Joe Abercrombie: Bajok a békével – Könyv – kritika

Joe Abercrombie: Bajok a békével könyvborító

Mi történhet egy monumentális fantasy-sorozatban, miután a legfőbb mágus elbánt mindenkivel, akivel csak kedve szottyant. (Erről Raymond E. Feist tudna mesélni a Résháború-könyvek kapcsán.) Márpedig Bayaz nagyúrnak ellenfele az nem nagyon maradt közel s távol. Joe Abercrombie úgy döntött, hogy Bayazt mellékvágányra helyezi, Az őrület kora-trilógiával pedig folytatja a kalandozást az Első Törvény-világában, sok új, és sok régi szereplővel, tablószerűen gördítve előre az Unió történelmét, amelybe most, a mágia mellé, füstöt és tüzet okádva beköszöntött az ipari forradalom is.

A trilógia második része, a Bajok a békével látszólag ugyanazt a receptet követi, mint az első. A szereplők lokális jelentőségű konfliktusokban vesznek részt, igazából semmi eget rengető nem történik. Egy-egy lázadás persze felüti a fejét itt-ott, Észak erős emberei pedig szokás szerint békétlenkednek, de hát azok folyton ezt teszik. (Tegyük hozzá, hogy e marcona és vad férfiasság nélkül talán nem is igazán működne Abercrombie sorozata, hiszen jórészt csak az uniós bürokrácia és kicsinyes torzsalkodás maradna.)

És közben mégis azt veszed észre, hogy Az őrület korát sokkal jobb olvasni, mint Abercrombie összes korábbi könyvét. Talán azért, mert most a korábbi történetek faék egyszerűségű (kizárólag harcoló vagy duzzogó) karakterei megtelnek élettel. (Kivétel persze Caul Reszket-et, Észak jelenlegi legveszélyesebb emberét. De hát ő pont úgy van jól, ahogy van.)

Úgy tartják, hogy az igazán jó írók hétköznapi eseményekről képesek úgy írni,, hogy azok maguknál sokkal többnek látszanak. Nos, a Bajok a békével nézőpont karakterei ezt a feladatot simán megoldják. Ha csak a könyv három roppant erős női főszereplőjét vesszük alapul (egy önfeladásig hűséges kém, egy rendszeresen a nadrágjába csináló jövőbelátó és Adua kíméletlen és törtető üzletasszonya, akinek maga az Inkvizíció biztosít hátszelet) azt látjuk, hogy minimum ketten közülük nagyon nehezen illeszthetők a kedvelhető személyiségek halmazába, mégis körömrágva lapozol előre a sorsukat követve.

Read more

Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 7. – Szerelem, akár a vér – Képregény-kritika

Rick Remender - Wes Craig: Orgyilkos osztály 7. - Szerelem, akár a vér - Képregény borító

Ha iskolapszichológus lennél a Haláltanok Királyi Iskolájában, nem is kérdés, saját magad is marokszám tömnéd a szádba a benzókat. Rick Remender & Wes Craig első pillantásra minden nebuló számára eszményinek tűnő orgyilkos osztálya a valóságban ugyanis nem működne.

Egy középiskola a bűnözők gyerekeinek? Ahol az öldöklésre kiképzett tanulók felfegyverkezve járkálnak?! Ugyan már!

Ugye, mindenki hallott már arról a dramaturgiai alapelvről, mely szerint, ha egy színpadon feltűnik egy töltött fegyver, akkor az előbb-utóbb el is fog sülni? Nos, az orgyilkos osztályba járók számára a fegyver egymásra történő elsütögetése az előírt tanterv része.

A Haláltanok Királyi Iskolája igazából pszichopata-képző, ami csak addig működne, amíg az első frissen maturált végzősök haza nem érnének apucihoz és anyucihoz, akik egy snájdig karatebajnok, nindzsa vagy kommandós helyett egy kiszámíthatatlan, minden emberi érzésnek híján levő idegroncsot üdvözölhetnének otthon. Ezután természetesen a világ minden tájáról San Franciscóba sereglenének az elégedetlenkedő felmenők, hogy visszakérjék a tandíjat és nem mellesleg miszlikbe aprítsák a teljes tanári kart.

Rick Remender, a leghiteltelenebb fordulatok mestere az Orgyilkos osztály hetedik részében Mexikóba szervez osztálykirándulást. És neked, az olvasónak azt kellene elhinned, hogy Marcus, a képregény-irodalom legtaszítóbb főhőseinek egyike sikerrel veszi fel a harcot egy csapat jakuzával szemben. Ember, kicsapták a suliból! Arról nem is szólva, hogy összesen egy évet járt oda, aminek nagy részében totál be volt lőve!

