Chris Carter: Egy gonosz elme – Könyv – kritika

Chris Carter: Egy gonosz elme - Könyvborító

Chris Carter minden könyve egyforma?

Elhatároztam, hogy az Egy gonosz elme lesz az utolsó Chris Carter-könyvem, többet az életben nem olvasok. Ezt is csak, hogy egy jó lehúzós kritikával végleg elköszönjek a sorozattól. De miééért? DE MIÉÉÉRT!?

Azért, tesó, mert az összes Robert Hunter-sztori tökegyforma.

Az áldozatok hullanak, mint a legyek. Könyvről könyvre egyre borzalmasabb mészárlások követik egymást. A nyomozók elemezgetnek, ötletelgetnek, de soha kutya fülére sem jutnak.

Majd a végén mindig kisül, hogy egy teljesen átlagos bűnelkövető fondorkodik mindenféle macerás, rengeteg időt és energiát felemésztő, végtelenül bonyolult tervekkel. És mindig kopp a Hunter-könyvek vége, amikor kiderül, hogy a NAGY MANIPULÁTOR, nem több, mint, mondjuk, egy egyszerű haragos, az exbarátnő vagy éppen szegény Manci nénéd a szomszédból.

Ráadásul, ha Robert Hunter nyomozó közben megismerkedik egy dögös, pont hozzáillő bigével, akkor azt jó eséllyel hidegre is teszik, mielőtt rendesen befűzhetné.

Erre, bakker, nem kiderül, hogy a sorozat Egy gonosz elme című hatodik része teljesen más tészta?

Read more

Cameron Johnston: A Megtörtek Istene – Könyv – kritika

Cameron Johnston: A Megtörtek Istene - könyvborító

Edwin Walker egy szemétláda – de amúgy rendes srác

Minek is szépítenénk, Edrin Walker egy tróger. Legalábbis ő ezt gondolja saját magáról. Hite mindazonáltal nem gátolta abban, hogy A megtörtek istene előzményében (ld. Az áruló isten) jól megmentse szülővárosát a bazi nagy veszedelemtől.

A Megtörtek Istenében tehát újabb bazi nagy veszedelem fenyegeti a sanyarú sorsú Setharis városát, ami nem annyira rossz hír, mármint az olvasónak, mivel a második rész valamivel ügyesebb munka, mint az első. A történet jobban kidolgozott, érthetőbb és kevesebb öncélú idétlenkedés meg ügyetlen jelenet (naturista nagymama, khm) került a lapjaira.

Edwin Walker az agyát használja – elmemágia haladóknak

A gaz ellenfelek, a szó szerint az agyadba mászó zsugabubusok, akarom mondani scarrabusok kiköpött goa’uldok a Csillagkapu c. sorozatból. Ha Cameron Johnston helyében vagyok, én biztos onnét csórtam volna az ötletet… Ez elsőre jó bénának tűnik, és hát kicsit az is, de annyira azért mégsem, mert Edrin az elmemágia kiváló művelője, mint ahogy ezek a kis nyomoroncok is, így számos remek alkalmuk akad, hogy különféle csetepatékban, majd végül egy epikus csatában mérjék össze egymással az eszüket… vagyis hát az agyukat.

A Megtörtek Istene, hasonlóan az előzményhez, nem mentes a felesleges és bombasztikus körítéstől. A galaktikus léptékű háttértörténetben például a szó szoros értelmében holdakkal és bolygókkal dobálóznak némelyek, ami akkora kontrasztot képez a könyv alaptörténetével, hogy az enyhe unalmon kívül más érdemi hatást képtelen kiváltani. Szerencsére csak pár oldal az egész.

A Megtörtek Istene öncélúan vulgáris, hogy csesznéd meg!

És hogy mekkora tróger Walker? Az író valamiért kényszeresen ismételgetteti főhősével, hogy az milyen ocsmány, érzéketlen féreg is, – miközben ezzel ordító ellentétben, hősünk utolsó petákjait is az éhezőknek adja, kórházban robotol mint önkéntes aneszteziológus vagy éppen megmenti az EGÉSZ bolygót. Edrin állandó önostorozása nyilván a hős egyedivé tételét szolgálja. A lóláb azonban kilóg: Edrinnel, azon kívül, hogy jó adag cinizmus, tiszteletlenség és önsajnálat szorult belé, más gond nincs. Kivéve persze azt a mocskos, büdös pofáját!

