Stephen King: Holly – Könyv – kritika

Stephen King: Holly - Könyvborító

Stephen King olvasott az újságban egy cikket egy idős házaspárról, akik gyilkosságot követtek el. Mindenki kedves, tisztességes embereknek tartotta őket – egészen addig, amíg elő nem kerültek az elásott hullák a hátsó kertből. Pompás regény alapanyag, gondolta King. Közben tombolt a világban a koronavírus-járvány. Már csak a Mr. Mercedes-könyvekben megszeretett, azóta magándetektívvé avanzsált Holly Gibney kellett a hozzávalók közé, és ezzel kész is a Holly címet viselő izgalmas és nem mellesleg hátborzongató krimiregény.

Ultrakonzervatívok hagyják ezt a könyvet!

Miért?

Mert már a könyv elején fel fogják húzni az agyukat.

Stephen King Holly című könyvének egyik fő vezérfonala a koronavírus. Érdekes, és szinte megmagyarázhatatlan módon az oltásellesek főként a markánsan jobboldali szavazórétegből kerülnek ki szerte a világon. Nem vagyok benne teljesen biztos, de mintha sokak szerint ők lennének azok is, akik jóval fogékonyabbak az összeesküvés-elméletekre.

(Például: a Föld lapos és négy darab sörtés armadillo tartja a hátán; vagy: a Hold teljes egészében ementáli sajtból áll. Vigyázat! Ezek az elméletek első pillantásra talán teljesen hihetőnek tűnnek, de valójában mégsem igazak!)

Read more

Don Winslow: Lángoló város – Könyv – kritika

Don Winslow: Lángoló város - Könyvborító

Keresztapa – kicsiben

Don Winslow Lángoló város című maffiaregénye egy az egyben a Keresztapa lebutított verziója. Az abban szereplő motívumok legtöbbje itt is megjelenik. Mint például:

Maffiacsaládok háborúja a területért
A család, azaz a vérségi kötelék összetartó ereje
Az utódlás kérdése, ahol persze nem a legalkalmasabb jelölt az örökös
A drogüzlet = a nagy pénz, egyúttal a nagy bukás ígéretével

Mivel pedig a Keresztapa olyan nagyszerű és megismételhetetlen regény, hajlamos vagy rá, hogy már egy csökkentett verzióval is beérjed. Főleg, ha az a monumentális Drogháború-trilógia szerzője, Don Winslow tolla alól került ki. Szembenálló ír és olasz maffiózókkal.

Kisvárosi gengszterek

Oké, de azért mégis. Az, hogy a Langoló város helyszíne a rhodes island-i Providence, avagy becenevén Dogtown, valahogy mégis lecsökkenti az előzetes várakozásokat. Providence New York és Boston közé beékelve, és előbbiekhez viszonyítva kicsi és jelentéktelen. Prostitúció, szerencsejáték, és még a dokkok. Ezekből lehet arrafelé pénzt csinálni.

Read more

Mary Burton: Az utolsó húzás – Könyv – kritika

Mary Burton: Az utolsó húzás - Könyvborító

Mary Burton több tucat romantikus regény szerzője. Ez a tény nyilván alapból sok krimiolvasót elriaszthat Az utolsó húzás című könyvtől. Ha azonban szeretsz veszélyesen élni, nyugodtan adhatsz neki egy esélyt.

Az utolsó húzás vállalható sorozatgyilkosos krimi

Ha már vagy ezer krimit olvastál, amiben egy-egy beteg állat öldösi a derék amerikai polgárokat, hát biztosan elég nehézen tudnak neked újat mondani. Mary Burtonnek sem igazán sikerül. De ez cseppet sem probléma, mivel szemlátomást nem is törekszik rá.

Az utolsó húzás szépen felvonultatja a zsáner kötelező elemeit: jelen van a munkájának élő, megszállott FBI ügynök (Kate Hayden); a derék és megbízható zsaru (Theo Mazur), aki a családját helyezi a karrierje elé; és egy megszállott sorozatgyilkos: a Szamaritánus.

Kisebb gond, hogy ő elméletileg már sitten ül, de hát láttál már éppen elég utánzót, sorozatgyilkos által kiképzett tanítványt vagy tévedésből sittre vágott bűnözőt. Hogy a Szamaritánus melyik altípus, azt már Dr. Haydennek és Mazurnak kell eldönteni.