Read more

Alex Finlay: Minden félelmed – Könyv – kritika

Alex Finlay: Minden félelmed - Könyvborító

Rendesen oda tud vágni az amerikai álomnak, ha egy nagy kővel ripityára vered a barátnőd fejét. Danny Pine márpedig éppen ez okból kifolyólag vendégeskedik a Fishkill Büntetés-végrehajtási Intézetben. A családja azonban töretlenül hisz az ártatlanságában és évek óta küzdenek a felmentéséért. Danny-nek a családtól eltávolodott öccse, Matt szörnyű hírt kap: a mexikói nyaraláson résztvevő hozzátartozói mindannyian életüket vesztették egy balesetben. A körülmények az idő előrehaladtával egyre gyanúsabbnak tűnnek… Matt elhatározza, hogy kideríti az igazságot. Alex Finlay a Minden félelmed drámai felütése ellenére is meglepően családbarát thrillert alkotott.

A Minden félelmed írásstílusa meglehetősen jellegtelen. Semmi különleges jellemzője nincs, naponta tucatjával jelennek meg a hasonlóan visszafogott színvonalon íródott könyvek. Amiben viszont Alex Finlay nagy sikerrel vette az akadályokat, az a regény felépítése. Matt magánnyomozásával egyidejűleg megkapod a Pine család többi tagjának visszaemlékezéseit egészen a tragikus végkifejletig.

Ugyancsak külön fejezeteket kap az ügyben nyomozó FBI ügynök, Sarah Keller is. A Minden félelmed tehát számtalan úton kanyarog előre, és ezek majd mindegyikén valamilyen váratlan fordulatot tartogat. Újabb és újabb csavarokat és természetesen újabb lehetséges gyanúsítottakat játékba hozva. Az ilyen rafinált trükkök pedig kiválóan meg tudják emelni egy thriller élvezeti értékét.

Read more

Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik – Könyv – kritika

Harrow, a Kilencedik könyvborító

Tamsyn Muir debütáló regénye, a Harrow, a Kilencedik előzménye a 2019-es év bődületes sikert arató sci-fi regénye volt. Elnyerte többek között a Locus-díjat, és a legnevesebb sci-fi szerzők irigységről sem mentes döbbent ámulatát. A Gideon, a Kilencedik lüktető energiával, pimasz, de okos humorral, és egy páratlan vízióval (nekromanták + romantika = nekromantika) rontott be a tudományos-fantasztikus irodalom ajtaján. Hogy aztán a történet nagyobbik hányadára bágyadt Agatha Christie-krimibe rogyjon össze.

A Harrow, a Kilencedik nélkülözi ezt az lendületes kezdést, viszont szerencsére az előd helyenkénti vérszegénysége is hiányzik belőle. Cserébe viszont néhol teljesen érthetetlen.

Szó szerint.

Az első fejvakarásra késztető momentum, amikor szembesülsz azzal, hogy se híre, se hamva Gideonnak, a Lezárt sír-sorozat első része főhősének. Mintha kitörölték volna a létezését. Aztán a könyv egymást váltogató fejezetei eltérő (egyes szám, második, illetve egyes szám, harmadik) személyben szólalnak meg. Miközben mindegyik fejezetben ugyanaz a nézőpont karakter: személyesen Harrowhark Nonagesimus tisztelendő leány, a bájos, ám számos balvégzettől súlytott tinédzser nekromanta.

Majd az egészet megkoronázza az, hogy olyan szereplők bukkannak fel élve és pirulva, akik elhunytak az első kötetben.

Oda vagy a rejtvény-fejtésért? Van egyetemi diplomád? Ha egyik sem jellemző rád, akkor esélyes, hogy körülbelül a könyv 80 százalékának eléréséig a pokolba kívánod a Harrow, a Kilencedik-et.

Read more

Robert Dugoni: A nyolcadik nővér – Könyv – kritika

Robert Dugoni: A nyolcadik nővér könyvborító

Most komolyan egy 64 éves pacákot kell reaktiválni a CIA-nek, hogy aztán Moszkvába küldjék kémkedni? Öregebbet nem találtak? Jó, tudjuk, hogy 60 az új 40, de ha a KGB utódszervezete, az FSZB, tegyük fel, üldözőbe venné az illetőt, nem jobb lenne mégis csak egy erőtől duzzadó ifjú sprinter?

És ha már a külsőségeknél tartunk: nem jobban megfelelne egy orosz melóra egy szőke, szláv kinézetű személy, jóindulatú, bamba arckifejezéssel, mintsem egy afroamerikai? Csak arra az esetre, mondom, ha az FSZB véletlenül hajszát indítana utána és végig akarná kergetni fél Oroszországon. Csak azért hogy könnyebben beolvadjon a tömegbe.

Egy halvány esély pedig mindenképpen mutatkozik arra, hogy az FSZB gyanakodni kezd majd Charles Jenkins-re. Hiszen azért megy oda, hogy beleavatkozzon egy műveletükbe. Az oroszok ugyanis elkezdik sorra kiiktatni az ún. hét nővért, a CIA évtizedek óta mély fedésben Oroszországban működő kémeit. Három nővérnek (Mása, Olga és Irina – ha pontosan emlékszem a nevükre) már annyi is.

Azonban nem elég, hogy a nővérek egyre fogyatkoznak, Vlagyimir Vlagyimirovics, minden oroszok cárja ráadásul még aktiválja a nyolcadik nővért is! Basszus! Az a feladata, hogy megtalálja a többi hetet és kinyírja őket. Jenkinsre az a hálátlan feladat vár, hogy addig szerencsétlenkedjen, amíg fel nem figyel rá a nyolcadik nővér. Ha ez megtörténik, azonosítania kell ezt a cemendét, majd azonnal olajra kell lépnie.

