Címke: krimi

Rick Remender: Orgyilkos osztály 1 – Reagan-nemzedék – Képregény – kritika

Leave a comment
Rick Remender - Wes Craig: Orgyilkos osztàly 1 - Reagen-nemzedék - képregény-borító

Egy életképtelen osztályközösség…

Tuti nem szeretnél te ebbe a suliba járni, ahol a világ leghalálosabb orgyilkosait képezik ki a legalább 157 éves, szottyadt zöldségnek kinéző Lin mester irányításával. Miért is? Mert ebben az isiben a legtöbb nebuló tanítvány helyett inkább célpontnak lenne ideális. Sztálin bérgyilkosának csemetéjétől, egyszerű gengszterpalántákon és drogdílerek kölykein át CIA-s és FBI-os leszármazottakig (He? Nekik nem egy rendvédelmi szakközép dukálna inkább?!) mindahányan békés egyet nem értésben követik az Orgyilkos osztály halálos tanrendjét.

Akik azon felül még iskolai klikkekbe is tömörülnek. (Fekete gengszterek, drogos vonalon mozgó gengszterek, rasszisták, kevésbé rasszisták, jakuza baráti kör etc.) Mint valami vörös pöttyös könyvben, vagy tini szappanoperában: az alapötlet kicsit necces, cserébe jó erősen érződik rajta a 2000-es évek egyik legkellemetlenebb young adult irányzata, az, amiben mindenféle egymáshoz nem illő teremtményt hajigálnak közös oktatási intézménybe, vámpírtól vérfarkasig.

Az új tanulót ráadásul első napján oktatási célzattal kiküldik a városba gyilkolászni, szóval a tanmenetben is akad még némi egyenetlenség…

Read more
képregény , , , , , , , , , , ,

Lee Child: A pók hálójában – Könyv – kritika

Leave a comment
Lee Child: A pók hálójában - könyvborító

Reacher őrnagy topformában!

Figyelem Reacher-rajongók! A sorozat e része két szempontból is kiemelkedik az őrnagy átlagos (nak nem nevezhető) kalandjai közül.

Egy: főhősünk A pók hálójában című könyvben van legjobb formájában. Napi 10.000 kalóriát burkol be és feljött rá húsz kiló izom. (Mert ás, mint a gép.) Úgyhogy jajj minden gazfickónak! Kivéve persze, ha nem éppen akkor jön rá a vizelési inger, amikor egy gazfickóval bánik el éppen. A 10.000 kalória mellett magába dönt ugyanis napi teljes TÍZ LITER ásványvizet is. (Ez a sorozat 3. kötete, a 23.-ban (lásd: Múlt idő) MÉG semmi nyoma túlműködő veséknek, így feltételezhető, hogy az őrnagy felhagyott eme ártalmas szokással.)

De ha azt hiszi egyébként bárki is, hogy érdekelne, ha néha-néha becsurrantana? Egy frászt! Megmondtam, hogy az őrnagy a legnagyobb példaképem (lásd: Ne add fel könnyen).

Reacher őrnagy szerelmes!

Kettő: Reacher szerelmes. De ez nem ám csak valami hirtelen fellángolás, ami bárkivel előfordulhat egy-egy csinos pofi vagy egy formás láb láttán, hanem egy réges-régi érzelem éri el újra. Bezony, szokatlan az effajta ellágyulás az őrnagytól, aki úgy általában megszokta, hogy a nők a lába előtt hevernek férfias sármjától megittasultan – ami teljesen magától értetődő is egyébként.

Read more
könyv , , , , , , ,

Chris Carter: Egy gonosz elme – Könyv – kritika

Leave a comment
Chris Carter: Egy gonosz elme - Könyvborító

Chris Carter minden könyve egyforma?

Elhatároztam, hogy az Egy gonosz elme lesz az utolsó Chris Carter-könyvem, többet az életben nem olvasok. Ezt is csak, hogy egy jó lehúzós kritikával végleg elköszönjek a sorozattól. De miééért? DE MIÉÉÉRT!?

Azért, tesó, mert az összes Robert Hunter-sztori tökegyforma.

Az áldozatok hullanak, mint a legyek. Könyvről könyvre egyre borzalmasabb mészárlások követik egymást. A nyomozók elemezgetnek, ötletelgetnek, de soha kutya fülére sem jutnak.

Majd a végén mindig kisül, hogy egy teljesen átlagos bűnelkövető fondorkodik mindenféle macerás, rengeteg időt és energiát felemésztő, végtelenül bonyolult tervekkel. És mindig kopp a Hunter-könyvek vége, amikor kiderül, hogy a NAGY MANIPULÁTOR, nem több, mint, mondjuk, egy egyszerű haragos, az exbarátnő vagy éppen szegény Manci nénéd a szomszédból.

Ráadásul, ha Robert Hunter nyomozó közben megismerkedik egy dögös, pont hozzáillő bigével, akkor azt jó eséllyel hidegre is teszik, mielőtt rendesen befűzhetné.

Erre, bakker, nem kiderül, hogy a sorozat Egy gonosz elme című hatodik része teljesen más tészta?

Read more
könyv , , , , , , ,

Richard Morgan: Légszomj – Könyv – kritika

Leave a comment
Richard Morgan: Légszomj

Génmódosított noir a Marson

Richard Morgan 2008-ban írt egy könyvet egy génmódosított marsi szuperkatonáról, aki megnyeri a visszaútra szóló lottót, és hazajön a Földre kicsit nyomozgatni. 10 évvel később Légszomj címmel írt egy másikat, amiben a főhős ugyancsak egy génmódosított szuperkatona, aki a marsi lottó eltűnt nyertese után nyomoz – a Marson. Pár száz évvel később.

Na, igen, fogadok, sokunkat már a macsó főhőssel meg is fogja Morgan, hiszen igazán szívmelengető egy ennyire hozzáértő, kompetens illetőt látni az események középpontjában, aki vizsgálódásai során esetenként akár szét is marcangolja a neki kellemetlenkedőket. De a fókusz természetesen nem a marcangoláson van, hiszen – még ha rendesen rá is hasal az akció-vonalra – a Légszomj című könyv summa summarum krimi, abból is a noir alfaj.

Lecsúszott főhős? Pipa.
Végzet asszonya? Pipa.
Ordas sumákság a háttérben? Pipa.

Read more
könyv , , , , , , , , , ,

Thomas Harris: Cari Mora – Könyv – kritika

Leave a comment
Thomas Harris: Cari Mora könyvborító

Cari Mora nem csak kemény, de dögös is

Thomas Harris főhőse, Cari Mora, a hajdani kolumbiai gyermekkatona és jelenlegi dögös csajszi Miami Beach-en Pablo Escobar egykori villájának gondnoka. A körültekintő és gondos Pablo annak idején 25 millió dollárnyi aranyat rejtett el a villában. Az aranyra egyaránt pályázik a maffia és egy genyó német pszichopata, akinek a szervkereskedelem a hobbija. (Cari Morának nincsenek ilyen tervei, ő csak egyszerűen állatorvos akar lenni.)

Thomas Harris megújult stílusú regénnyel jelentkezett – értesülsz a fülszövegből. Hogy minek, azt csak a jóisten tudja, mert a régivel semmi gond nem volt: A bárányok hallgatnak könyvben például majdnem ugyanolyan jó, mint a belőle készült zseniális film. Ez az új stílus meg kb. azt jelenti, hogy az egész kicsit laposabb és slendriánabb. És gyorsabb ritmusú – talán a megváltozott olvasói igények miatt, talán amiatt, hogy így jóval egyszerűbb könyvet írni.

Thoams Harris elfelejtette, hogyan kell jó regényt írni

Read more
könyv , , , , , , ,

Dean Koontz: A tiltott ajtó – Könyv – kritika

Leave a comment
Dean Koontz: A tiltott ajtó könyvborító

Dean Koontz és Jane Hawk is kezd fáradni

Jane Hawk A tiltott ajtóban immár a sorozat negyedik kötetében veszi fel a harcot az amerikai politikai és gazdasági élet legfelsőbb szintjét érintő összeesküvéssel. Kedvenc igazságtevőnk az USA első számú közellenségének csöppet sem irigylésre méltó pozíciójából startol. És eléggé fáradt is.

Mint ahogy a Dean Koontz könyvének első fejezetei is megfáradtak: a fogalmazás egyértelműen slendrián. A szöveg már az első jelenettől kezdve csöpög pátosztól, elárasztják a főhősöket illető, túlzó pozitív jelzők. És beficcennek fordítási hibák is. Ki a frász hallott már például tekintélyemberről?

Aztán érdekes módon, egyszer csak normalizálódik a helyzet, és ezek az anomáliák jórészt megszűnnek. Ezt mégis hogy sikerült összehozni? Ki hallott már olyant, hogy egy könyv elejét csapják össze? Mindegy.

Dean Koontz továbbra is az irodalmi Nobel-díjra hajt

Read more
könyv , , , , , , , , , ,

Lee Child: Csak egy lövés – Könyv – kritika

Leave a comment
Lee Child: Csak egy lövés könyvborító

Példaképem (ld. Ne add fel könnyen) Jack Reacher őrnagy először a 42. oldalon bukkan fel a Csak egy lövés című könyvben. Hát ez meg hogy lehet? Nem tudom. Ráadásul azt hittem, hogy már olvastam, mivel ez ismét csak egy 3. kiadás. De nem, ez a kötet kimaradt, és ez nagyszerű hír, mert ebben a korai részben az őrnagy a legjobbját nyújtja. És persze Lee Child is. (És persze pont ebből a kötetből készült a frankó kis filmváltozat (imdb: Jack Reacher) amiben Tom Cruise mindent megtesz, hogy FELNŐJÖN a szerephez.)

Child könyve már az első oldaltól kezdve izgalmas

Honnan lehet ez tudni? Hát onnan, hogy szeretve tisztelt főhősünk késői felbukkanása ellenére mégis már az első oldaltól letehetetlenül izgalmasnak találod a Lee Child történetét. 

Aztán betoppan Reacher, már megint beleüti az orrát olyasmibe, amibe nem kéne. Már megint buzgárkodik, már megint pofátlan és levakarhatatlan – és láss csudát, már megint kiderül, hogy a teljesen egyértelmű dolgok nem teljesen egyértelműek.

Hogy csinálja ezt Jack Reacher? A jó öreg Sherlock Holmes módszerével. Dolgokról, melyekről neked a nagy semmi jut eszedbe, neki eszébe jut valami más. Dolgokról, melyekre te kapásból rávágod, hogy fekete!, ő kifordít, és bebizonyítja róluk, hogy mégis csak fehérek.

Read more
könyv , , , , ,
1 … 10 11 12 13 14 15