Romantika faktor a minimumon

A főhősöknek természetesen muszáj együtt dolgozni. És akkor itt Burton már meg is lep téged: egyikük sem elviselhetetlen, nem utálják egymást, a ruhát sem akarják letépni egymásról azonnal, továbbá prímán együtt tudnak dolgozni. Mindketten okosak és elhivatottak, csoda hát, ha felébred bennünk a vonzalom egymás iránt?

Nem.

Read more

Gustaf Skördeman: Geiger – Könyv – kritika

Gustaf Skördeman: Geiger - Könyvborító

Ha régen vártál már – és mindezidáig hiába – egy, A tetovált lányhoz hasonló krimire, amely ugyebár annak idején a skandináv krimik reneszánszát hozta el, akkor lehet, hogy felcsillan a szemed Gustaf Skördeman Geiger című sorozat indító regénye láttán. Hiszen pontosan ugyanezzel az ígérettel csalogat a címlapon. Na igen, de mi van, ha így csak a csalódásod lesz keservesebb?

Sara Nowak nem egy lehengerlő egyéniség

Nem. Hanem anyuka. Nincs tetoválva sem. Viszont indulat-kezelési problémákkal küzd. Ez egy rendőr esetében nem túl hasznos. És természetesen egy anyuka esetében sem. Márpedig Sara Nowak anyukának elég ciki. Az a tipikus folyton okoskodó, túlféltő személy, aki morális iránytűként kívánja terelgetni a gyerekeit. Nem csoda, hogy eléggé rühellik. (Te is rühellnéd, ha tök kanosan felmennél a PronHub-ra, hogy, hm, szélesítsed kicsit a látóköröd, ő meg rád nyitna és közölné, hogy ez erkölcstelen a nőkkel szemben.)

Nowak rendőrként megrugdossa a gyanúsítottakat, akik amúgy megérdemlik, de mégis milyen ostobaság már ez? Mármint, hogy folyton tanúk előtt teszi ezt. Hülye ez a nő?!

Ráadásul hiába képzett harcművész, éles helyzetben valahogy mégis mindig ő húzza a rövidebbet.

Á, a francba!

Meg amúgy is, egy nyamvadt erkölcsrendészetis minek avatkozik bele más nyomozásába?

Szóval Gustaf Skördemannak ez nem nagyon jött össze. Egyszerűen képtelenség megkedvelni Sara Nowakot, a főszereplőt. Talán a Geiger című könyv legvégére. Egy nagyon kicsit. Esetleg.

Read more

Emily St. John Mandel: Az üveghotel – Könyv – kritika

Emily St. John Mandel: Az üveghotel - Könyvborító

Az Utolsó állomással világhírnévre szert tett St. John Mandel hat évet várt a következő könyve megjelentetésével. A világhírnév, nyilván, olyan lehet, mint amikor Nobel-díjat kapsz. Utána már valahogy nehezebben tudsz az írásra koncentrálni. Nehezebben találsz témát, valahogy nyögvenyelősebb az egész. Az üveghotel című könyv esetében sem egyszerű eldönteni, hogy tulajdonképpen miről is szól. Mert üveghotelról tuti fix, hogy nem.

Az üveghotel csak egy átlátszó trükk?

Emily St. John Mandel könyve olyan, mintha egy klasszikus zeneművet hallgatnál. Vissza-vissza térnek benne bizonyos témák, azaz szereplők, de látszólag teljesen esetlegesen. Hol egyikük kerül előtérbe, hol a másikuk. Van aki csak a regény utolsó harmadában kap nagyobb teret, és van olyan is, aki felbukkan Az üveghotel legelején és várhatsz újra a könyv legvégéig, hogy újra találkozz vele.

A címadó helyszínen, a Hotel Caiette, a kanadai Vancouver-sziget egyik eldugott öblében áll az erdőben. Csak hajóval közelíthető meg. (Gyanús, hogy az építkezés előtt kimaradt az előzetes piackutatás.) A könyv szereplőinek 30 százaléka itt dolgozik (némelyikük csak egy egészen elenyésző ideig) 10 százaléka nem túl gyakori szállóvendég, 5 százaléka pedig tulajdonos, aki nem vesz részt a szálloda irányításában, csak befektetési célból van benne részesedése.

