Stephen King: Holly – Könyv – kritika

Stephen King: Holly - Könyvborító

Stephen King olvasott az újságban egy cikket egy idős házaspárról, akik gyilkosságot követtek el. Mindenki kedves, tisztességes embereknek tartotta őket – egészen addig, amíg elő nem kerültek az elásott hullák a hátsó kertből. Pompás regény alapanyag, gondolta King. Közben tombolt a világban a koronavírus-járvány. Már csak a Mr. Mercedes-könyvekben megszeretett, azóta magándetektívvé avanzsált Holly Gibney kellett a hozzávalók közé, és ezzel kész is a Holly címet viselő izgalmas és nem mellesleg hátborzongató krimiregény.

Ultrakonzervatívok hagyják ezt a könyvet!

Miért?

Mert már a könyv elején fel fogják húzni az agyukat.

Stephen King Holly című könyvének egyik fő vezérfonala a koronavírus. Érdekes, és szinte megmagyarázhatatlan módon az oltásellesek főként a markánsan jobboldali szavazórétegből kerülnek ki szerte a világon. Nem vagyok benne teljesen biztos, de mintha sokak szerint ők lennének azok is, akik jóval fogékonyabbak az összeesküvés-elméletekre.

(Például: a Föld lapos és négy darab sörtés armadillo tartja a hátán; vagy: a Hold teljes egészében ementáli sajtból áll. Vigyázat! Ezek az elméletek első pillantásra talán teljesen hihetőnek tűnnek, de valójában mégsem igazak!)

Read more

Peter V. Brett: Napháború – Könyv – kritika

Peter V. Brett: Napháború – Könyvborító - Rovásember - Démon-ciklus

A démonok egy percig sem hagynak unatkozni

Mintha Peter V. Brett egyre jobb íróvá válna, ahogy egymást követik a Démon-ciklus könyvei. A Napháború esetében is már határozottan ez az érzésed. És még nem is csak arról van szó, hogy a könyvben a tét drámai mértékben megnő. Ami persze igaz, hanem inkább az a helyzet, hogy Brett sokkal jobban használja saját karaktereit.

Az éjszakák során a föld magjából a felszínre szivárgó démonok elsőre elég megfoghatatlannak és arctalannak tűnek. Azonban ahogy halad előre a sorozat, ezeket a pokoli lényeket is egyre jobban megismered.

A Rovásember című kötettel induló, és elsőre szokványosnak tűnő világ pedig egyre komplexebbé válik. A mélyben tanyázó démonok pedig rádöbbennek, hogy a vacsorájuk kezd egyre rágósabbá válni.

A Démon-ciklusban minden és mindenki párban jár: nappal és éjszaka, emberek és démonok, az északi hercegségek és Krázia, a Teremtő és Everam, a Shar Dama Ka és a Rovásember. Kráziára ez a helyzet még fokozottabban igaz: a férfiak és a nők ugyanúgy elkülönülnek, mint a teljes jogú sharumok és a khaffitok alacsonyabb, lenézett kasztja.

A Napháború című könyv viszont az egyesítésről szól. Az emberiségnek össze kell fogni a Szabadító zászlaja alatt, ha le akarják győzni a közös ellenséget. A probléma abban áll, hogy két Szabadító is van. És mindegyik meg van róla győződve, hogy ő az igazi. És teljes joggal…

Read more

Bjorn Andreas Bull-Hansen: A dán horda – Könyv – kritika

Bjorn Andreas Bull-Hansen: A dán horda könyvborító

A norvég Bjorn Andreas Bull-Hansen a Jomsviking-sorozattal világhírnévre tett szert. A két első rész azonban nem tökéletes. Az első többször is belassul és az unalom felhője telepedik a marcona viking harcosok feje felé. A Vinland című második felvonás viszont egy az egyben kilóg a zsánerből, hiszen menet közben túlélős kalandregénnyé alakul. A dán horda című harmadik rész akkor most már igazi vikinges történelmi regény? Nos, hát, majdnem.

