Eva García Sáenz De Urturi: A fehér város csöndje – Könyv – kritika

Eva García Sáenz De Urturi: A fehér város csöndje - könyvborító

Ha már rengeteg krimit olvastál, akkor tisztában vagy azzal, hogy az amerikai, angol, skandináv ésatöbbi rendőrök a belüket kidolgozzák, ha meló van, mert tudják, ahogy telik-múlik az idő, úgy lesz egyre macerásabb elfogni egy bűncselekmény tettesét. Mit csinálnak ezzel szemben a baszk zsernyákok?
Legalábbis A fehér város csöndje című krimi alapján. Szarnak bele, baszki.

Ők hétvégén lazulnak. Akkor is, ha Spanyolhon történetének legdurvább sorozatgyilkosa öldösi halomra a fél várost. Lemennek a telekre kertészkedni, meg intézik a közelgő esküvőjüket, ilyesmi. A hullák meg hegyekben tornyosulnak.

A fehér város csöndjével nem stimmel valami

Kicsit ilyen félrecsúszott Eva García Sáenz De Urturi egész könyve. Az alapjai nagyjából rendben vannak, de le-föl csúszkál a színvonal. Nincsen semmi igazán nagy gond vele, de a sok apró kis hülyeség folyamatosan lent tartja, átlag alatti szinten.

Például?

Read more

Horváth Viktor: Török tükör – Könyv – kritika

Horváth Viktor: Török tükör - könyvborító

Ha nem hagyod, hogy a szerző belső borítón lévő fényképe elriasszon, – mivel számos hasonlóságot mutat a gonosz szemfényvesztő, Pyat Pree fizimiskájával a Trónok harca c. sorozatból (aminek különben semmi jelentősége, csak azért áll itt, hogy esetleg később linkelhessek) – akkor Horváth Viktor Török tükör című könyvét olvasva egészen különleges élményben lehet részed. Gyorsan ide is kenem a pontszámot az elejére, a biztonság kedvéért:

9/10(!)

Egy utánozhatatlanul egyedi könyv

Könnyen és gyorsan el lehet dönteni, hogy mennyire fog működni nálad Horváth Viktor szövege, mert a 4. oldalon a „disznó Ferenc király” valahogy így kezdi a török szultánhoz írt levelét (Szeifi, a tudós eunuch szerint legalábbis):

„Én, az alávaló és gonosz természetű Francsiszkó, ostoba elmémben a meggondolatlanság trágyadombján fogant tervem szerint rátámadtam Lausra, Alamánia és Üngürüsz mocskos és erkölcstelen szultánjára és Ferendusra, hogy tőlük a hívságok haszontalan és semmitérő koronáját megkaparintsam…”

Laus a mi II. Lajosunk, Üngürüsznek pedig Magyarországot hívták a törökök. A könyv elejei utánozhatatlanul egyedi humor pedig abból adódik, hogy a jól ismert történelmi eseményeket többszörös szűrőn keresztül nézed: Szeifi jólelkű naivitásán, a civilizációs különbségeken, valamint a vallás köntöse alól, amelynek szokása ugyebár más vallásokat és népeket alacsonyabb rendűnek tartani. No és persze jelen van még a padisah (Allah árnyéka e földön – jelen esetben Nagy Szulejmán Hürremestől) iránt tanúsított végtelen és megkérdőjelezhetetlen tekintélytisztelet.

Read more

Chloé Esposito: Őrület – Könyv – kritika

Chloé Esposito: Őrület - könyvborító

Chloé Esposito könyvéről már messziről ordít, hogy csajszis majomkodás. Chick lit – a találó angol nyelvű szakkifejezés a maga visszafogott módján azt sugallja, hogy nem az irodalom csúcsteljesítményei esnek ebbe a kategóriába. Akkor meg mégis mit keres itt ezen az IGÉNYES blogon, hm? Őrület! A sors keze lesújtott rám, amikor a kezembe akadt e nagybecsű trilógia 2. része, belepörgettem és megütötte a szemem egy mondat, ami, hát, nagyon szexuális volt. Ámde sajnos, egy betűre sem emlékszem belőle.

Az Őrület című könyv tehát egy szokatlan és kiszámíthatatlan kaland ígérete (mivel alapból nem olvasok ilyen marhaságokat) annak a szerencsés mondatnak a mohó hajszolása közben, – ami egyidejűleg előrevetíti egy fasza kis lehúzós kritika lehetőségét is. Hajrá!

Chloé Esposito a karakterépítés nagymestere!