Jól van, Az üveghotel azért még úgy sem rossz cím, hogy a könyv sokkal inkább szól a pénzügyi befektetések lélektanáról.

Read more

Mark Greaney: Célpont – Könyv – kritika

Mark Greaney: Célpont - Könyvborító

Mark Greaney saját jogán is bestseller Szürke ember-könyvsorozata új lökést kapott, amikor a Netflix kiemelt költségvetéssel filmet (IMDb) készített az első részből. Kár, hogy a film nem lett valami túl jó. Talán azért, mert maga az alapjául szolgáló könyv sem volt az? (Van rá némi esély.) Nézzük, mi a helyzet a Célpont című második résszel.

Courtland Gentry, alias a Szürke ember bérgyilkos. Nem ez a legjobb szakma a világon, annyi szent, de hát az ember ne válogasson. Főleg, ha korábbi munkaadója, a CIA tette halállistára. A Szürke ember így kénytelen más egyéb színű embereket öldösni a napi betevőért. A legújabb megbízatása Szudánba szólítja, ahol a véres kezű diktátor, Bakri Abbúd elnök már kezdi nagyon túlzásba vinni a népirtást.

De mielőtt még a főhős elindulna Afrikába, már rögtön a Célpont bevezetőjéből kiderül, hogy a Szürke ember a legjobb szívű bérgyilkos az egész világon.

A Szürke ember a legjobb szívű bérgyilkos a világon!

Ez nem vicc! Közismert tény, hogy a pénzért embert ölők között párját ritkítóan sok nemes és jóságos munkavállaló tevékenykedik. Akiknél minimum alapszabály, hogy csakis gonosz célpontokkal végeznek. (Lásd: Stephen King: Billy Summers.) Mark Greaney főhőse azonban még közülük is kiemelkedik szívjóságával. Amikor leül, hogy pár kupica whiskey mellett kedélyesen eldiskuráljon következő áldozatával (egy másik bérgyilkossal, aki kivételesen nem annyira jószívű) csak nehezen tudod megállni, hogy téged is maga alá ne temessen az együttérzés ez utóbbi személyes problémái miatt. A Szürke ember is dettó ugyanígy van ezzel. Egyenesen a nyakát kell hozzá fojtogatni, hogy egy kis érzéketlenséget erőltessen magára.

Read more

Michael Robotham: Az enyém leszel – Könyv – kritika

Michael Robotham: Az enyém leszel - Könyvborító

A Joseph O’Loughlin-sorozat ausztrál szerzője szereti különálló regényekkel stimulálni a saját elméjét. Philomena McCarthy közrendőr kalandjait olvasva azonban már rögtön a könyv elején egyértelműnek látszik, hogy nevezett hölgy maga is könnyedén elbírna egy teljes sorozatot. Michael Robotham Az enyém leszel című könyvével azoknak az erős női karaktereknek a sorát gyarapítja, akiket az Úristen is bűnügyi regények főszereplőjének teremtett.

Utálod a nyomorult zsarukat? Ha eddig nem, hát a könyv végére utálni fogod a szemétládákat! Philomena McCarthy csupán egyszerű közrendőr, azonban a saját igazságérzetétől vezérelve az ártatlanok védelmében bárkivel szembeszáll. Na most mit gondolsz, ki az a mocskos, szemét, a feleségét és szeretőjét egyaránt terrorizáló, korrupt gazember, aki összetűzésbe keveredik Philomenával?

Hát egy másik zsaru.

Ráadásul az összes rohadék haverja gondolkodás nélkül mellé áll a lánnyal szemben. Persze, gondolhatnád, azok is mind zsaruk. Sőt, a többi zsaru is, akik nem a haverjai, azok is mind mellé állnak. És mindannyian a lánnyal szemétkednek.

Michael Robotham könyvét olvasva egyszer csak azt veszed észre (amellett, hogy megutáltad a zsernyákokat) hogy a vérnyomásod az egekben van, és folyton szünetet kell tartanod, hogy lenyugodjál.

Read more
1 3 4 5 6 7 18