Lee Child: A titok – Könyv – kritika

Leave a comment
Lee Child: A titok - Könyvborító

A sorozat immár 28. részében Lee Child öntörvényű főhősének, Jack Reachernek egy régi kalandja kerül terítékre. 1992-ben járunk, Reacher, mint frissen lefokozott százados kvázi büntetésből kerül egy vizsgálócsoportba, amely egy évtizedekkel korábbi CIA-művelettel kapcsolatban nyomoz. Valaki szisztematikusan elkezdi eltenni láb alól a szupertitkos műveletben hajdan részt vevő tudósokat. A háttérben egy mélyen eltemetett, súlyos titok lappang. Persze, ha Jack Reacher is beleártja magát az ügybe, már nem sokáig…

Andrew Child felveszi a ritmust

Tudjuk, mit jelent, ha egy sorozatban megjelennek a szerzőtársak. Semmi jót. A Titok a nagy multú Jack Reacher-sorozat negyedik olyan része, amelybe már Andrew Child is besegített. Vagyis, ha pontosabbak akarunk lenni: amit feltehetőleg teljes egészében ő maga írt. A három ezelőtti rész ugyanis jelentősen haloványabb, mint a korábbiak.

Andrew Child persze próbálkozott. Sőt, egész ügyesen próbálkozott. Azonban a sorozat régi rajongói kapásból kiszúrhatták, hogy valami nem stimmel. Az apró dolgok nem működtek. Reacher nem tett annyi energiát a nyomok elemzésébe. Az összecsapások taktikussága eltűnt. Az őrnagy néha hihetetlen, már-már szuperhős-szerű képességekre tett szert. És mintha a humorérzéke is megkopott volna.

A Titok című részt olvasva azonban, ha nem tudnád előre, nem biztos, hogy feltűnne a szerzőtárs részvétele. A Titok majdnem teljesen olyan, mint egy régi Reacher-történet.

Read more
könyv , , , , , , ,

Frank Gardner: Krízis – Könyv – kritika

Leave a comment
Frank Gardner: Krízis - Könyv

Emelje fel a kezét az, aki szerint a brit hírszerzés masszív drogellenes műveletekben vesz részt Kolumbiában. Senki? Na igen, egyrészt Kolumbia túl messze van, meg különben is az amcsik ügye, bajlódjanak vele ők. Teljesen érthető… Hé, várjunk csak, most látom, valaki mégis jelentkezik. Igen, igen, Frank Gardnernek hívják az illetőt, és no csak, lám, Krízis címmel írt is egy vaskos thrillert eme illékony feltételezésre alapozva…

Frank Gardner Frederick Forsyth köpenyében

Ha olvastad Frederick Forsyth utolsóként megjelent könyvét, az egészen ráérős tempójú, öreguras A Rókát , akkor tudod, hogy Forsyth-tól, minden idők egyik legjobb thriller-írójától, már nem nagyon érdemes számítani semmi jóra. Frank Gardner tehát nyilván úgy gondolta, hogy betölti a hátrahagyott űrt.

A Krízis című akciódús kémregény ugyanis majdnem teljesen olyan, mintha Frederick Forsyth írta volna. Majdnem. (Bár A Róka is csak majdnem ugyanolyan.)

A Krízis lenyűgöző háttértudásról árulkodik. Ez persze nem is csoda, lévén a szerző sok évig dolgozott újságíróként.

Frank Gardner olyan alaposan ismeri a brit hírszerzés világát, a szervezeti felépítéstől kezdve a műveletek kivitelezéséig, hogy Krízis című könyve a technikai dolgokkal valószínűleg már a legtöbb kémregény-rajongót megfogja.

