Címke: szépirodalom

Jen Beagin: A Nagy Svájci – Könyv – kritika

Leave a comment
Jen Beagin: A Nagy Svájci - Könyvborító

A Nagy Svájci egy csajszi. Szexuál-terapeutához jár. Mégpedig a kétségbeejtően alkalmatlannak tűnő Omhoz. Greta is egy csajszi. Ő írja át a terápiás ülések hanganyagát. Gretát lenyűgözi a Nagy Svájci. (Nem csoda, mindenkit lenyűgöz.) Amikor összefutnak kutyasétáltatás közben, tudható, hogy onnantól a bonyodalmak elkerülhetetlenek.

A Nagy Svájci ellenállhatatlan

A Nagy Svájci 2023-ban a 11. legjobb regénynek találtatott a Goodreads olvasóinak körében. Ez persze általában kutyafülét sem számít. A Nagy Svájci esetében most kivételesen mégis számít valamit.

Jen Beagin harmadik regényét a Cosmopolitan, a Vogue, az Elle, és a New Yorker Magazine is, szóval az összes csajos újság, az év könyvének választotta. Ami nyilván azonnal elriaszthatja az olvasók egy egész könnyedén behatárolható részét. Aki azonban elköveti azt a páratlan merészséget, hogy kíváncsiságból belekezd az elejébe, azt veheti észre, hogy jóval tovább halad a könyvvel, mint azt feltételezte. Talán egészen a végéig.

Erről az alábbiak gondoskodnak: a pillanatok alatt megkedvelhető szereplők, a fanyar, de kedves humor és az összetéveszthetetlenül egyedi, intelligens narráció.

Read more
könyv , , , , , , , ,

Winston Graham: Warleggan (A Poldark-család 4.) – Könyv – kritika

Leave a comment
Winston Graham: Warleggan (A Poldark-család 4.) - Könyvborító

Aki azt gondolja, hogy Cornwall már a 18. század végén is az Egyesült Királyság egyik legpezsgőbb, kulturális értelemben legelőrehaladottabb és minden szempontból egyik leginnovatívabb vidéke volt, nos, hát az téved. Nagyot téved. Kivételes bátorság kellett tehát ahhoz, hogy egy szerző ebbe a korba helyezze monumentálisnak is jó okkal nevezhető családregény-folyamát. Winston Grahamben megvolt a kurázsi. És a kitartás is. A Warleggan immár a Poldark-család negyedik része.

A fiúk a bányában dolgoznak

Mihez lehet kezdeni Cornwallban a 18. század végén? Mármint a halászat és a csempészet mellett? Hát bányászkodni. Tele van a környék rézzel. Az, hogy a réz árfolyama már vagy egy évtizede a béka segge alatt van, senkit nem zavar.

Na jó, Ross Poldarkot egy kicsit már tényleg kezdi zavarni, hiszen nyakig eladósodott, minden pénzét a bányájába ölte. Ha véletlenül újabb tőkéhez jut, azt is beleöli. Már-már komikus ez a minden józan észnek ellentmondó makacsság, amellyel Poldark a csőd és az összeomlás szélén tántorogva különböző váratlan fordulatok hatására újabb és újabb lélegzetvételnyi haladékhoz jutva tovább kapálózik a sors ellenében.

Aggódni persze nem kell. Tudod jól, hogy már csak egy nagyon kicsikét kell kibírnia és amint Anglia és a forradalmi Franciaország között kitör a háború, beköszönt majd a konjunktúra.

Poldarkék pedig gazdagok lesznek, mint az állat.

Read more
könyv , , , , , ,

John Fowles: A lepkegyűjtő – Könyv – kritika

Leave a comment
John Fowles: A lepkegyűjtő - Könyvborító

Frederick Clegg, lepkegyűjtő és egyben a szürkébbnél is szürkébb kishivatalnok távolról csodálja Mirandát, az élettel teli, művészi pályájára készülő diáklányt. (Jó, inkább csak kukkolja.) Esélye sincs nála. Tulajdonképpen senkinél nincs egy csöpp esélye sem. Fura, élhetetlen, humortalan és nulla képzelőerővel rendelkező alak. Amikor azonban egy lottónyereménynek köszönhetően jókora summához jut, teljesen új lehetőségek tárulnak fel előtte. A lepkegyűjtő elhatározta, hogy Mirandát is besorolja a gyűjteményébe.

