Gustaf Skördeman: Geiger – Könyv – kritika
Ha régen vártál már – és mindezidáig hiába – egy, A tetovált lányhoz hasonló krimire, amely ugyebár annak idején a skandináv krimik reneszánszát hozta el, akkor lehet, hogy felcsillan a szemed Gustaf Skördeman Geiger című sorozat indító regénye láttán. Hiszen pontosan ugyanezzel az ígérettel csalogat a címlapon. Na igen, de mi van, ha így csak a csalódásod lesz keservesebb?
Sara Nowak nem egy lehengerlő egyéniség
Nem. Hanem anyuka. Nincs tetoválva sem. Viszont indulat-kezelési problémákkal küzd. Ez egy rendőr esetében nem túl hasznos. És természetesen egy anyuka esetében sem. Márpedig Sara Nowak anyukának elég ciki. Az a tipikus folyton okoskodó, túlféltő személy, aki morális iránytűként kívánja terelgetni a gyerekeit. Nem csoda, hogy eléggé rühellik. (Te is rühellnéd, ha tök kanosan felmennél a PronHub-ra, hogy, hm, szélesítsed kicsit a látóköröd, ő meg rád nyitna és közölné, hogy ez erkölcstelen a nőkkel szemben.)
Nowak rendőrként megrugdossa a gyanúsítottakat, akik amúgy megérdemlik, de mégis milyen ostobaság már ez? Mármint, hogy folyton tanúk előtt teszi ezt. Hülye ez a nő?!
Ráadásul hiába képzett harcművész, éles helyzetben valahogy mégis mindig ő húzza a rövidebbet.
Á, a francba!
Meg amúgy is, egy nyamvadt erkölcsrendészetis minek avatkozik bele más nyomozásába?
Szóval Gustaf Skördemannak ez nem nagyon jött össze. Egyszerűen képtelenség megkedvelni Sara Nowakot, a főszereplőt. Talán a Geiger című könyv legvégére. Egy nagyon kicsit. Esetleg.
NDK-s kémhálózat Svédországban, helló!
Érdekel ez még valakit egyáltalán? Harminc évvel a berlini fal ledöntése után? Az egész brancs vén már, mint az országút. A fele társaság szenilis. Meg mégis, ugyan milyen fontos információkhoz fértek hozzá anno a szelíd, unalmas és semleges Svédországban?
Mégis, mindezek ellenére úgy találod, hogy a kiöregedett kémek játszmája sokkal izgalmasabb, mint Sara Nowak nyomozása. Agneta, a Terminator-üzemmódba kapcsolt, 60 pluszos nagymama és Karla Breuer, a múltban ragadt német kémelhárító körülbelül ötször érdekesebbek, mint Nowak. Egyenként is. (És persze nem saját paródiájukat alakítják, mint például A csütörtöki nyomozóklub nyugdíjasai.)
Mindennek természetesen az is oka lehet, hogy Sara Nowak, a Geiger című könyv nyomozója inkább történelmi kutatásokat végez, mint igazi nyomozást. Már persze, amikor van rá ideje a saját családi problémái mellett. Unja a férjét, a gyerekei őt unják, eh, ki a frászt érdekel?!
Svédország legdiszfunkcionálisabb családja
De tényleg. A Geiger Bromanjai a legelbaltazott família, akikről életedben hallottál. Persze ahhoz, hogy ez kiderüljön, azért el kell jutni a könyv végére. Mindenesetre az korántsem egyértelmű, hogy Agneta miért nem immár harminc évvel ezelőtt eresztett golyót derék férje, Stellan fejébe.
És kell még hozzá az is, hogy Abu Raszil, a terrorista észkombájn visszatérjen a nyugdíjból.
Na, Abu Raszil, már csak éppen ő hiányzott! (És hogyhogy nem csípte még nyakon Gabriel Allon és csapata?) No mindegy, a lényeg hogy a Geiger című könyv végére a tét exponenciális mértékben kezd nőni. És ahogy a tét nő, úgy nő egyre nagyobbra a szemed ámulatodban.
Egy hatalmas pukkanás a végére!
Mint amikor egy léggömb kipukkan.
Skördeman Geigerje, amiről nagyon sokáig azt hitted, hogy egy egyszerű skandináv krimi, némi hozzáadott kémregényes beütéssel, elkezdi szétfeszíteni a saját kereteit. Tudjuk, hogyan néz ki egy szétfeszített keret, nem? Nem szép látvány. Fahulladék, na. De Gustaf Skördeman azért csak tovább feszegeti.
Stellan bácsi hátsó kertje pedig világtörténelmi jelentőségre kezd szert tenni. Stellan bácsi felesége, a nyugdíjas nagyi is világtörténelmi jelentőségre kezd szert tenni. Előkerül a Szovjetunió, Gorbacsov, Jelcin. Abu Raszil pedig azt szeretné, hogy egy csomó atombomba is előkerülne még.
És mindezek még a Geiger című könyv hitelesebb részét képezik.
A Sara Nowak-sorozat első részének végére egészen egyszerűen elunod magad. A Geiger az eddigiekben sem volt éppen a vibráló izgalom mintapéldánya, de amikor már csupán egy izgalmas akciójelenet kellene a végére lezárásként, akkor Gustaf Skördeman bedob két teljesen felesleges, azonban nevetségesen hiteltelen fordulatot, amiken sajnos már csak röhögni sem tudsz. Nincs hozzá kedved, annyira unatkozol.
6.9/10
Gustaf Skördeman: Geiger – Könyv – kritika
Alexandra Kiadó. 2021. 525 oldal