És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra! Használjuk az eszünket!

Read more

J. D. Barker: A hívás – Könyv – kritika

J. D. Barker: A hívás könyvborító

Jordan Briggs-t, a finoman szólva is megosztó személyiségű rádiós műsorvezetőt élő adásban felhívja és halálos játékra kényszeríti egy Bernie nevű betelefonáló, aki nagy mennyiségű hasznosítandó robbanóanyaggal rendelkezik. Viszont nem szereti egyedül eldönteni, hogy mikor mit repítsen a levegőbe. Jordan műsora azonnal kirobbanó sikert arat. Vajon ugyanerre számíthat J. D. Barker: A hívás című könyve is?

Ha olvastad Barkertől a Négy majom gyilkos-sorozatot, akkor elsőként azt veszed észre, hogy A hívásból teljes mértékben hiányzik annak összetettsége, bonyolult, sokszor túlzottan is nyakatekert cselekményvezetése. A hívás az ellenkező véglet, túlságosan is egyszerű, szinte kizárólag egyetlen helyszínen játszódó thriller.

Ha láttad a Drágán add az életed című filmet, akkor körülbelül ugyanarra az élményre számíthatsz: toronyház, terroristák, bomba és egy zsaru, aki pont jó helyen van ahhoz, hogy felvegye a küzdelmet a köcsög Bernie-vel. Plusz élő közvetítés a rádióban. Mínusz karácsony.

A hívás nagyon jól működne akciófilmként, azt leszámítva, hogy ebben az esetben mindenki a Drágán add az életedhez hasonlítaná. Amely esetben viszont gyorsan el is vérezne.

Barker könyve ugyanis tökéletesen jellegtelen. A férfi főszereplő, Cole Hundley nyomozó faék egyszerűségű, tipikus jófiú. Jordan sem kap sokkal több árnyalást. Bár az tény, hogy a könyv legelején Barker viszonylag gyorsan és hatásos ecsetvonásokkal rajzolja fel a pengeéles gondolkodású, maximális önbizalommal megáldott médiamunkást, akibe nagyon gyorsan bele lehet habarodni az eszéért. Aztán villámgyorsan kiábrándulni belőle, mert egy elviselhetetlen, utálatos perszóna.

Read more

Remigiusz Mróz: Feröer – Könyv – kritika

Remigiusz Mróz: Feröer - könyv borító

Mi lehetne még lehangolóbb a köztudottan borongós skandináv krimik esetében, mint az, ha még a helyszín is nyomasztó? Feröer-szigetek? Halszag, gazdasági stagnálás és alkoholizmus. Remigiusz Mróz: Feröer című bűnügyi regénye nem csinál hozzá valami nagy kedvet, hogy ide utazz vakációra.

Persze lehet, hogy a Feröer-szigetek nem is olyan pocsék hely, csak Remigiusz Mróz állítja ezt, azért, hogy megteremtse könyvéhez a szükséges alaphangulatot. (Egy magyar például rögvest otthon érezné magát. A halszagot meg legfeljebb megszokná…) Az pedig, amiért nem bízol teljes mértékben Mróz értékítéletében, azért van, mert a nyomasztó egy helyszínnél sokkal jobban el tudja venni a kedved, ha maga a regény se valami jó…

A tizenhat éves Poula Lokin, a helyi kézilabda-csapat népszerű játékosa eltűnik. A sziget felbolydul, a lakosok keresőcsapatokat szerveznek, és hamarosan a helyszínre érkezik a dán rendőrség megbízottja, Katrin Ellegaard is. Az idő telik és egyre kétségesebb, hogy a lány élve előkerül.

Hallbjorn Olsen, Poula csapattársának az apja volt az, aki utoljára látta élve a lányt. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Hallbjorn, aki a szigetek hagyományait ápolva derekasan betintázott aznap, egy MÁSODPERCRE sem emlékszik aznap estéről. Így nem CSODA, hogy kételkedni kezd magában: lehetséges lenne, hogy ő tette el láb alól Poulát, utána pedig – a biztonság kedvéért – elrejtette a holttestet?

Ellegaard megkezdi a nyomozást az ellenséges környezetben, mivel a feröeriek a gyilkosoknál már csak a dánokat, azoknál pedig a dán zsarukat utálják JOBBAN, és kényszerű szövetségre lép Hallbjornnel.

És akkor itt kezdesz el azon gondolkodni, hogy a többi ország rendőrei valószínűleg némi gyanakvással figyelnék a dán rendőrség unortodox módszereit. Nem elég, hogy vadidegeneket, sőt gyanúsítottakat vonnak be a nyomozásba, akiknek mindent elkotyognak, hanem magukkal is viszik őket a kihallgatásokra. Amelyek alanyai közül pont azok maradnak ki, akiket elsőként kellene sorra venni. (A kézicsapat tagjai, bakker.)

Read more
1 7 8 9 10 11 42