minimál-Kritikák

Nos igen, ez igazából a második rész, csak a sorozatban előrébb vették a HitGirl című előzményt és beszúrták az első két gyűjteményes kötet közé. Mivel időrendben közöttük játszódik. Jó ötlet volt? (Már azon túl, hogy MINDIG baromság felrúgni az eredeti sorrendet.) Nem.

Itt el lehet olvasni, hogy miért. Az a kritika annak tudatában készült, hogy szerves folytatásról van szó, és így az természetesen el is hasalt. Túltolták rendesen.

No de akkor mi a helyzet a tényleges folytatással? El nem hiszed. Ezt is túltolták. Szóval, aki amiatt zsörtölődne, hogy a keverés-kavarás rendesen odaver a kontinuitásnak, az ne tegye. Nem érdemes, ez a rész még rosszabb.

Tulajdonképpen kár is volt vesződnöm ezzel a kritikával, majdnem elég lett volna belinkelni az előző etapról írtat és kész.

Ugyanaz a vérfürdő, ugyanaz a valóságtól elrugaszkodott, értelmetlen történet, amelyben a köznapi élet és a képregényes fantáziavilág egymásnak ütközik, és az előbbi veszít: egyszerűbben fogalmazva: komolyan vehetetlen az egész. Még képregényes szinten is. 

Vörös Köd, az előző rész ostoba fajankója visszatér, és kb. három hónap alatt behozva három évnyi növekedést, bosszút esküszik drága apukája gyilkosai ellen.

Hangsúly az ostoba fajankón. Egyszerűen nem hiszed el, hogy az a nyomorult képes volna ilyen mértékű bosszúhadjáratra.

Azt sem hiszed el, hogy felbérelt, profi verőlegények vígan lődöznék halomra a békés new yorki polgárokat, cuki kis ovisokat is beleértve. Hahó, 2011-ben járunk! Rudy Giuliani, mielőtt beállt volna Trump elnök cirkuszába bohócnak, azért helyre tette a Nagy Almát közbiztonság szempontjából. Szóval gépfegyveres ámokfutás farsangi maskarába öltözve: kizárt.

Mi van még?

Ja igen. Kis Dög legyőzhetetlen.

Ezenkívül talán még két dolog akad, ami megmenti a Ha/Ver harmadik részét a teljes befuccsolástól: Mark Millar párját ritkító kegyetlensége. Vannak a képregénynek ugyanis olyan momentumai, amik azért rendesen odavernek. A sok mészárlás közepette is mellbevágóak. Hogy mást ne mondjak Katie Deauxma-ra rendesen rájár a RÚD. (Elnézést.)

No és a történet vége is ügyes cliffhangerrel végződik. Eszi a kíváncsiság az egyszeri olvasót, hogy mi fog történni ezután. Miközben az is nyilvánvaló, hogy bármi is fog történni, ennél már csak mindenképpen jobb lehet.

6.7/10

Mark Millar – John Romita Jr.: Ha/Ver – Harmadik könyv.
Fumax Kiadó. 2019. 192 oldal

—

Ez is érdekelhet:

Mark Millar: Jupiter hagytéka
R. Remender: Orgyilkos osztály 1.

Mihez kezdhet vajon egy képregény-sorozat, ami az eddigi felvonásaiban előre megfontolt szándékkal az összes szereplőjét megutáltatta olvasóival?

Nyilván új arcokat hoz be. Persze ők is mind problémás jelenségek, hajaj, de még mennyire, sőt igazi rohadék szemétláda is akad köztük titkon megbújva, mégis látszik közben Rick Remender görcsös igyekezete, hogy olvasóinak hányingerét legalább az ő esetükben minimálisra csökkentse. Sőt! Mi az, hogy csökkentse? 

Rick Remender – nem t’om, említettem-e már korábban (lásd Orgyilkos osztály 5. – Körhinta), hogy milyen alacsony színvonalon műveli a képregényírást ez a jóember? – nem átallja 180 fokos fordulattal visszataszigálni a sötét oldalról némelyik ocsmány teremtményét.

„Ejnye, bejnye, kinyírtál korábban pár tagot? Ugyan mit számít, én is kinyírtam egy csomót, de attól még jó srácok vagyunk.”

Nos, Remender, ez az ügyetlen kontár természetesen téved. Nagyon is számít. Hazug, kiszámíthatatlan, szociopata főszereplőinek szélkakasszerű jellemváltozásai ugyanis, ahogy eddig is voltak, most is teljes mértékben megalapozatlanok, emiatt pedig hiteltelenek is. 

Saya, a régi társaság egyedül megmaradt tagja, aki az eddigi hat rész alatt nem bújik ki a saját bőréből. Az övé az Ez nem a vég azon történetszála, aminek van füle és farka is (némi, A keresztapára hajazó beütéssel.) Cserében róla meg az derül ki, hogy szellemi fogyatékos – hiszen ki az az isten barma, aki egy vérengző vadállatoktól hemzsegő intézmény falai között naplót vezet saját & mások legféltettebb titkairól, amit ráadásul még egy olyan helyre kis szívecskés lakattal sem zár le, melynek a kulcsát a nyakában lógatva hordozhatná egy aranyláncon…

Az Orgyilkos osztály 6. etapjának mélypontja, immár szokás szerint Shabnam és gyomorforgató kompániájának partra vetett halként történő szánalmas vergődése. Shabnam – és láthatólag a szerencsétlen Rick Remender is – azt hiszi, azzal, hogy ha valami szánalmas faszkalap első helyen végez egy pontversenyben, onnantól majd ő fog diktálni a halálos tanok sulijában.

Tévedés! Minden suliban azok a kibaszott tanárok diktálnak! A diákok mindig csak szopnak!

Ha a sok hülyegyerek felfogná végre ezt az egyszerű tényt, a világ minden isije sokkal nyugodtabb hely lehetne.

És fentebbi tényen még az sem változtat, hogy az egy kifejletlen, félig elrohadt patkányembrió külső (és belső) jellemzőivel bíró Lin mester ócska, lezüllött kuplerájjá változtatta saját nagy múltú tanintézetét.

Az Ez még nem a vég című kötet még nem a vég. Hanem a vég kezdete. Igaz, az már vagy 5 rész óta folyamatosan tart.

6.9/10

Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 6. – Ez nem a vég
Fumax Kiadó. 2021. 120 oldal