Andrzej Sapkowski: Vaják I. – Az utolsó kívánság – Könyv – kritika

Andrzej Sapkowski: Vaják I. - Az utolsó kívánság - könyvborító

A szörnyvadász kilép a népmesékből

Ríviai Geralt, a lengyel Sapkowski immár világhírnévre szert tett hivatásos szörnyvadásza 1993-ban lépett színre egy novelláskötetben. Az utolsó kívánság színtere egy többé-kevésbé kora középkori Kelet-Európára emlékeztető fantasy világ. Törpékkel, tündékkel és sárkánygyíkokkal. Plusz a szláv és német mese- és mondavilág lényeivel súlyosbítva. Strigától és lúdvérctől kezdve Hófehérkéig. (Legalábbis annak kifordított verziójáig.)

Hamar kiviláglik, hogy Sapkowski könyvénekaz előnye ugyanaz, mint a hátránya is.  Lehet, hogy valamivel másabb mint egy sablon angolszász fantasy, de amikor a szörnyeteg lakomát varázsol az asztalra a nagy semmiből, vagy mikor a lány böhömnagy denevérré változik, majd vissza megint ruhába öltözött lánnyá, magad se tudod, hogy mindez teljesen komolyan vehető-e. A dzsinnről és a három kívánságról nem is beszélve.

Mert ugyebár a mesék nem vehetők komolyan egy bizonyos kor felett.

Read more

David Koepp: Hűtőkamra – Könyv – kritika

David Koepp: Hűtőkamra könyvborító

A Hűtőkamra filmszerű élmény

A fószer, aki ezt a könyvet asztalra tette, olyan filmek forgatókönyvírója, mint a Jurassic Park és a Pókember. Mi következik ebből? Egyértelműen az, hogy a Hűtőkamra című könyv olyan mint egy film. 

Egy B-film. 

Egy kevés helyszínen játszódó, kis költségvetésű B-film.

De hé, várjál csak!

Mindez a jobbik fajtából. Oké, a Hűtőkamra alaphelyzete teljesen sablonos: egy új, agresszív gombafaj terjeszkedni kezd az elfelejtett, katonai raktár mélyén. A nagydumás vesztes, akinek azért helyén van a szíve, álmai hölgye és a kicsit már rozoga, nyugdíjas megoldóember felveszik ellene a harcot.

David Koepp főellenfele egy gomba – és ez nem vicc!

Read more

Dean Koontz: A tiltott ajtó – Könyv – kritika

Dean Koontz: A tiltott ajtó könyvborító

Dean Koontz és Jane Hawk is kezd fáradni

Jane Hawk A tiltott ajtóban immár a sorozat negyedik kötetében veszi fel a harcot az amerikai politikai és gazdasági élet legfelsőbb szintjét érintő összeesküvéssel. Kedvenc igazságtevőnk az USA első számú közellenségének csöppet sem irigylésre méltó pozíciójából startol. És eléggé fáradt is.

Mint ahogy a Dean Koontz könyvének első fejezetei is megfáradtak: a fogalmazás egyértelműen slendrián. A szöveg már az első jelenettől kezdve csöpög pátosztól, elárasztják a főhősöket illető, túlzó pozitív jelzők. És beficcennek fordítási hibák is. Ki a frász hallott már például tekintélyemberről?

Aztán érdekes módon, egyszer csak normalizálódik a helyzet, és ezek az anomáliák jórészt megszűnnek. Ezt mégis hogy sikerült összehozni? Ki hallott már olyant, hogy egy könyv elejét csapják össze? Mindegy.

Dean Koontz továbbra is az irodalmi Nobel-díjra hajt

Read more

Frederick Forsyth: A Róka – Könyv – kritika

Frederick Forsyth: A Róka - Könyvborító

A kém visszatér a nyugdíjból

Frederick Forsyth, a nyugalmazott thrilleríró A Róka című könyvében a nyugalmazott hírszerzőt visszahozzák még egy utolsó akcióra. A VILÁG LEGJOBB HACKERE, egy Asperger-szindrómás angol srác ugyanis feltöri az amerikai hírszerzés szupertitkos adatbázisát. (Ez nem jó hír, annyit mondhatok.)