Erre, tessék, mi történik? Az Őrület című mű elején rögtön szembetalálod magad a karakter-építés MAGASISKOLÁJÁVAL! Az első két fejezetben a következők derülnek ki a hősnőnkről, a bájos Alvináról: lusta, trehány, felelőtlen, felszínes, irigy, kapzsi, önző, iszákos és parázna. Meg még piromániás is! Ezzel szemben a mérleg másik serpenyőjében mindössze két dolog árválkodik: szeret olvasni és haikukat ír. Azt hiszem, igazi öröm egy efféle főhős.

A másik dolog, amire nem számítasz Esposito könyvével kapcsolatban, az a humor. Nem vagyok az a nevetgélős típus, de az első két fejezet olvasása közben háromszor is hangosan FELKACAGTAM. Aztán még kétszer a harmadikban. Mintha stand up comedy-t olvasnál Rejtő Jenővel és egy nagy adag bugyutasággal elkeverve.

Romantikus regény szociopata főhőssel

Eddig tartottak a jó hírek. És az Őrület című regény felvezetése. Ezután már nem nevettem többet, és valószínűleg te sem fogsz, noha vannak még hasonló poénok repertoáron. A fő ok pedig az, hogy villámgyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy Alvina a fentebbi tulajdonságai mellett még szociopata is, egy kilencéves gyermek értelmi képességeivel. Ezzel a hozzáállással és Mr. Fasz becenevű 28 centiméteres vibrátorával felszerelkezve érkezik meg Taorminára gazdag és sikeres ikertestvéréhez. Aki megkéri, hogy cseréljenek identitást. Hoppá, soha nem látott fordulat!

És innentől az Őrület már csak a szokásos habkönnyű semmiség. Epekedés luxuscikkek és sármos olasz pasik után. A kötelező szexjelenetek a partnerek egyre növekvő péniszméretével. (Szerencsére legalább itt megfigyelhető egyfajta mértéktartás, – mármint nem a dákók mérete kapcsán, hanem, hogy csak kb. négy-öt ilyen jelenet akad és azok sincsenek túlírva.)

Gyilkolni jó mulatság? Aha.

Plusz belép és át is veszi az irányítást egy újabb összetevő: a teljességgel komolyan vehetetlen thriller (Cosa Nostra & gyilkosságok) aminek a hatása pillanatok alatt semmivé oldódik Alvinának az eseményekhez való óvodás szintű hozzáállása miatt. A cselekmény egy pontján derék hősnőnk elhatározza például, hogy bérgyilkos lesz, mert az olyan jó móka.

És mit gondolsz, na mit, egy olyan romantikus regényről, aminek a főszereplője szociopata? Ha azt, hogy a szociopaták kevéssé romantikus alkatok, akkor ördögöd van! Íme, így kell olyan könyvet írni, ami egyben önmaga nem túl jól sikerült paródiája is…

Akkor mégis mi a bánatnak tartasz ki a végéig?

1, Átkozott kíváncsiság.

3, A szerző folyamatosan próbál magyarázatot adni arra, hogy Alvina mitől lett olyan, amilyen, és ez a könyv elején legnagyobb megdöbbenésedre kis mértékben még működik is, így bizonyos szimpátia alakul ki Alvina irányában. Ami azért nem tart túl soká…

Na és mi miatt lett olyan, amilyen? Mi miatt?! Hát főleg a nyomorult TÁPSZERTŐL!

Értékelés: 6/10

Chloé Esposito: Őrület (Őrület-trilógia 1.)
Libri Kiadó. 2019. 467 oldal

UPDATE:
Közben kíváncsiságból beleolvastam a második részbe (Bűn), és az kapásból agyonvágja a zagyva történet nyomokban megmaradt hitelességét is egy olyan csavarnak köszönhetően, ami teljesen értelmetlenné teszi az előzmény befejezését. A színvonal is tovább süllyed (5/10) így aztán sosem tudtam meg, hogy mi volt az a mondat, ami felkeltette az érdeklődésemet. Ha valaki átrágta magát a folytatáson, és maradt még használható agysejtje, az legyen szíves, kommentelje be ide a kedvemért a könyv LEGSZEXIBB mondatát!