A lepkegyűjtő felett elszállt az idő

Tulajdonképpen ez az első, amit észreveszel. John Fowles könyve először 1963-ban jelent meg. Nem egyszerű eldönteni, hogy maga a szerző ragadt-e a múltban, vagy csak jellegzetességek nélküli főhősének köszönhető-e ez az enyhén zavaró érzés. Mindenesetre kevéssé nyilvánvaló, hogy a regény cselekményének ideje az az időszak, amikor a beatkorszak és a szexuális forradalom TELJES fordulatszámon pörög.

Fowles könyvében mindez csak nyomokban csapódik le. Clegg fura közönnyel, érzelmektől mentesen narrálja új szerzeményének begyűjtését és a vele való foglalatosságait. A lepkegyűjtő, ez a tulajdonságok nélküli ember mintha kívül rekedt volna az időn vagy legalábbis végérvényesen a múltban ragadt volna. Az összes megnyilvánulása évtizedekkel korábbi viselkedésmódot idéz.

A 1960-as évek eleje pontosan az az időszak, amikor a társadalmi osztályok már jórészt eltünedezőben voltak a Nyugaton. A felső-középosztálybeli Miranda és az alacsonyabb rétegből származó, feltörekedni vágyó elrablója közti társadalmi különbségek folytonos hangsúlyozása sem igazán segíti a könyv évtizedekkel későbbi befogadását… És Fowles szereplői a Beatles helyett Bachot és Mozartot hallgatnak…

Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk

Read more
könyv , , , , , , ,

Tamsyn Muir: Nona, a Kilencedik – Könyv – kritika

Leave a comment
Tamsyn Muir: Nona, a Kilencedik - Könyv

Tamsyn Muir a roppant ígéretes, de hamar gyerekességbe fulladó Gideon, a Kilencedik után szintet lépett. A folytatás, a Harrow, a Kilencedik a gyerekbetegségei egy részét jórészt levetkőzte, cserébe viszont teljesen érthetetlen volt. Az ausztrál szerző a Nona, a Kilencedik címet viselő folytatással viszi tovább a nekromanciát az űrbe kilövő, halálosan egyedi sci-fi-fantasy sorozatát. De mintha pár dolog ebben a részben sem lenne TELJESEN világos. Például:

Kicsoda, hol és mit?

Ja, meg hogy, miért?

A legegyszerűbb a „Hol?”-lal kezdeni.

Ugyebár mindkét első két rész cselekménye elég behatárolt helyszínen játszódott. Hiába nyílt tágra Tamsyn Muir univerzuma, a kizárólag nekromantákat, nem evilági szörnyetegeket és csontvázakat mozgató szerző az összeset bezsúfolta egyetlen helyre. A Nona, a Kilencedik végre kilép az emberek közé.

A két kezdő rész legnagyobb hiányossága ezzel orvoslásra került. Mert az rendben van, hogy az univerzum mindenható császára a nekromancián keresztül uralja a mindenséget, de azt mégis csak érdekes volna tudni, hogy mindez hogyan hat a hétköznapi emberekre. Nem túl jól, egyébként. Nem túl jól.

A Hol kérdésre pedig a válasz: a Gőzömsincs bolygó Francsetudja nevű városában. Vagy hol.

Read more
könyv , , , , , , , , , , ,

John Banville: Hó – Könyv – kritika

Leave a comment
John Banville: Hó - Könyvborító

Írország nemzeti büszkesége, számtalan irodalmi díj birtokosa, John Banville újabb krimi-regénnyel bővítette repertoárját. A Hó című műve azon ritka könyvek közé tartozik, amelyeket irodalmi értékkel bíró kriminek szokás tekinteni.

Atmoszféra-teremtésből jeles

Az Osborne-család vidéki kúriájának könyvtár-szobájában holtan találják a mindenki által kedvelt Tom atyát… Mintha csak egy Agatha Christie-történet fülszövegét kezdenéd olvasni. Erre egyébként Banville önironikusan több ízben saját maga hívja fel a figyelmet. Azonban a szerző ezen az alaphelyzeten nagyon hamar túllép a szokatlanul mély karakter-ábrázolásoknak köszönhetően.

