Winston Graham: Demelza – Könyv – kritika
A Poldark-család történelmi családregény-sorozatot már csak amiatt sem lehet egykönnyen betuszkolni a romantikus regények kategóriájába (ami az Arany Pöttyös Könyvek címke láttán töltheti el gyanakvással az egyszeri olvasót) mert az előző rész felénél simán lekörözte amazokat azzal, hogy a két főhős összeházasodott. A cselédsorból kiemelkedő céltudatos Demelza és karakán férjura, Poldark százados megpróbáltatásainak a 18. század végi festői Cornwall szolgál díszletül. De nem csak úgy lazán odakenve, mint mondjuk, a Bridgerton-család akármelyik részében (lásd A vikomt, aki engem szeretett).
Igaz, a sorsfordító történelmi események hírei éppen csak szórványosan érik el a Cornwallt, de azért György király vagy az ifjú Pitt miniszterelnök neve is elhangzik párszor (ha máshol nem is, hát a Fekete Viperában találkozhattál utóbbival) és Franciaországból is egyre baljósabb hírek szállingóznak.
Azonban a könyv cselekményének helyszíne mindössze egyetlen járás: a házaspár namparai tanyaháza körüli falvak és bányásztelepülések, no meg esetenként a megyeszékhely, Truro, Cornwall jelenleg is egyetlen nagyobb városa.
A borítón beharangozott drámai fejlemények
„Vajon meg lehet óvni a szerelmet, ha a világ el akarja pusztítani?”
teljes mértékben eltúlzottak, hiszen semmi olyasmi nem történik a könyvben – sem szerelmi sem egyéb más téren – ami nem eshetett volna meg bárkivel akkoriban a kor társadalmi, gazdasági vagy egészségügyi körülményei között.
A romantikus bonyodalmakra bőséges nyálelválasztással rákészülő olvasók így meglepődve találhatják szemközt magukat a RÉZBÁNYÁSZATTAL.
(A réz ára folyamatosan esik. A bányászok nyomorognak.)
Ross Poldark társadalmi érzékenysége egy cseppet sem csitult az előző rész óta, ráadásul rézfeldolgozó vállalkozásba kezd bányatulajdonos üzlettársaival, hogy csökkentsék a veszteségeiket, újabb összetűzésekre adva okot ezzel a HMCS-kkel.
A könyv fő témája mellett szerepet kapnak a Martin, Daniel és Carter bányászcsaládok különböző tagjai is. De most nem csak úgy a levegőben lógva, mint az előző rész esetében. A mellékszálakat sikerült szervesebben a Poldark-család tagjai köré fűzni. Ross vagy Demelza valahogy mindig kapcsolatba kerül a jelentősebb eseményekkel.
Demelza, – aki csakúgy mint az sorozatindító kötet esetében a könyv legszerethetőbb szereplője – jóval tevékenyebben vesz részt a könyv fordulatainak alakításában, mióta úrinő lett belőle. A felsőbb körökbe való beilleszkedése pedig, ha nem is teljesen zökkenőmentes, de azért szépen halad.
Azért a romantikára áhítozók sem maradnak teljesen üres kézzel. Bár a Poldark-házaspár családi élete ugyanúgy nélkülözi a csöpögős érzelmességet, mint Blamey kapitány és Verity nehezen révbe érni akaró kapcsolata, azért mindkét párosért lehet izgulni. Főleg Verity jövőbeni boldogsága esetében jogos az aggódalom, hiszen még az is előfordulhat, hogy szíve választottja, Blamey kapitány, a sorozat One Punch Man-je (egy feleség = egy ütés) egy igazi büdös tahó.
Aki olvasta annak idején kötelező olvasmányként a Kincskereső Kisködmönt, az tudja, hogy mivel járt a torokgyík akkoriban, mikor aszpirin helyett még rutinszerűen érvágást szoktak elrendelni az orvosok. Aki nem tudja, annak álljon itt kedvelt rovatunk, a könyv legszebb mondata(i):
„A gyertya füstölt, az éjjeliszekrényre csöpögött, és a kandallópárkányról Szűz Mária festett szobrocskája bólogatott rá. Hogy még cudarabb legyen a helyzete, nem tudott nyelni, mert madzagot csomóztak a torkára; és Valaki várakozott a könyvtárszoba ajtaja mögött, várta, hogy ő elaludjon, a gyertya kihunyjon, hogy aztán a sötétben besettenkedjen, és szorosra húzza a madzagot.”
A Poldark-család második kötete az előzményénél is jobban sikerült, egyenletes színvonalú írásmű. A folytatásban az első kb. 50 oldal kivételével takarékra kerülnek a hosszadalmas leírások is. A cselekmény kidolgozottabb, még váratlan fordulatokban is lesz részed (amikor Francis rádöbben, hogy soha semmi nincs ingyen, az tényleg nagyon ügyes húzás; de a százados úr kártyapartija közben is jól felhúzhatod az agyad).
És noha igazából semmi hatalmas horderejű dolog nem történik a második kötetben, csak zajlik a kb. 230 évvel ezelőtti Nampara környéki élet, te mégis alig várod, hogy belevessed magad a folytatásba.
8,2/10
Winston Graham: Demelza (Poldark-család 2.)
Könyvmolyképző Kiadó. 2020. 567 oldal
