Ha régen vártál már – és mindezidáig hiába – egy, A tetovált lányhoz hasonló krimire, amely ugyebár annak idején a skandináv krimik reneszánszát hozta el, akkor lehet, hogy felcsillan a szemed Gustaf Skördeman Geiger című sorozat indító regénye láttán. Hiszen pontosan ugyanezzel az ígérettel csalogat a címlapon. Na igen, de mi van, ha így csak a csalódásod lesz keservesebb?

Sara Nowak nem egy lehengerlő egyéniség

Nem. Hanem anyuka. Nincs tetoválva sem. Viszont indulat-kezelési problémákkal küzd. Ez egy rendőr esetében nem túl hasznos. És természetesen egy anyuka esetében sem. Márpedig Sara Nowak anyukának elég ciki. Az a tipikus folyton okoskodó, túlféltő személy, aki morális iránytűként kívánja terelgetni a gyerekeit. Nem csoda, hogy eléggé rühellik. (Te is rühellnéd, ha tök kanosan felmennél a PronHub-ra, hogy, hm, szélesítsed kicsit a látóköröd, ő meg rád nyitna és közölné, hogy ez erkölcstelen a nőkkel szemben.)

Nowak rendőrként megrugdossa a gyanúsítottakat, akik amúgy megérdemlik, de mégis milyen ostobaság már ez? Mármint, hogy folyton tanúk előtt teszi ezt. Hülye ez a nő?!

Ráadásul hiába képzett harcművész, éles helyzetben valahogy mégis mindig ő húzza a rövidebbet.

Á, a francba!

Meg amúgy is, egy nyamvadt erkölcsrendészetis minek avatkozik bele más nyomozásába?

Szóval Gustaf Skördemannak ez nem nagyon jött össze. Egyszerűen képtelenség megkedvelni Sara Nowakot, a főszereplőt. Talán a Geiger című könyv legvégére. Egy nagyon kicsit. Esetleg.

Read more