Az Agatha Christie-hez és könnyed stílusához szokott olvasót, aki esetleg csak próbaképpen olvas bele a Hó című krimibe, hamar megfogja az a mesteri könnyedség, amivel Banville bemutatja rendőrhöz képest szokatlanul bizonytalan, kétkedő és saját maga szemében is kissé nevetségesnek tűnő főhősét, Strafford felügyelőt.

Banville Hó című krimiregényének azonban, a kitűnően karaktereken is túl, fő erénye az 1950-es évek végi, írországi miliő életre keltése.

Az egyház túlhatalma alatt nyögő és a katolikus-protestáns ellentéteken túllépni képtelen ország, már a világot felforgató ’60-as évek kapuja előtt várakozik.

A vidéki élet unalmában tespedő, recsegő-ropogó felsőbb társadalmi osztályoknak pedig már éppen csak egy utolsó lökés kell, hogy elsodorja őket a változás szele. Addig is unaloműzőnek maradnak a jól bevált módszerek: vadászat, szex, pia és morfium.

Read more
könyv , , , ,

Don Winslow: Lángoló város – Könyv – kritika

Leave a comment
Don Winslow: Lángoló város - Könyvborító

Keresztapa – kicsiben

Don Winslow Lángoló város című maffiaregénye egy az egyben a Keresztapa lebutított verziója. Az abban szereplő motívumok legtöbbje itt is megjelenik. Mint például:

– Maffiacsaládok háborúja a területért
– A család, azaz a vérségi kötelék összetartó ereje
– Az utódlás kérdése, ahol persze nem a legalkalmasabb jelölt az örökös
– A drogüzlet = a nagy pénz, egyúttal a nagy bukás ígéretével

Mivel pedig a Keresztapa olyan nagyszerű és megismételhetetlen regény, hajlamos vagy rá, hogy már egy csökkentett verzióval is beérjed. Főleg, ha az a monumentális Drogháború-trilógia szerzője, Don Winslow tolla alól került ki. Szembenálló ír és olasz maffiózókkal.

Kisvárosi gengszterek

Oké, de azért mégis. Az, hogy a Langoló város helyszíne a rhodes island-i Providence, avagy becenevén Dogtown, valahogy mégis lecsökkenti az előzetes várakozásokat. Providence New York és Boston közé beékelve, és előbbiekhez viszonyítva kicsi és jelentéktelen. Prostitúció, szerencsejáték, és még a dokkok. Ezekből lehet arrafelé pénzt csinálni.

Read more
könyv , , , , , , , ,

Thomas Mann: A Buddenbrook ház – Könyv – kritika

Leave a comment
Thomas Mann: A Buddenbrook ház - Könyvborító

– WTF! – mondta Thomas Mann, a Varázshegy szerzője, mikor 1929-ben megkapta a Nobel-díjat – a Buddenbrook ház című regényéért. Talán maga is úgy gondolhatta, hogy a lübecki Buddenbrook kereskedőcsalád mintegy három és fél generációjának a 19. század közepén játszódó története nem a legegyértelműbb választás e magas díjra.

Miről nem szól a Buddenbrook ház?

1, Lübeckről egyáltalán nem szól. Egy, de maximum két ujjadon meg tudnád számolni (és lehet, hogy sokat mondok) hogy hányszor hangzik el annak városnak a neve, ahol Mann családregénye szinte teljes egészében játszódik. A városról az égegyadta világon semmi lényegeset nem tudsz meg, a cselekmény a legritkább esetben hagyja el Buddenbrookék aktuális rezidenciáját.

2, A kereskedelemről sem szól. Ha esetleg arra számítanál, hogy az éppen aktuális Johann Buddenbrook majd 19. századi Jockey Ewingként végez különböző pénzügyi machinációkat és kergeti az őrületbe üzleti ellenlábasait, hát semmi ilyesmi nem történik. A Buddenbrookok üzleti vezérelve az, hogy csakis olyan bizniszbe szabad belemenni, amitől aztán jól alszol éjszakánként. Unalmasan hangzik? Nem én mondtam!

3, A 19. század német társadalmi folyamatairól pedig végképp egy szó nem sok, annyi sem hangzik el. A Buddenbrook ház szereplői kizárólag a tehetős nagypolgári közegben mozognak.

Read more
könyv , , , , ,
1 2 3 … 7