Emily St. John Mandel: Az üveghotel – Könyv – kritika
Az Utolsó állomással világhírnévre szert tett St. John Mandel hat évet várt a következő könyve megjelentetésével. A világhírnév, nyilván, olyan lehet, mint amikor Nobel-díjat kapsz. Utána már valahogy nehezebben tudsz az írásra koncentrálni. Nehezebben találsz témát, valahogy nyögvenyelősebb az egész. Az üveghotel című könyv esetében sem egyszerű eldönteni, hogy tulajdonképpen miről is szól. Mert üveghotelról tuti fix, hogy nem.
Az üveghotel csak egy átlátszó trükk?
Emily St. John Mandel könyve olyan, mintha egy klasszikus zeneművet hallgatnál. Vissza-vissza térnek benne bizonyos témák, azaz szereplők, de látszólag teljesen esetlegesen. Hol egyikük kerül előtérbe, hol a másikuk. Van aki csak a regény utolsó harmadában kap nagyobb teret, és van olyan is, aki felbukkan Az üveghotel legelején és várhatsz újra a könyv legvégéig, hogy újra találkozz vele.
A címadó helyszínen, a Hotel Caiette, a kanadai Vancouver-sziget egyik eldugott öblében áll az erdőben. Csak hajóval közelíthető meg. (Gyanús, hogy az építkezés előtt kimaradt az előzetes piackutatás.) A könyv szereplőinek 30 százaléka itt dolgozik (némelyikük csak egy egészen elenyésző ideig) 10 százaléka nem túl gyakori szállóvendég, 5 százaléka pedig tulajdonos, aki nem vesz részt a szálloda irányításában, csak befektetési célból van benne részesedése.
Jól van, Az üveghotel azért még úgy sem rossz cím, hogy a könyv sokkal inkább szól a pénzügyi befektetések lélektanáról.
Read more