A folytonos és teljesen szükségtelen trágárság ugyanis folyamatosan kocsmai szintre húzza le a A Megtörtek Istene szövegét. És mint a csúnya beszédű kisgyerekek esetében az oviban, most sem könnyű rájönni, hogy a megbotránkoztatáson kívül mi is lehet a célja.

Cameron Johnston emlékezetes hőst alkot… és…

Azonban némi idő elteltével már nagyon észre se veszed a mocskos beszédet, baszd meg, viszont rájössz, hogy a Cameron Johnston valahogy mégiscsak sikerrel járt. Ha az írás döcög is emitt-amott, a főhős emlékezetes marad. Főképpen, hogy a második rész során a karakter egyre jobban magára talál és sokkal agilisebbé és hatékonyabbá, igazi badass figurává válik. No és a sablon fantasy-től eltérő elmejáték is garantál némi különlegességet.

És a végén már csak azt nem érted, ha egyszer Johnston vette a fáradságot, hogy kitalált egy ennyire komplex mitológiát és háttérvilágot, mi a keserves úristenért csapta össze a sztorit két kötetbe. Mert mi tagadás, A Megtörtek Istene hirtelen odakent befejezése után még a hiányérzet is befigyel.

Értékelés: 7.2/10

Cameron Johnston: A Megtörtek Istene (A zsarnokság kora 2.)
Főnix Astra. 2020. 364 oldal

Richard Morgan: Légszomj – Könyv – kritika

Richard Morgan: Légszomj

Génmódosított noir a Marson

Richard Morgan 2008-ban írt egy könyvet egy génmódosított marsi szuperkatonáról, aki megnyeri a visszaútra szóló lottót, és hazajön a Földre kicsit nyomozgatni. 10 évvel később Légszomj címmel írt egy másikat, amiben a főhős ugyancsak egy génmódosított szuperkatona, aki a marsi lottó eltűnt nyertese után nyomoz – a Marson. Pár száz évvel később.

Na, igen, fogadok, sokunkat már a macsó főhőssel meg is fogja Morgan, hiszen igazán szívmelengető egy ennyire hozzáértő, kompetens illetőt látni az események középpontjában, aki vizsgálódásai során esetenként akár szét is marcangolja a neki kellemetlenkedőket. De a fókusz természetesen nem a marcangoláson van, hiszen – még ha rendesen rá is hasal az akció-vonalra – a Légszomj című könyv summa summarum krimi, abból is a noir alfaj.

Lecsúszott főhős? Pipa.
Végzet asszonya? Pipa.
Ordas sumákság a háttérben? Pipa.

Read more

Myke Cole: Legio a phalanx ellen – Könyv – kritika

Myke Cole: Legio a phalanx ellen könyvborító

Akinek hosszabb a rúdja, az nyer, nem?

„Az antik világ két leghatékonyabb gyalogságának küzdelme.” Aha, na de melyik keni el a másik száját? Mivel e blog kritikái általában spoilermentesek, egy pillanatig se higgye senki, hogy elárulom. Szemfülesebbeknek azért, akik hirtelen előbányásszák elméjük legmélyebb bugyraiból azt a még véletlenül sem közismert tényt, hogy vajon a rómaiak vagy a görög-makedón tandem uralta-e INKÁBB több száz éven keresztül a Földközi-tenger partvidékét, lehetnek előzetes sejtései. A Legio a phalanx ellen című könyv főleg azoknak szól, akiknek gőze sincs róla.

Myke Cole, az amatőr hadtörténész, de emellett buzgó és gyakorló hadfi hat ütközet révén próbál egyértelmű választ adni erre a kínzó kérdésre, mindezt bőséges forrásanyag használatával; a közismert ókori histográfusok mellett olyan szerzőket is idézve, akikről még életedben nem hallottál.

Myke Cole ráadásul nagyon fifikásan dramatizálja az eseményeket, így a csaták leírása kifejezetten fordulatos. (Bár a püdnai ütközet balszerencsés vízhordó jószága esetében mintha már kicsit át is esne az öszvér túlsó oldalára.)