Read more
könyv , , , , , , , , ,

Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája – Könyv – kritika

Leave a comment
Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája - könyvborító

Általános iskolás koromban olvastam először Sir Arthur Conan Doyle négy Sherlock Holmes-regénye közül a legnevezetesebbett. Tény, hogy ez nem mostanában volt, de annyit elárulhatok, hogy az a rohadt dög úgy halálra rémített, hogy alig tudtam elaludni. Láttam magam előtt a tüzet okádó pofáját és a lángban égő szemeit, amint a lápvidéken rohangál fel-alá áldozatra vadászva és vonyít a holdra, de oly ádázul, hogy a hideg futkározik tőle az ember hátán. De A sátán kutyája megírása óta mégiscsak eltelt 120 év, egyszóval nem lenne túl nagy csoda, ha ezalatt megritkult volna a nevezetes eb szőre. És a fogai nagy részét is elhullatta volna…

A sátán kutyája rémisztő egy szörnyeteg

Könnyű megérteni, hogy miért az évszázadok óta a Baskerville család nyomában csaholó véreb esete a skót író legnépszerűbb műve. Magától értetődően a természetfeletti aspektus miatt. A családot bosszúálló szellemként kísértő nem evilági lény helyi legendává vált. A bűnügy helyszíne egy elhagyatott, fura különcökkel benépesített, életveszélyes lápvidék. Mind-mind az olvasó borzongatását szolgálják.

Ráadásul könnyedén elképzelhetjük, hogy a történet mekkora hatást válthatott ki megjelenésekor, ha tudjuk, hogy a krimi irodalmat megújító és egyben pályára állító Doyle legalább akkora hatással volt saját műfajára, mint, teszem azt, a The Beatles a 60-as évek zenéjére.

A korabeli gyanútlan, viktoriánus ráérősséghez szokott olvasóközönség valószínűleg ugyanúgy járt, mint e sorok írója gyerekként: befosott az izgalomtól.

Read more
könyv , , , , , , ,

Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj – Könyv – kritika

Leave a comment
Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj - könyvborító
C

Az oktatási rendszer mint olyan kész szívás. Mire komoly végzettséget szerzel, nyakig eladósodsz. Ha tolvajnak tanulsz, még rosszabb a helyzet. A tolvajok társulása, azaz a Szedők Céhe ugyanis pontosan tudja, hogy innentől kezdve minden olyan képességnek a birtokában vagy, ami a pénzszerzéshez szükséges. Így aztán a beled kidolgozhatod nekik. Kinch Na Shannack, A fekete nyelvű tolvaj főhőse ennél még egy fokkal rosszabbul jár. A rejtélyes küldetéssel, amelybe belekényszerítik, csak veszítenivalója van. Christopher Buehlman olvasói viszont nagyon jól jártak, Kinch Na Shannack kalandjai ugyanis fenemód szórakoztatóak.

Christopher Buehlman – Egy jókedélyű hang a fantasy-ben

A fantasy műfajában nem könnyű kitűnni, ez tény. Egyrészt mára már bőven túltermelési válság alakult ki, másrészt a Goodreads-hez hasonló oldalaknak köszönhetően sok esetben teljesen középszerű fércmunkáknak akad a legnagyobb rajongótáboruk. (Lásd: S. A. Chakraborty: Bronzváros) A multitálentum Buehlman – író, költő, színész, humorista – azonban képes arra, hogy szinte azonnal lefegyverezzen. Mégpedig a humorával.

Read more
könyv , , , , , , ,

Harlan Coben: Örökre eltűnt – Könyv – kritika

Leave a comment
Harlan Coben: Örökre eltűnt - Könyvborító

Azt hiszem, megtaláltam azt a legpontosabb 3 mondatot, amivel ezentúl minden Harlan Coben-könyvről írt kritikát kezdeni fogok. Így szólnak: „Kétféle Harlan Coben létezik. A zseniális Myron Bolitar-sorozat szerzője. És egy másik, aki az összes többi könyvét írja.” A Klein-család brutális gyilkossággal és egy évtizede eltűnt fiúgyermekkel terhelt múltja a másik (italic) Coben műve. Azonban az Örökre eltűnt című könyvről ezt nagyon sokáig, mondhatni, szinte a a legvégéig nem lehet egyértelműen eldönteni.

Harlan Coben, a kertvárosi thrillererek mestere

Úgy ám. Ezért is szoktam pár oldal után abbahagyni az összes könyvét. Kivéve természetesen a fent említett sorozatot. A Bolitar-könyvek cinizmusa, menősége és sötétsége ugyanis annyira hiányzik a többi munkájából, hogy emiatt aztán mind érdektelennek hat. Az Örökre eltűnt esetében szerencsére más a helyzet.

