Julia Quinn: A herceg és én – Könyv – kritika

Julia Quinn: A herceg és én

A Bridgerton-család első évada a Netflix egyik legnagyobb sikere volt 2020-ban. De az adaptáció alapjául szolgáló Julia Quinn regények már előtte is szanaszét ostromolták a bestseller-listákat. Most akkor ez azt jelenti, hogy azonnal el kéne rohanni a könyvesboltba és megvenni az összes részt?

Csak, akkor, ha szereted az ál-historizáló, egészen visszafogott és szelíd romantikus regényeket. Azoknak is kb. a Jane Austen-féle vonulatát. Mert olvasod, olvasod a könyvet és pont olyan érzés, mintha 1813-ban írták volna. Mindenki szép és jó. Mindenki kedves és családszerető. A legeslegnegatívabb szereplő is egy láma tökfej, akit az ártatlan, őziketekintetű Daphne Bridgerton egy Bruce Lee-féle megelőző csapással simán leszerel, majd utána még meg is sajnál.

A főszereplők is igazából már az első pillanattól kezdve bejönnek egymásnak. Csak palástolják érzelmeiket. Nincs itt semmi látnivaló, kérem szépen!

De szó se róla, a könyv eltúlzott pozitivizmusának van egyfajta bája, pláne ebben a mostani, plázapi..llangók és széteffektezett instagram-influenszerek korában.

1813. Mi volt akkor? Napóleon volt. Azt hiszed kiejtik a nevét egyszer is? Vagy Wellingtonét? Nem. Helyette kizárólag arról megy a dumcsi, hogy ki kihez megy feleségül, vagy pedig a herceg és Daphne folytatnak állandó szellemességre törekvő, évődő társalgást, ami azt eredményezi, hogy egy-egy témát néha az unalomig csócsálnak.

Viszont a sok csacska semmiségről folyó locsi-fecsi között helyet kap a jellemábrázolás is. És ezt olyan frankón sikerült megoldani, hogy ha (érthetően és teljes joggal) menekülsz is a romantikus regényektől, ez a mű még úgy is simán képes lecsusszanni a torkodon. A herceg, akit mindenki kéjsóvár puncimágnesnek tart, igazából csak egy átlag jópasi, az egyetemi hallgatók szokásos, durván bűnös életvitelével. (És múltbéli traumával.)

Daphne pedig pont olyan lány, aki feleségnek való. Okos, kedves, megértő, szép, családcentrikus és még humorérzéke is van. Ha valamilyen véletlen folytán visszateleportálnának téged az időben 1813-ba, a londoni Mayfair-negyedbe, azonnal nyírd ki a herceget (Simon Arthur Henry Fitzrandolph Bassett – Hastings hercege) ássad el és csapj le Daphne Bridgertonra! De csak akkor, baz+, ha képes vagy rá, hogy meg is becsüld!

Ja, és Jane Austen azért nem írt szexjeleneteket. De nyugi, semmi durvulás, Daphe a szexuális felvilágosodottság fokán kb. a „méhecskék & virágok” szintje ALATT három fokkal foglal helyet. Így, mikor édesanyja a nászéjszaka előtt egy nappal félrevonja némi szükségesnek tartott információ-átadásra, te a lánnyal együtt borzongató izgalommal várod, hogy milyen csuda dolgok derülnek ki.

Szerencsére Daphne gyorsan tanul. A herceg pedig jó tanítómester. Még ha néha… izé, mellé is lő. Szóval, úgy értem, Daphne mellé. És hát, hm, szó szerint.

Egy jól megírt alap romantikus regény, kb. 7-es pontszámot kaphat. Slussz. Amiért A herceg és én nem éri el ezt a korrekt osztályzatot, annak pár apróbb következetlenség és ügyetlenség az oka:

Szükségtelenül ordibáló szereplők. (Szerencsére meg sem közelítik Borsa Brown silány firkálmányában található mennyiséget – ld. A végzet.)

Az anyuka célratörő hatékonysága, ami akaratlanul is komédiába fordul olykor. De ugyanígy komikus a felbőszült Anthony fellépése, midőn rádöbben, hogy a herceg udvarlása végső soron azt jelenti, hogy az meg akarja DUGNI a húgát.

Vagy néhány anakronizmus – mint mikor az addigi magázódás pölö hirtelen átmegy tegeződésbe a herceggel. A HERCEGGEL. 1813-ban. De ez inkább fordítói baklövés, hiszen az, hogy valakit az angolban a keresztnevén szólítanak, nem automatikus felhívás a per tu-ra. Csak majdnem.

Aztán előfordul, hogy szereplők nézeteltéréseiket tisztázandó kedélyes és kölcsönös fojtogatásba kezdenek. De hála az égnek, az ilyen agyzsibbasztó akciók kivételesen ritkák.

Ha tehát romantikus alkat vagy és rózsaszín álomvilágban lebegsz – vagy pár órára abban szeretnél lebegni, ezzel a jószándékú, visszafogottan erotikus könyvvel simán megteheted.

6.8/10

Julia Quinn: A herceg és én (Bridgerton-család 1.)
Gabo. 2020. 386 oldal

Kritika a sorozat második részéről.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük