Eva García Sáenz De Urturi: A fehér város csöndje – Könyv – kritika

Eva García Sáenz De Urturi: A fehér város csöndje - könyvborító

Ha már rengeteg krimit olvastál, akkor tisztában vagy azzal, hogy az amerikai, angol, skandináv ésatöbbi rendőrök a belüket kidolgozzák, ha meló van, mert tudják, ahogy telik-múlik az idő, úgy lesz egyre macerásabb elfogni egy bűncselekmény tettesét. Mit csinálnak ezzel szemben a baszk zsernyákok?
Legalábbis A fehér város csöndje című krimi alapján. Szarnak bele, baszki.

Ők hétvégén lazulnak. Akkor is, ha Spanyolhon történetének legdurvább sorozatgyilkosa öldösi halomra a fél várost. Lemennek a telekre kertészkedni, meg intézik a közelgő esküvőjüket, ilyesmi. A hullák meg hegyekben tornyosulnak.

A fehér város csöndjével nem stimmel valami

Kicsit ilyen félrecsúszott Eva García Sáenz De Urturi egész könyve. Az alapjai nagyjából rendben vannak, de le-föl csúszkál a színvonal. Nincsen semmi igazán nagy gond vele, de a sok apró kis hülyeség folyamatosan lent tartja, átlag alatti szinten.

Például?

Read more

Donna Leon: Földből vétettünk – Könyv – kritika

Donna Leon: Földből vétettünk - Könyvborító

Átlagos bűnügyek élvezetes stílusban

Az amerikai írónő harminc évig élt Velencében és 2003-ban kezdte írni a városban és annak szűkebb környezetében játszódó krimisorozatát Brunetti felügyelővel a főszerepben. Most tart a 30. kötetnél. Maria Vergine!* A kegyetlen magyar kiadó valamiért a könyvek több mint felét kihagyta a fordítás során, van, hogy ötöt is egyhuzamban, így meglepődve értesülsz róla például, hogy a Földből vétettünk idejére Guido Brunettit már főfelügyelővé léptették elő! És te lemaradtál róla! És hogy az úristenbe nem sikerült megfúrni ezt az előléptetést Patta vice-questorénak**, Brunetti teljességgel kibírhatatlan főnökének? Signorina Elettra intézhette volna el, a kapitány-helyettes bájos, ámde titokzatos kapcsolatokkal bíró titkárnője? Sose tudjuk meg!

Amit viszont tudunk, hogy Leon regényei kb. abba vonulatba sorolhatók mint Simenon Maigret-történetei. (Bár azoknál jóval élvezetesebbek.) Jórészt átlagos bűnügyek, hétköznapi elkövetők, semmi különösebb truváj. Viszont alapos környezet- és társadalomrajz, az olasz mindennapok, néplélek és konyha! (nyami – íme, újabb könyv-sorozat, amit olvasva folyton éhes leszel) beható ismerete. És persze Velence.

Hadd költözzek be Brunettiékhez!

Read more

Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak – Könyv – kritika

Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak

Poszttraumás kommandós és skandináv krimi

Hoppá, a Kossuth Kiadó is felült volna a skandináv krimi-vonatra, most, amikor már majdnem lecsengett a téma, és jórészt már csak a resztlit nyomatják? Aha. De nem baj, mert az Oxen-trilógia (és Sebzett nagyvadak című második része) nem a másodvonalba tartozik, határozottan kiemelkedik a zsánerből. Na, nem éppen az egyéni hangvételének köszönhetően, mert az hozza a szokásos visszafogott komolykodást, hanem főhőse miatt.

Szinte minden érdem(érem) Niels Oxené, a leszerelt elitalakulatosé, aki a legmagasabb dán katonai kitüntetést birtokolja, és aki poszttraumatikus stressz-szindrómával küzd. De durván.