Ez is érdekelhet:
Jen Beagin: A Nagy Svájci

Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája – Könyv – kritika

Amitav Gosh: A puskakereskedő legendája - könyvborító

Na tessék, A puskakereskedő legendája egy igazi olvasmányos történet, amiben rendesen el lehet merülni, ilyen is ritkán kerül az ember keze ügyébe. Bár Amitav Ghosh stílusa kicsit visszafogott, és helyenként fura is, olyan, mintha a szerző csak 99%-ban bírná az általa használt nyelvet, mégis hamarosan lebilincselnek az egymásba fonódó történetek. Ha megjelenik egy újabb szereplő, biztos lehetsz benne, hogy azonnal el is csalingázik a sztori és tesz egy kitérőt. Azonban a kitérők mégsem igazi kitérők, mert előbb vagy utóbb kiderül, hogy minden összefügg mindennel.

A titokzatos India, no meg a hétköznapi

Deen Datta, a New Yorkban élő könyvkereskedő belebotlik egy indiai legendába. Deen valószerűtlen főhős (na oké, azért közel sem annyira, mint a bűbájos Alvina. – ld. Chloé Esposito: Őrület), néha legszívesebben lekevernél neki egy tockost, annyira szerencsétlen. Fura szerzői döntés egy ennyire béna alakot állítani az események középpontjába. Datta mentségére szóljon azért, hogy szerethető lúzer.

És amúgy az olvasót ugyanúgy magukkal sodorják az események, mint szegény Deent. A kezdő helyszín maga az egzotikum, azaz India, – amely most jobbára a hétköznapi arcát mutatja, ahol a mélységes nyomor és a modernitás találkozik. (Még a legágrólszakadtabb szerencsétlennek is van mobiltelója). És ahol az embercsempészet és a tömeges kivándorlás ugyanúgy a mindennapi élet velejárói, mint a több évszázados legendák. No meg az esztelen mértékű környezetszennyezés.

Alapos kultúrtörténeti nyomozás

A puskakereskedő legendájának története tehát sokrétű, Ghosh alapossága pedig minden témában lenyűgöző. Szokatlan érzés például (legalábbis mifelénk) úgy olvasni a nyelv- és a hazaszeretetről, hogy az nem az a kötelezően melldöngető fajta, hanem csak olyan, amely kitörő örömmel tölt el, ha külföldön egy honfitársaddal találkozol, aki ráadásul a nagyanyád 50 éve nem hallott nyelvjárásában szól hozzád.

De a szerző éppúgy képben van a globális felmelegedéssel, mint Velence régmúltjával, ahol hősünk végül, – a világot átszelő, helyenként szívderítő, néha pedig borzongató kultúrtörténeti nyomozása során – kiköt.

(Érdekes véletlen, hogy két könyvvel ezelőtt, egy teljesen más zsánerben alkotó írónál (ld. Donna Leon: Földből vétettünk) a helyszín azonossága mellett ugyanezek a problémakörök vetődnek fel.)

Velence fa alapokra épült és hiszed vagy sem, ezeket az alapokat nekiláttak felzabálni a globális felmelegedés miatt megjelenő hajóférgek. Szóval, ha még nem jártál a tengerek lassan önmagába süppedő királynőjében, hát ideje iparkodni.

A könyv veleje:

„Új világban élünk. Senki nem tudja többé, hova tartozik, sem az emberek, sem az állatok.”

A puskapor elfogy a végére

A puskakereskedő legendájának sorai és a könyv szereplőinek sorsa egymásra rímel, Manasza Devi, a kígyók istennőjének haragja elől menekülő kereskedő és a jobb élet reményében útra kelő indiai kivándorlók sorsa számos hasonlóságot mutat. A végére azonban a legenda felfejtése helyett egyre nagyobb teret nyer – a szerző megértő szimpátiájától kísérve – a migráció kérdésköre. (Tegyük, hozzá, hogy Ghosh mindemellett tárgyilagos alapossággal ismerteti mindennek a gyarmati korig visszanyúló előzményeit és okait.) Ez A puskakereskedő legendája című könyv alfája és omegája, erre fut ki minden, és – függetlenül attól, hogy mi a személyes véleményed a tömeges népvándorlásról – itt laposodik is el a könyv a végére.

A puskakereskedőről megtudtál mindent, amit megtudhatsz, ezután marad pár utánlövés, amelyek egyszerűen nem elég hatásosak már. Deen szerelmi életének alakulása erőltetett, Cinta sorsa meseszerű, a végső nagy-nagy csoda pedig egyszerűen csak uncsi, hiába szándékozik a szerző egyetemes érvényűnek láttatni. De ez csak az utolsó 50 oldal. Addig viszont nagyjából minden rendben van.