Read more

Richard Ford: Vadon – Könyv – kritika

Richard Ford: Vadon - könyvborító

Nem azt mondom, hogy a Vadon unalmas, de nem tudom, miért nem

Richard Ford Pulitzer- és Pen-díjas regényéről teljes határozottsággal nem mernéd kijelenteni, hogy dögunalmas vagy teljesen érdektelen, inkább csak azt mondanád, hogy a Vadon nem túl érdekes. A tizenhat éves fiú szemszögén át megfigyelt, lassan széthulló házasság története elég hétköznapi, bármelyikünkkel megeshetne. Nincsenek nagy drámák, talán még okok sem igazán. Esetleg a menekülés a hétköznapokból.

(És itt kell megjegyeznem, úgy is mint egy könyvkritika-blog szerzője, hogy sokkal kevesebb problémával találja magát szembe az, aki ilyenkor inkább beiratkozik egy könyvtárba. Helló, Great Falls Public Library!).

Az ifjú Joe pedig Spock hadnagyhoz illő vulcáni szenvtelenséggel elemzi a történeteket.

A Vadon nem elég piszkos a „dirty realism”-hez

Read more

Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai 1-2. – Könyv – kritika

Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai könyvborító

Nem túl bámulatos kalandok

Mire asszociálsz egy olyan könyvcím alapján, amelyben benne foglaltatik a „bámulatos kalandok” kifejezés? Le merném fogadni, hogy bámulatos kalandokra. Nos, azok nem nagyon vannak Michael Chabon Kavalier és Clay bámulatos kalandjai című könyvében. Vagy legalábbis csak nyomokban. A cím a (tudatosan) félreérthető címadás iskolapéldája. A nácik elől Amerikába kimenekített Josef Kavalier és unokatestvére története egy kb. tizenöt évet felölelő fél családregény az amerikai képregényírás aranykorszakáról és a holokausztot „túlélők bűntudatáról”.

A Szabadulóművész képregény-történelmet ír

Akkor mi az, amibámulatos a Kavalier és Clay bámulatos kalandjaiban? Hát a képregény-történelem. (Természetesen a címbéli jelző is ezekre utal.) El bírom képzelni, hogy a kilencedik művészeti ág, e klasszikusan amerikai műfaj korai históriája már kapásból egy fél Pulitzer-díjat ért Michael Chabon számára. (A díj másik fele talán a ’40-es és ’50-es évek New Yorkja iránt kinyilvánított alázatos és buzgó hódolatnak köszönhető). A regénybéli Szabadulóművész természetesen nem létezett, az álarcos hős van Amerika kapitány egyfajta parafrázisa, továbbá az emlékezetes Hitlernek bepancsolós címlap is utóbbihoz köthető.

Read more

Thomas Harris: Cari Mora – Könyv – kritika

Thomas Harris: Cari Mora könyvborító

Cari Mora nem csak kemény, de dögös is

Thomas Harris főhőse, Cari Mora, a hajdani kolumbiai gyermekkatona és jelenlegi dögös csajszi Miami Beach-en Pablo Escobar egykori villájának gondnoka. A körültekintő és gondos Pablo annak idején 25 millió dollárnyi aranyat rejtett el a villában. Az aranyra egyaránt pályázik a maffia és egy genyó német pszichopata, akinek a szervkereskedelem a hobbija. (Cari Morának nincsenek ilyen tervei, ő csak egyszerűen állatorvos akar lenni.)

Thomas Harris megújult stílusú regénnyel jelentkezett – értesülsz a fülszövegből. Hogy minek, azt csak a jóisten tudja, mert a régivel semmi gond nem volt: A bárányok hallgatnak könyvben például majdnem ugyanolyan jó, mint a belőle készült zseniális film. Ez az új stílus meg kb. azt jelenti, hogy az egész kicsit laposabb és slendriánabb. És gyorsabb ritmusú – talán a megváltozott olvasói igények miatt, talán amiatt, hogy így jóval egyszerűbb könyvet írni.

Thoams Harris elfelejtette, hogyan kell jó regényt írni

Read more
1 25 26 27 28 29 35