai históriája már kapásból egy fél Pulitzer-díjat ért Michael Chabon számára. (A díj másik fele talán a ’40-es és ’50-es évek New Yorkja iránt kinyilvánított alázatos és buzgó hódolatnak köszönhető). A regénybéli Szabadulóművész természetesen nem létezett, az álarcos hős van Amerika kapitány egyfajta parafrázisa, továbbá az emlékezetes Hitlernek bepancsolós címlap is utóbbihoz köthető.
A második bámulatos dolog a Chabon könyvében Joe és Rosa szerelme, mert hát Kavalier és Clay bámulatos kalandjai szerelmi történet is egyben, sőt a hangsúly egyre inkább erre tevődik át menet közben. De sebaj, minden túlzástól mentes, türelemmel és kitartással viselt szerelemről van szó, úgyhogy kénytelen vagy szurkolni az érintett feleknek.
De hova tűnt a prágai gólem? És főleg Clay???
A harmadik bámulatos dolog a háború előtti, felvillanó Prága, benne a nevezetes gólemmel (masszív, de passzív résztvevőként) szabadulóművész-gyorstalpalóval és a nácik egyre fojtogatóbb jelenlétével.
Akiről nem nagyon van szó a regényben, az maga szegény Clay, ki egy idő után szimpla mellékszereplővé silányul. Ha kap is némi jelenlétet, az leginkább erőltetettnek hat. (Újabb értetlen homlokráncolás a címadás láttán.)
Humanista szemléletű nagyregény – kisebb hiányosságokkal
A Kavalier és Clay bámulatos kalandjai cselekményének idejéhez furán idomul az írás stílusa: néha olyan érzésed van, mintha számos évtizeddel korábban írt sorokat olvasnál. Köszönhető mindez a végtelenül ráérős tempónak, a merészen elnyújtott jeleneteknek vagy olyan szereplők (vagy éppen szobabelsők) aprólékos bemutatásának, akik pár oldal erejéig jelennek csak meg. Nyilván akadnak, akik ilyesmitől a falra másznak, de mindez mégis furán hozzáillik Kavalier (és Clay) melankolikus hányattatásaihoz, egy olyan nagyregény kifejezésmódját mímelve, aminek a szintjéig Michael Chabon munkája azért nem ér fel. De ettől még mindenképpen nagyon kellemes olvasmány, leginkább humanista szemlélete és a távolról sem hibátlan, de szerfelett kedvelhető szereplői jóvoltából.
Értékelés: 8/10
Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai 1-2.
XXI. század Kiadó. 2019. 383 + 463 oldal