Egy hatékony főhős

Mindig jó érzés egy kompetens főhőst figyelni (hm, Reacher-őrnagy, hm, Jane Hawk?) akit ha a nyomozgatás közben neadjisten inzultálni merészelnek, hát simán képes lezúzni a másik fél orcáját. A krimi mellé adagolt akciók, amelyekben a Sebzett nagyvadak főhőse katonai jártasságait kényszerül használni, vitathatatlanul feldobják a már megszokott receptet. De ami a legjobb Oxen esetében, hogy a nem éppen csúcsformában lévő főhős egyáltalán nem legyőzhetetlen, szuperképességeit az esetek nagy részében a saját irhája megmentésére használja.

A gittegylet összeesküvést sző

Annak, hogy a Sebzett nagyvadak mégsem hozza az előzmény (Akasztott kutyák) színvonalát, hanem pöttyet haloványabb, a csökkentett mértékű rejtély-faktor az oka. Az előzményben belibbentett összeesküvés-elmélet, mely szerint Dániának, mint hatékonyan működő demokráciának titkos társaságra van szüksége ahhoz, hogy hébe-hóba a helyes vágányra taszintsa a dolgokat, hát, mondjuk ki őszintén, kicsit komolytalan.

A Danehof inkább hasonlít tisztességben megőszült sugar daddy-k gittegyletére, mint bármi másra. És míg az előzményben Oxen, a körülötte ugrándozó Margrethe Franck biztató társaságában aktívan részt vett a nyomozásban, most, a trilógia második részében, mondhatni Birodalom visszavágjában, főleg a nyakára küldött bérencek elől menekül. Az Akasztott kutyákban komolyan agyaltál, hogy mi a frász van már, na. Itt azonban, ahogy lassacskán felfejtésre kerül a gittegylet tagjainak kiléte, egyidejűleg úgy vész el az izgalom is. Bár, nem mondom, Oxen könyv végi vesszőfutása azért nem sikerült rosszul.

Értékelés: 7.8/10

Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak (Oxen 2.)
Kossuth Kiadó. 2019. 451 oldal

Kritika a Tisztítótűz c. befejező részről


nordic noir, thriller, crime, military, mystery, suspense, action, political intrigue, intelligence agencies, espionage

Jo Nesbo: Kés – Könyv – kritika

Jo Nesbo: Kés - könyvborító

Hogyan írjál Harry Hole-könyvet

Milyen az a kaptafa, amelyikre mindegyik Harry Hole-regény készül? (A Kés is.) Négy elemből áll:

1, Harry EPIKUS mértékű küzdelme az alkohollal.

2, Nyomozás közben kinyírnak valakit, aki közel áll hozzá. (Nem szeretnél a kollégája lenni, na.)

3, Olyan keverés-kavarás a gyanúsítottak körül, hogy csak nézel.

4, A tipik skandináv krimikhez képest jóval gördülékenyebb, elevenebb stílus, amely közelít a letehetetlen olvasmány kategóriához.

A recept csődöt mond

Ez a recept nagyjából az eggyel ezelőtti regényig (Szomjúság) működött is, de ott besült az egész. Egész egyszerűen képtelen voltál komolyan venni a sok átlátszó téves nyomot, már messziről ordított, hogy megint kamu az egész. Kamu, de kamu. És tényleg az is volt. És akkor újra jött egy Harry-féle megérzés és kezdődött az egész előröl.

Read more

Ahmet Ümit: Leszámolás – Beyoglu őrangyala – Könyv – kritika

Ahmet Ümit: Leszámolás - könyvborító

Ez a zsernyák egy igaz angyal!

Nevzat főfelügyelő a Leszámolás című könyvben egy gyilkossági ügy erejéig visszatér egykori szolgálati helyére, az egyre jobban lepusztuló isztambuli környékre, ahol a derék népek Beyoglu őrangyala néven tisztelik őt.

Ez valami speciális török hozzáállás lehet, mert nálunk max leköpdösnék. És ezt kapd ki, nem csupán az egyszerű átlagpolgárok vannak tőle odáig, hanem a lumpen elemek is. Ha mifelénk egy komolyabb környéken a srácok ilyen barátian elcsacsognának a fakabátokkal, mély gyanakvások közepette azonnal előhúznál egy stukkert.