Egy jomsviking is lehet depressziós

A depresszió nem a legjobb alaptéma egy történelmi regényhez, ezt határozottan állíthatom. Vikingekhez aztán semmiképp. Bull-Hansen azonban bevállalta. Hülyeség volt. Ez van. Felejtsük el.

Azaz teljesen mégse, hiszen Hajóács Thorsteint A dán hordában is meglegyinti alkalmanként a bús melankólia szele. Azonban a vikingek között mutatóban sem akad senki, aki ezt orvosolni tudná. Egyetlen árva klinikai pszichiáter sincs e szakállas, fejszét lóbáló, sörtől bűzlő, izmoktól dagadozó hadfiak között. Szóval ezt Thorsteinnek magának kell megoldani. Úgy tűnik egyébként, hogy a tengeri levegő jó hatással van rá. Szóval, fel a fejjel, Thorstein!

Egy jomsviking is lehet családcentrikus

Read more

Don Winslow: Lángoló város – Könyv – kritika

Don Winslow: Lángoló város - Könyvborító

Keresztapa – kicsiben

Don Winslow Lángoló város című maffiaregénye egy az egyben a Keresztapa lebutított verziója. Az abban szereplő motívumok legtöbbje itt is megjelenik. Mint például:

Maffiacsaládok háborúja a területért
A család, azaz a vérségi kötelék összetartó ereje
Az utódlás kérdése, ahol persze nem a legalkalmasabb jelölt az örökös
A drogüzlet = a nagy pénz, egyúttal a nagy bukás ígéretével

Mivel pedig a Keresztapa olyan nagyszerű és megismételhetetlen regény, hajlamos vagy rá, hogy már egy csökkentett verzióval is beérjed. Főleg, ha az a monumentális Drogháború-trilógia szerzője, Don Winslow tolla alól került ki. Szembenálló ír és olasz maffiózókkal.

Kisvárosi gengszterek

Oké, de azért mégis. Az, hogy a Langoló város helyszíne a rhodes island-i Providence, avagy becenevén Dogtown, valahogy mégis lecsökkenti az előzetes várakozásokat. Providence New York és Boston közé beékelve, és előbbiekhez viszonyítva kicsi és jelentéktelen. Prostitúció, szerencsejáték, és még a dokkok. Ezekből lehet arrafelé pénzt csinálni.

Read more

Mary Burton: Az utolsó húzás – Könyv – kritika

Mary Burton: Az utolsó húzás - Könyvborító

Mary Burton több tucat romantikus regény szerzője. Ez a tény nyilván alapból sok krimiolvasót elriaszthat Az utolsó húzás című könyvtől. Ha azonban szeretsz veszélyesen élni, nyugodtan adhatsz neki egy esélyt.

Az utolsó húzás vállalható sorozatgyilkosos krimi

Ha már vagy ezer krimit olvastál, amiben egy-egy beteg állat öldösi a derék amerikai polgárokat, hát biztosan elég nehézen tudnak neked újat mondani. Mary Burtonnek sem igazán sikerül. De ez cseppet sem probléma, mivel szemlátomást nem is törekszik rá.

Az utolsó húzás szépen felvonultatja a zsáner kötelező elemeit: jelen van a munkájának élő, megszállott FBI ügynök (Kate Hayden); a derék és megbízható zsaru (Theo Mazur), aki a családját helyezi a karrierje elé; és egy megszállott sorozatgyilkos: a Szamaritánus.

Kisebb gond, hogy ő elméletileg már sitten ül, de hát láttál már éppen elég utánzót, sorozatgyilkos által kiképzett tanítványt vagy tévedésből sittre vágott bűnözőt. Hogy a Szamaritánus melyik altípus, azt már Dr. Haydennek és Mazurnak kell eldönteni.

Romantika faktor a minimumon

A főhősöknek természetesen muszáj együtt dolgozni. És akkor itt Burton már meg is lep téged: egyikük sem elviselhetetlen, nem utálják egymást, a ruhát sem akarják letépni egymásról azonnal, továbbá prímán együtt tudnak dolgozni. Mindketten okosak és elhivatottak, csoda hát, ha felébred bennünk a vonzalom egymás iránt?

