Michael Robotham: Az enyém leszel – Könyv – kritika
A Joseph O’Loughlin-sorozat ausztrál szerzője szereti különálló regényekkel stimulálni a saját elméjét. Philomena McCarthy közrendőr kalandjait olvasva azonban már rögtön a könyv elején egyértelműnek látszik, hogy nevezett hölgy maga is könnyedén elbírna egy teljes sorozatot. Michael Robotham Az enyém leszel című könyvével azoknak az erős női karaktereknek a sorát gyarapítja, akiket az Úristen is bűnügyi regények főszereplőjének teremtett.
Utálod a nyomorult zsarukat? Ha eddig nem, hát a könyv végére utálni fogod a szemétládákat! Philomena McCarthy csupán egyszerű közrendőr, azonban a saját igazságérzetétől vezérelve az ártatlanok védelmében bárkivel szembeszáll. Na most mit gondolsz, ki az a mocskos, szemét, a feleségét és szeretőjét egyaránt terrorizáló, korrupt gazember, aki összetűzésbe keveredik Philomenával?
Hát egy másik zsaru.
Ráadásul az összes rohadék haverja gondolkodás nélkül mellé áll a lánnyal szemben. Persze, gondolhatnád, azok is mind zsaruk. Sőt, a többi zsaru is, akik nem a haverjai, azok is mind mellé állnak. És mindannyian a lánnyal szemétkednek.
Michael Robotham könyvét olvasva egyszer csak azt veszed észre (amellett, hogy megutáltad a zsernyákokat) hogy a vérnyomásod az egekben van, és folyton szünetet kell tartanod, hogy lenyugodjál.
Ilyenkor, amikor lenyugszol, van időd elgondolkozni azon, hogy mi a helyzet a zsarukkal. Ők vajon kit utálnak a legjobban? Hát a bűnözőket. Meg a családtagjaikat. Na most, mit ad isten, Philomena pontosan egy nagymenő gengszter lánya. Szegény lány nincs túl könnyű helyzetben a yardon, az egyszer biztos!
Hogy is van az a mondás? Az Úristen a barátokat kárpótlásként adja a családért? Nos, Philomena szerencsésen összebarátkozik az általa megmentett lánnyal. Hát arról meg nem az derül ki, hogy teljesen buggyant?
De.
Robotham Az enyém leszel című könyve valahol a krimi és a pszichológiai thriller határvonalán helyezkedik el. A könyv körítése legalábbis teljesen olyan, mintha egy krimit olvasnál. Gyilkosság nélkül.
Philomena éli az életét, készül az esküvőjére, próbálja rendezni a viszonyát az apjával, próbálja megmenteni a rászorulókat, de nem történik semmi olyasmi, aminek egy krimiben kellene. Vagy akár egy pszichothrillerben. Csak olyasmi, ami egy szimpla krimiben esetleg háttérként szolgál. Plusz némi magánnyomozgatás. No, meg folyamatos szemétkedés. (A kurva zsernyákok részéről.)
De – és ez benne az érdekes – a hangsúlyosabb krimi-kellékek szinte nem is hiányoznak. Philomena McCarthy van olyan izgalmas személyiség és egyben erős karakter, a vele történtek pedig vannak olyan érdekesek, hogy ne lépjen fel benned semmiféle hiányérzet. Már csak azért sem, mert a könyv egyik fő témája, az extrém párkapcsolati erőszak témája önmagában is elég súlyt ad Robotham könyvének.
A másik fő témát, és az Enyém leszel pszichothriller aspektusát annak bemutatása adja, hogy milyen az, ha egy hozzád közel álló személy olyan mértékben rád telepszik, hogy legszívesebben minden második nap saját kezűleg ütlegelnéd egy péklapáttal…
További behúzó erőt biztosít a könyvnek az, hogy Philomena minden tettét az emberileg elvárható maximális segítőkészség irányítja, mégis mindig ő az, aki emiatt egyre nagyobb pácba keveredik. Ettől kinek ne forrna fel az agyvize?!
Mikor pedig megtörténik az első gyilkosság… na, ott lesz hiányérzeted! Robotham egész egyszerűen nem használja ki a könyv főgonoszában rejlőteljes potenciált. Simán elpocsékolja. De kísértetiesen ugyanez a helyzet a könyv másik antihősével is. Amikor azt várnád, hogy a thriller az előzmények alapján a végére majd még jobban felpörög; nos pontosan az ellenkezője az igaz.
Ezzel együtt az Enyém leszel lezárása hozza a kötelező váratlan csavart; ami viszont az egész eddigi folyamatos feszültség fényében sajnos elég erőtlennek tűnik. No meg a tettes karakterétől teljesen távol állónak is. Gyilkolni könnyű? Ugyan, dehogy. Csak ha ki vagy rá képezve. Vagy ha egy barom állat vagy.
Michael Robotham krimije okos, színvonalasan és hatásosan kidolgozott könyv, amely annak ellenére sem okoz csalódást, hogy a tomboló őrület, amelynek felbukkanására joggal számíthatnál egy pszichothriller esetén, valahogy sosem akar bekövetkezni.
8/10
Michael Robotham: Az enyém leszel
General Press Kiadó. 2022. 384 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Liz Moore: Hosszú, fényes folyó