Andrzej Sapkowski: A végzet kardja – Könyv – kritika
Szörnyaprítás egy nem túl eredeti világban
Sapkowski Vaják-sorozatának második részében az a legjobb, hogy mindjárt az első két novella alapján el tudod dönteni, hogy akarod-e tovább olvasni. A végzet kardja legelső novellája (mint saját maga akaratlan paródiája) a legbénább ugyanis. A második pedig a legjobb. Holtversenyben az utolsóval.
Andrzej Sapkowski módszere ugyanaz az mint az első részben. (Ld. Az utolsó kívánság) A vaják kóborol egy nem túl eredeti fantasy-világban, különféle rusnyaságokkal és mesebeli lényekkel találkozik, a háta mögül meg szurkol neki a lelkes tömeg, hogy mielébb aprítsa fel őket. A vaják pedig hol felaprítja őket, hol pedig nem.
Hé, ez most akkor egy gyerekmese?!
A mesébe illő sztereotípiák pedig sajna ismételten csak lehúzzák a Sapkowski könyvét. A végzet kardja novelláiban a sárkányok kincset őriznek a barlangjukban. Oké. Ez persze elment A gyűrűk urában, de azóta eltelt már pár évtized. És még ha el is fogadjuk azt az alapállást, hogy a sárkány, ez az oktalan vadállat, mielőtt fölfalna pár jómódúbb polgárt, még ki is rabolja őket, és a náluk lévő drágaköveket a mancsával… oppardon, a karmával bepakolja egy szütyőbe, aztán a barlangjába szállítja, majd az orrára biggyesztve egy lupét szétválogatja őket karát-mennyiség alapján – az már mégiscsak túlzás egy kicsit, hogy ez a szörnyeteg beszél. Ráadásul választékosan, mint a picsa…
Agyzsibbasztó párbeszédek A végzet kardjában
… csakúgy, mint a szereplők többsége. Magyarán Sapkowski fantasy könyvének túlírt, fellengzős párbeszédei is megmaradtak. A legfájdalmasabbak ezek közül Geraltnak a felső vezetéssel (királyok, hercegek, elöljárók etc.) folytatott csevegései, mindegyikük ugyanabban a cirádás, jelzőkkel teletömött hangnemben szólal meg.
Ugyanakkor a párbeszédek tartalmilag mintha javultak volna egy fokkal. Egy fokkal. Ha nem is üres szócséplés mind, de jórészt még mindig értelmetlen filozofálgatás tölti ki őket, ami néha egyenesen szappanoperás drámaiságba vált át.
És ami eddig nem volt jellemző az írásra, mégpedig a túlzott pátosz, na, most már az is megjelent. A Némi áldozat c. novella végén, – már ha éppen nem bőgöd el magad keservesen a meghatottságtól, – te szégyenkezel a szerző helyett.
Jöjjenek a pozitívumok!
A keserves úristenit, kérdezheted, van egyáltalán valami, ami javult az első részhez képest?! Van. Mindenki készüljön fel, innentől a pozitívumok jönnek:
Sapko bácsi jobban ráfeküdt a humorra, – ami néha működik, néha pedig, hát… nem. De legalább Kökörcsin már nem olyan rohadt fárasztó. Sőt, néha még nevetni is lehet a szövegén! (Bár alkalomadtán még így is játékosan megsuhintanád egy szívlapáttal.)
A végzet kardjának akad némi mondanivalója: Mégpedig megmutatja a biztos receptjét annak, hogyan tegyük tönkre a természeti környezetünket. Kösz, magunktól is jól tudjuk, hogyan kell. De ettől Sapko bácsi azért még prímán beelőzte a korát természetvédelem terén, adjunk neki két pirospontot!
A szerelem sötét verem!
Sapkowski nevelláskötetében található egy nagyon jól sikerült összefoglaló a szerelem gyötrelmeiről (A Némi áldozatban). Ha már a gyötrő szerelem amúgy is a regény egyik hangsúlyos motívuma. Geralt és a varázslónő, Yennefer, e két végtelenül erős akaratú ember előző részből átívelő kapcsolata a novellák egyik fő összekötő eleme. És figyi, a nő az erősebb akaratú!
Sapko bácsi a feminizmussal és női önmegvalósítással kacérkodik itt nekünk, erős hangsúllyal a szexualitás megélésen. Egy középkori fantasy-világban, apukám! Geralt helyében, lehet, már készítenéd is a nadrágszíjat, – már ha nem félnél attól, hogy Yennefer úgyis kivarázsolja a kezedből. Eh, nincs ez így jól. 🙁
Egy kis meglepetés!
A végzet kardja másik átívelő szála, ugyancsak Az utolsó kívánságtól ér idáig. A pillanatok alatt megkedvelhető, felvágott nyelvű Meglepetés-gyerek kapcsán (akinek a karakterét, Sapkowski, ha akarta, se tudta volna elrontani) Geralt a végzetet igyekszik mindenáron elkerülni. Az utolsó novellából (Több annál) kiderül, sikerrel jár-e. Ez az utolsó történet egyébként az eddigi két kötet legbravúrosabbja is. A szerző több karakterrel játszik egyidejűleg, ide-oda váltogatott idősíkokon, és még jól át is vág közben. Nem is egyszer. Ej, ha mindegyik novella így sikerült volna!
Értékelés: 6.7/10
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja (Vaják 2.)
Gabo Könyvkiadó. 2020. 423 oldal
—
Kritika a A Vaják-sorozatról:
1. Az utolsó kívánság
2. A végzet kardja
3. Tündevér
4. A megvetés ideje
5. Tűzkeresztség
6. Fecske-torony
7. A tó úrnője
8. Viharidő
—
Kritika a Netflix-sorozatról:
Vaják (The Witcher)- Az első három évad