Nem.

Read more

Gustaf Skördeman: Geiger – Könyv – kritika

Gustaf Skördeman: Geiger - Könyvborító

Ha régen vártál már – és mindezidáig hiába – egy, A tetovált lányhoz hasonló krimire, amely ugyebár annak idején a skandináv krimik reneszánszát hozta el, akkor lehet, hogy felcsillan a szemed Gustaf Skördeman Geiger című sorozat indító regénye láttán. Hiszen pontosan ugyanezzel az ígérettel csalogat a címlapon. Na igen, de mi van, ha így csak a csalódásod lesz keservesebb?

Sara Nowak nem egy lehengerlő egyéniség

Nem. Hanem anyuka. Nincs tetoválva sem. Viszont indulat-kezelési problémákkal küzd. Ez egy rendőr esetében nem túl hasznos. És természetesen egy anyuka esetében sem. Márpedig Sara Nowak anyukának elég ciki. Az a tipikus folyton okoskodó, túlféltő személy, aki morális iránytűként kívánja terelgetni a gyerekeit. Nem csoda, hogy eléggé rühellik. (Te is rühellnéd, ha tök kanosan felmennél a PronHub-ra, hogy, hm, szélesítsed kicsit a látóköröd, ő meg rád nyitna és közölné, hogy ez erkölcstelen a nőkkel szemben.)

Nowak rendőrként megrugdossa a gyanúsítottakat, akik amúgy megérdemlik, de mégis milyen ostobaság már ez? Mármint, hogy folyton tanúk előtt teszi ezt. Hülye ez a nő?!

Ráadásul hiába képzett harcművész, éles helyzetben valahogy mégis mindig ő húzza a rövidebbet.

Á, a francba!

Meg amúgy is, egy nyamvadt erkölcsrendészetis minek avatkozik bele más nyomozásába?

Szóval Gustaf Skördemannak ez nem nagyon jött össze. Egyszerűen képtelenség megkedvelni Sara Nowakot, a főszereplőt. Talán a Geiger című könyv legvégére. Egy nagyon kicsit. Esetleg.

Read more

Thomas Mann: A Buddenbrook ház – Könyv – kritika

Thomas Mann: A Buddenbrook ház - Könyvborító

– WTF! – mondta Thomas Mann, a Varázshegy szerzője, mikor 1929-ben megkapta a Nobel-díjat – a Buddenbrook ház című regényéért. Talán maga is úgy gondolhatta, hogy a lübecki Buddenbrook kereskedőcsalád mintegy három és fél generációjának a 19. század közepén játszódó története nem a legegyértelműbb választás e magas díjra.

Miről nem szól a Buddenbrook ház?

1, Lübeckről egyáltalán nem szól. Egy, de maximum két ujjadon meg tudnád számolni (és lehet, hogy sokat mondok) hogy hányszor hangzik el annak városnak a neve, ahol Mann családregénye szinte teljes egészében játszódik. A városról az égegyadta világon semmi lényegeset nem tudsz meg, a cselekmény a legritkább esetben hagyja el Buddenbrookék aktuális rezidenciáját.

2, A kereskedelemről sem szól. Ha esetleg arra számítanál, hogy az éppen aktuális Johann Buddenbrook majd 19. századi Jockey Ewingként végez különböző pénzügyi machinációkat és kergeti az őrületbe üzleti ellenlábasait, hát semmi ilyesmi nem történik. A Buddenbrookok üzleti vezérelve az, hogy csakis olyan bizniszbe szabad belemenni, amitől aztán jól alszol éjszakánként. Unalmasan hangzik? Nem én mondtam!

3, A 19. század német társadalmi folyamatairól pedig végképp egy szó nem sok, annyi sem hangzik el. A Buddenbrook ház szereplői kizárólag a tehetős nagypolgári közegben mozognak.

Read more
1 5 6 7 8 9 42