Értékelés: 7.8/10

Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája
Európa Könyvkiadó. 2020. 382 oldal

Ez is érdekelhet:
Sunjeev Sahota: A földönfutók éve

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők – Könyv – kritika

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők - Könyvborító

Díjeső a nős testre

Vajon miért jelölhették ezt a könyvet egymilliárd díjra? Carmen Maria Machado A női test és más összetevők című könyve elnyerte elnyerte többek között a Brooklyn-i Közkönyvtár irodalmi díját IS, ami nagyon fontos elismerésnek tűnik így első hallásra. És a Lambada-díjat is. Na jó, elég a genyózásból, igazából Lambda. És a legjobb LGBTQ-tematikájú könyveket díjazzák vele.

(És itt akkor gyorsan meg is ragadnám az alkalmat, és a blog keresztény-demokrata érzelmű olvasóinak azt tanácsolnám, hogy – saját lelki egészségük megóvása érdekében – hagyják ki ezt az írásművet.)

A női test és más összetevők (és Carmen Maria Machado) talán tud valamit. Címet adni mindenképpen. Magyarul kicsit még jobban is hangzik mint az eredeti. (Her Body and Other Parties.)

Szürreális történetek

A cím, a fülszöveg és egyéb olyan összetevők, mint a Lambda-díj töménytelen mennyiségű szürrealizmust, erotikát és szexet ígérnek. Túlnyomó részben leszbikus szexet.

A szürrealizmus jelen is van egy kivételével mindegyik novellában, túlfűtött erotikát jóformán csak az elsőben találni, leszbikus szexet pedig a könyvben előrehaladva egyre csökkenő mennyiségben. Aztán el is enyészik teljesen.

Hétköznapi női vágyak és furcsa rejtélyek

Megtalálni viszont a A női test és más összetevők történeteiben a hétköznapi női vágyak kendőzetlen leírását, de még inkább különféle trauma-helyzeteket (bántalmazás, testkép-zavar, depresszió) amelyek mellett mindig jelen van valamiféle képtelen rejtély is, ami nem hagyja, hogy elengedd a történeteket: mi lesz, ha lekerül a nőci nyakáról a szalag? Vajon túléli csajszikám a világvégét? Ki a tökömé a gyerek? Ésatöbbi. A legérdekesebb az, hogy egy-egy bizarr szituáció csak keretet ad a történetnek, de azok okára vagy értelmére szinte sosem derül fény. Így ha befejezel egy novellát, az utána is ott motoszkál a fejedben. Nagyon ügyes.

Többnyire. Azért akadnak olyan sztorik is, amik csak furák, de amolyan fejvakarós módon. Kivéve a ál-Különleges ügyosztályt a kísérteteket látó Stablerrel és a labilis Bensonnal a főszerepben. Ez az alkotás ugyanis a történet-forgácsok és egy-egy odavetett félmondat bénítóan hosszú kollázsaként az ismert univerzum keretei között nem igazán értelmezhető.

Szépség és női érzékenység

Carmen Maria Machado írása viszont nagyon szép és egyenletes színvonalú. Még azt is hozzátenném, hogy női érzékenységgel íródott, ami általában nem pozitívumot szokott jelenteni, hanem eltúlzott érzelmességet. Nos, erről itt szó sincs. Tessék, meg is van a válasz a sok díjra meg jelölésre.

A női test és más összetevők szövegének egyenletességébe belógó két, szabályt erősítő kivétel érdekes módon pont a két leghatásosabb novellába pamacsol bele: Az elejétől a végéig stephen king-i baljósságot árasztó A lakó-t, – amellyel feltehetően saját gyermekkori traumáját írja ki magából a szerző, hiszen a szövegben célzatosan elhelyezi monogrammját, – agyonvágja egy oda nem illő, túlspilázott lezárással.

A még egy öltés a férj kedvértbe pedig kimódolt szerzői utasítások kerültek a felolvasás mikéntjéről:

„Ha hangosan felolvasod ezt a történetet, úgy utánozd a rázkódó vonat és a szeretkezés által gyötört ágy hangjait, hogy megpróbálsz a fogójánál szétfeszíteni egy összehajtható fémszéket…”

Mindenképpen, kedves Carmen! Mindenképpen!