Na most, ha azt hiszed, innentől kezdve jobbra-balra hackerkednek, akkor tévedsz, a világ legjobb hackere például az egész könyvben egyetlen árva mukkot sem szól. A visszahívott hírszerző pedig egészen pontosan 70 éves.

Ugyancsak gyanúra ad okot a könyv átlagosnál nagyobb betűmérete, amely ugyebár nem a legaprólékosabban kidolgozott történetek előhírnöke szokott lenni.

A főszereplők mind nyavalyás angolok! (Na jó, ez nem számít.)

A thrillerszerző visszatér a nyugdíjból

De nézzük, mi van a mérleg másik serpenyőjében! A másik serpenyőben maga Frederick Forsyth csücsül, a világ egyik legjobb kémregény-szerzője. Vitán felül. A Sakál napjával kezdve vagy harminc éve olvasom a könyveit és eddig még sosem csalódtam benne. Khm, eddig.

Read more

Lee Child: Csak egy lövés – Könyv – kritika

Lee Child: Csak egy lövés könyvborító

Példaképem (ld. Ne add fel könnyen) Jack Reacher őrnagy először a 42. oldalon bukkan fel a Csak egy lövés című könyvben. Hát ez meg hogy lehet? Nem tudom. Ráadásul azt hittem, hogy már olvastam, mivel ez ismét csak egy 3. kiadás. De nem, ez a kötet kimaradt, és ez nagyszerű hír, mert ebben a korai részben az őrnagy a legjobbját nyújtja. És persze Lee Child is. (És persze pont ebből a kötetből készült a frankó kis filmváltozat (imdb: Jack Reacher) amiben Tom Cruise mindent megtesz, hogy FELNŐJÖN a szerephez.)

Child könyve már az első oldaltól kezdve izgalmas

Honnan lehet ez tudni? Hát onnan, hogy szeretve tisztelt főhősünk késői felbukkanása ellenére mégis már az első oldaltól letehetetlenül izgalmasnak találod a Lee Child történetét. 

Aztán betoppan Reacher, már megint beleüti az orrát olyasmibe, amibe nem kéne. Már megint buzgárkodik, már megint pofátlan és levakarhatatlan – és láss csudát, már megint kiderül, hogy a teljesen egyértelmű dolgok nem teljesen egyértelműek.

Hogy csinálja ezt Jack Reacher? A jó öreg Sherlock Holmes módszerével. Dolgokról, melyekről neked a nagy semmi jut eszedbe, neki eszébe jut valami más. Dolgokról, melyekre te kapásból rávágod, hogy fekete!, ő kifordít, és bebizonyítja róluk, hogy mégis csak fehérek.

Read more

Ingar Johnsrud: Kereszt – Könyv – kritika

Ingar Johnsrud: Kereszt

Kezdjük a jó hírrel: mintha a Beier-sorozat főfelügyelője nem tűnne olyan szerencsétlen alaknak, mint az első két kötetben. Talán Ingar Johnsrud rájött, így a trilógia zárásánál, hogy könnyebb azonosulni egy kompetensebb főhőssel. Helyes. A kereszt skandináv krimi amúgy, tehát elvárás, hogy a főhős legalább egy kicsit nyomorult legyen. Erre mi történik itt, kérem szépen? Egy egészen élvezhető, fordulatos és pörgős, az átlag nyögvenyelős skandináv bűnregényt meghaladó történetbe csöppenünk.