A meggyilkolt Engin, a maffia tagja, egy igazi rohadék volt. Amikor a narrátor előbb szerencsétlenül járt embernek, majd pórul járt léleknek nevezi a Leszámolás áldozatát kapásból két egymás után következő mondatban, gyorsan el is mélázhatsz a „modoros” kifejezés különféle szinonimáin.

Ne merészeld kiröhögni Nezat felügyelőt!

Read more

Jane Harper: Az elveszett férfi – Könyv – kritika

Jane Harper: Az elveszett férfi - könyvborító

Családi dráma a halálos hőségben

Kezdésnek nem árt, ha tudjuk, hogy Ausztráliában dögmeleg van. Jó, hogy még nem gyulladt ki a fél kontinens. Ja, de már kigyulladt. Az elveszett férfi című könyvhöz hasonlóan körülbelül majdnem ugyanerre a magas hőmérsékletre volt beállítva Jane Harper legelső krimije is, az Aszály. Ami eléggé átlagos (bár magát többnek láttatni akaró) kriminek bizonyult ahhoz, hogy komolyan elgondolkodjak azon, hogy olvassak-e még mást is tőle.

De persze nem bírtam megállni. (Átkozott kíváncsiság!) És nem is bántam meg különösebben. Az elveszett férfi mindenképpen jobban sikerült elődjénél, még ha sokáig nem is derül ki, hogy most igazából krimit olvasol-e (nem tudni, bűntény történt-e egyáltalán) vagy komótosan csordogáló családi drámát. Igazából mindkettőt. Bármelyik legyen is, el bírom képzelni, hogy a lassú cselekmény-vezetés többeket eltántoríthat egy idő után.

Ausztrália legmagányosabb embere nyomozgat

A mindentől – kivéve a sivatagot – távol lévő családi nagybirtokot irányító középső testvért holtan találják a semmi közepén. Elhagyta az autóját. Márpedig, aki azon a vidéken, ahol a 45 fok még nem számít túl melegnek, elhagyja a kocsiját, annak kampó. Nathan, egész Ausztrália LEGMAGÁNYOSABB embere és egyben az áldozat elhidegült testvére igazából nem is nyomozást folytat, hanem a többi családtaghoz hasonlóan csak próbálja feldolgozni a tragédiát.

Read more

Michael Connelly: Éjszakai műszak – Könyv – kritika

Michael Connelly: Éjszakai műszak könyvborító

Reneé Ballard – Harry Bosch kijelölt utódja

A jó öreg Harry Bosch, kedvenc nyomozónk (Ld. A feslett szőke), és egyben kb. a legjobb krimisorozat főszereplője, amit valaha olvastam, nyugdíjba vonult. Mert megöregedett szegény. Reneé Ballard, az Éjszakai műszak főhőse tehát a Connelly által a hollywoodi körzetbe kijelölt utód lehet.

Egy gyors szörcsölés a világhálóba azonban kideríti, hogy az ezután következő (magyarra még nem lefordított) Ballard-sztoriban együtt szerepel a két bűnüldöző. Nem’tom, talán Bosch, a női nem e nagy rajongója a lányáva fogadja Ballardot, vagy ilyesmi, mert hát ő már jócskán nagypapakorú, – de ez legyen inkább meglepetés. (Á, tuti befűzi.)

Azonban szerencsére semmiféle hiányérzet nem fog gyötörni minket Bosch miatt addig sem, mivel Ballard hozzáállása, elhivatottsága és persze a kívülállása egy az egyben Bosch-t juttatja az eszünkbe. Ráadásul Ballard még szexi is. (Jó, Bosch is szexi, de azért nem annyira.)

Ugyanúgy elnézzük Ballard hibáit is, helyesebben a szerző mániáját, aki az Éjszakai műszakban sem igen bírja elengedni a Bosch esetében már elkoptatott alapszituációt: a magányos farkast, aki csak megy, megy a saját feje után és mindig legalább öt felettesével orrolnak egymásra, és ahol csak tudnak, kellemetlenkednek a másiknak.

Read more
1 9 10 11 12 13 15