Értékelés: 7.6/10

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Agave Könyvek. 2020. 288 oldal

Ez is érdekelhet:
Jen Beagin: A Nagy Svájci

Donna Leon: Földből vétettünk – Könyv – kritika

Donna Leon: Földből vétettünk - Könyvborító

Átlagos bűnügyek élvezetes stílusban

Az amerikai írónő harminc évig élt Velencében és 2003-ban kezdte írni a városban és annak szűkebb környezetében játszódó krimisorozatát Brunetti felügyelővel a főszerepben. Most tart a 30. kötetnél. Maria Vergine!* A kegyetlen magyar kiadó valamiért a könyvek több mint felét kihagyta a fordítás során, van, hogy ötöt is egyhuzamban, így meglepődve értesülsz róla például, hogy a Földből vétettünk idejére Guido Brunettit már főfelügyelővé léptették elő! És te lemaradtál róla! És hogy az úristenbe nem sikerült megfúrni ezt az előléptetést Patta vice-questorénak**, Brunetti teljességgel kibírhatatlan főnökének? Signorina Elettra intézhette volna el, a kapitány-helyettes bájos, ámde titokzatos kapcsolatokkal bíró titkárnője? Sose tudjuk meg!

Amit viszont tudunk, hogy Leon regényei kb. abba vonulatba sorolhatók mint Simenon Maigret-történetei. (Bár azoknál jóval élvezetesebbek.) Jórészt átlagos bűnügyek, hétköznapi elkövetők, semmi különösebb truváj. Viszont alapos környezet- és társadalomrajz, az olasz mindennapok, néplélek és konyha! (nyami – íme, újabb könyv-sorozat, amit olvasva folyton éhes leszel) beható ismerete. És persze Velence.

Hadd költözzek be Brunettiékhez!

Read more

Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak – Könyv – kritika

Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak

Poszttraumás kommandós és skandináv krimi

Hoppá, a Kossuth Kiadó is felült volna a skandináv krimi-vonatra, most, amikor már majdnem lecsengett a téma, és jórészt már csak a resztlit nyomatják? Aha. De nem baj, mert az Oxen-trilógia (és Sebzett nagyvadak című második része) nem a másodvonalba tartozik, határozottan kiemelkedik a zsánerből. Na, nem éppen az egyéni hangvételének köszönhetően, mert az hozza a szokásos visszafogott komolykodást, hanem főhőse miatt.

Szinte minden érdem(érem) Niels Oxené, a leszerelt elitalakulatosé, aki a legmagasabb dán katonai kitüntetést birtokolja, és aki poszttraumatikus stressz-szindrómával küzd. De durván.

Egy hatékony főhős

Mindig jó érzés egy kompetens főhőst figyelni (hm, Reacher-őrnagy, hm, Jane Hawk?) akit ha a nyomozgatás közben neadjisten inzultálni merészelnek, hát simán képes lezúzni a másik fél orcáját. A krimi mellé adagolt akciók, amelyekben a Sebzett nagyvadak főhőse katonai jártasságait kényszerül használni, vitathatatlanul feldobják a már megszokott receptet. De ami a legjobb Oxen esetében, hogy a nem éppen csúcsformában lévő főhős egyáltalán nem legyőzhetetlen, szuperképességeit az esetek nagy részében a saját irhája megmentésére használja.

A gittegylet összeesküvést sző

Annak, hogy a Sebzett nagyvadak mégsem hozza az előzmény (Akasztott kutyák) színvonalát, hanem pöttyet haloványabb, a csökkentett mértékű rejtély-faktor az oka. Az előzményben belibbentett összeesküvés-elmélet, mely szerint Dániának, mint hatékonyan működő demokráciának titkos társaságra van szüksége ahhoz, hogy hébe-hóba a helyes vágányra taszintsa a dolgokat, hát, mondjuk ki őszintén, kicsit komolytalan.

A Danehof inkább hasonlít tisztességben megőszült sugar daddy-k gittegyletére, mint bármi másra. És míg az előzményben Oxen, a körülötte ugrándozó Margrethe Franck biztató társaságában aktívan részt vett a nyomozásban, most, a trilógia második részében, mondhatni Birodalom visszavágjában, főleg a nyakára küldött bérencek elől menekül. Az Akasztott kutyákban komolyan agyaltál, hogy mi a frász van már, na. Itt azonban, ahogy lassacskán felfejtésre kerül a gittegylet tagjainak kiléte, egyidejűleg úgy vész el az izgalom is. Bár, nem mondom, Oxen könyv végi vesszőfutása azért nem sikerült rosszul.

Értékelés: 7.8/10

Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak (Oxen 2.)
Kossuth Kiadó. 2019. 451 oldal

Kritika a Tisztítótűz c. befejező részről


nordic noir, thriller, crime, military, mystery, suspense, action, political intrigue, intelligence agencies, espionage

1 23 24 25 26 27 35