Ingar Johnsrud túlkavarja a dolgokat

És ez az érzésünk ki is tart kb. A kereszt 65%-áig. Onnét azt gondolod, hogy a szerző átesett kicsit a ló túlsó oldalára, és kicsit túl sok a keverés-kavarás. Mondjuk, ugyanez volt a helyzet az előző részél is. A nyomozás átbillen akció-thrillerbe, a pörgés pedig parányit túlpörög.

Na figyelj, ilyenek vannak Johnsrud könyvében: iszlám terroristák, biológiai fegyverek, sima fegyverek, vallási fanatizmus, migránsok!, leszbikus szerelem, újságírás, hackerek, kábítószer, egy viking, aki ki tudja mi okból keveredett ide, a politika legfelsőbb szintje – mindehhez hozzá jön még egy sötét összeesküvés is.

Keresztet vethetsz az ilyen bonyolult tervre

Legalább három rendőr van személy személyesen érintve az eseményekben, de nyakig benne vannak ám a kulimászban mindahányan. És minden mindennel összefügg. Aztán van egy végtelenül bonyolult terv, de te tudod, hogy nincs az az úristen, hogy ilyesmi a való életben egy pillanatra is működjön. És akkor egy kicsit itt eleged is lesz a Kereszt című műből. Bár tény, ha eddig eljutsz, már végigolvasod, hogy kiderüljön, hogy keveredik ki Beier a csávából és a három csaj közül melyiket akasztja le.

Pedig hol van még akkor a sorozat ELPUSZTÍTHATATLAN svéd bérgyilkosa, akinek az állaga szegény Szent Sebestyénére hasonlít, és akinek egy műanyag maszk(!) takarja a fizimiskáját. Nyilván azért, hogy jobban beolvadjon a környezetébe. Ha ezt a 47-es ügynök meghallaná, feltehetően saját kezűleg verné agyon az ELPUSZTÍTHATATLAN svédet egy gitártokkal.

Azért, ha szereted az átlagosnál élénkebb skandináv krimiket és a bonyolult összeesküvés-elméleteket, a Kereszt című könyv jó eséllyel tetszeni fog.

7.7/10

Ingar Johnsrud: Kereszt (Fredrik Beier 3.)
General Press. 2019. 520 oldal

Cixin Liu: A ​háromtest-probléma – Könyv – kritika

Cixin Liu: A ​háromtest-probléma könyvborító

Mint egy remek standalone novella, olyan A háromtest-probléma első fejezete. Röpke visszatekintés a kínai kulturális forradalom őrületébe az egyik szereplő nézőpontjából, amely remek alapokat szolgáltat(na) a hátralévő történetnek. Igazán nagy kár, hogy Cixin Liu könyve hátralévő részének egyetlenegy momentuma sem ér fel hozzá.

Alkalmi MMO-játék robotszerű karakterekkel

Hullanak a tudósok mint a legyek? Igen, főleg az alapkutatásban részt vevők. Mindez bűzös összeesküvés-szagot áraszt magából, így főhőseink neki is látnak, hogy kinyomozzák. Egészen addig, míg egy virtuális valóságban játszódó számítógépes játék nem kerül vizsgálódásaik előterébe – onnantól a kutya fasza se törődik többet a megmurdeló tudósokkal, helyette bő lére eresztett leírásokat kapunk a játékbeli kalandokból, fizikai és matematikai lózungokba csomagolva. Érdekesnek hangzik? NEM. AZ.

Mi az, ami még ennél is kevésbé érdekes? A kínai emberek. A háromtest-problémában, egyetlen szereplő kivételével, mindenki teljesen jellegtelen, mintha csak agymosott, egyetlen központi akarat által vezérelt robotok lennének. Khm. A kivétel, a túlmozgásos rendőrfelügyelő pedig olyan hatást kell, mint egy visszafogottnak szánt családi összejövetelen (mondjuk, halotti tor, na) a félig süket nagybácsi, aki ordítozva meséli se füle, se farka történeteit, miközben időközönként jóízűen a padlóra csulázik egyet.

Read more
1 26 27 28 29 30 35