Az gyásztól és kiközösítéstől sújtott Klein-család megpróbáltatásai már a kezdetektől megteremti a kellően borús alaphangot. Ehhez járul egy rejtély, amely immár 11 éve megoldatlan. De azért az sejthető, hogy nem egészen úgy zajlott, ahogy a rendőrség beállítja; nehogy már Ken megölje oly nagyon szeretett öccse exbarátnőjét, aztán nyomtalanul eltűnjön.

Mi kell még egy könyvhöz, hogy még nagyobb eséllyel lebilincseljen? Hát szerelem! Will és Sheila szerelme pedig határozottan olyannak tűnik, mint amit az égben kötöttek.

Legalább addig, amíg minden még jobban el nem romlik…

Read more
könyv , , , , , , ,

Chris Carter: A gonosz nyomában – könyv – kritika

Leave a comment
Chris Carter: A gonosz nyomában - könyvborító

Chris Carter páratlan érzékkel tapintott rá a korszellemre: mészárolós horrorba hajló krimiregényei egyszerre több zsáner rajongóit is képesek kiszolgálni. A borzalmasabbnál is borzalmasabb bűntények végtelenül aprólékos leírása egyszerre tölti el könyveinek olvasót borzongással és morbid kíváncsisággal. Amikor pedig már azt gondolnád, eh, Carter ugyanazt a könyvet írja újra és újra egymás után, az amerikai szerző az Egy gonosz elmével az emberi elvetemültség igazi emlékművét alkotta meg. A gonosz nyomában e művének a folytatása.

Egy sorozatgyilkos kísérletezgetései

Chris Carter A gonosz nyomában előszavában maga is azt javasolja, hogy érdemes az előzménnyel kezdeni az ismerkedést. Ehhez a véleményhez muszáj csatlakozni, hiszen a Robert Hunter-sorozat hatodik részének (lásd Egy gonosz elme) ismerete nélkül ez a könyv csak jóval korlátozottabb hatást képes elérni.

Enélkül az olvasó, haladva előre A gonosz nyomában lapjain, még azt hihetné, hogy Lucien Folter a sorozatgyilkosoknak az izgága, önmagát kényszeresen produkáló és emiatt aztán különösen idegesítő alfajához tartozik. Szóval egy bohóc, na.

Nagyobbat nem is tévedhetne. Az Egy gonosz elméből egyértelműen kiderül, hogy az sorozatgyilkosok enciklopédiáját megalkotni akaró, megfoghatatlan emberi kaméleon maga az ördög!

Read more
könyv , , , , , , ,

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál – Könyv – kritika

Leave a comment
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál - Könyvborító

Amikor a Prince Edward-szigeti Avonlea-ben élő idős testvérpár, Marilla és Matthew Cuthbert egy árva fiút kérnek az árvaháztól, hogy az a segítségükre legyen a ház körüli munkákban, nagy meglepetéssel tapasztalják, hogy egy lányt kaptak. De hát ki a fenének kell egy lány? Marillának, a józan gondolkodású, földhözragadt vénlánynak biztos, hogy nem. De mi lesz akkor így Anne Shirley-vel, a csupa szeplő, vékonyka, vörös hajú, csúnyácska tizenegy éves kislánnyal! Végül Anne otthonra talál majd?

Anne Shirley senkinek sem kell

A kislány egyetlen reménye így Matthew, a lassú észjárású, furcsa és félénk öregember. Aki ráadásul betegesen fél a nőktől. Rájuk se néz. Nem is szól hozzájuk. (Valahol persze érthető ez is.) Szóval a kis Anne Shirley esélyei, finoman szólva, nem a legbiztatóbbak…

Azonban az embertársai közül minden lehetséges módon kilógó, önmagába fordult Matthew bárkinél (még az olvasónál is) előbb ismeri fel, hogy a magányos és senkinek sem kellő Anne-nek sokkal nagyobb szüksége van őrájuk, mint őnekik a lányra. (Annak felismerése, hogy ez ugyanúgy fordítva is igaz, csak később jön.)

Read more
könyv , , , , , , ,
1 … 4 5 6 7 8 … 42