Írország nemzeti büszkesége, számtalan irodalmi díj birtokosa, John Banville újabb krimi-regénnyel bővítette repertoárját. A Hó című műve azon ritka könyvek közé tartozik, amelyeket irodalmi értékkel bíró kriminek szokás tekinteni.

Atmoszféra-teremtésből jeles

Az Osborne-család vidéki kúriájának könyvtár-szobájában holtan találják a mindenki által kedvelt Tom atyát… Mintha csak egy Agatha Christie-történet fülszövegét kezdenéd olvasni. Erre egyébként Banville önironikusan több ízben saját maga hívja fel a figyelmet. Azonban a szerző ezen az alaphelyzeten nagyon hamar túllép a szokatlanul mély karakter-ábrázolásoknak köszönhetően.

Az Agatha Christie-hez és könnyed stílusához szokott olvasót, aki esetleg csak próbaképpen olvas bele a Hó című krimibe, hamar megfogja az a mesteri könnyedség, amivel Banville bemutatja rendőrhöz képest szokatlanul bizonytalan, kétkedő és saját maga szemében is kissé nevetségesnek tűnő főhősét, Strafford felügyelőt.

Banville Hó című krimiregényének azonban, a kitűnően karaktereken is túl, fő erénye az 1950-es évek végi, írországi miliő életre keltése.

Az egyház túlhatalma alatt nyögő és a katolikus-protestáns ellentéteken túllépni képtelen ország, már a világot felforgató ’60-as évek kapuja előtt várakozik.

A vidéki élet unalmában tespedő, recsegő-ropogó felsőbb társadalmi osztályoknak pedig már éppen csak egy utolsó lökés kell, hogy elsodorja őket a változás szele. Addig is unaloműzőnek maradnak a jól bevált módszerek: vadászat, szex, pia és morfium.

Read more