Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 4. – Képregény – kritika

Brian K. Vaughan - Fiona Staples: Saga 4.

Mekkora poén már rögtön az első, teljes oldalt betöltő képkocka! Ugyanúgy egy szüléssel indul a 4. rész, mint az első, de itt premier plánban láthatod az anyjából éppen előbújó képernyőfejű kisded nagy, kerek képernyő-fejét. (Tipik eset, amikor indokolt lenne a császármetszés.) Szóval megbotránkoztatási kísérlet: pipa. Object in the vagina: pipa.

Miután fenti megrázkódtatáson túlteszed magad, jobbára házastársi civódások következnek, leterhelt szülők, megélhetési gondok, szóval az ŰROPERA megérkezett a szürke hétköznapokba és SZAPPANOPERÁBA váltott. Az sem segít, hogy narrátorunk, a kis Hazel, mi tagadás, kifejezetten randa kisgyermekké cseperedett. Bocsánat, de ez az igazság. Nagy tökfeje van, szarvakkal. De talán majd kinövi. Ha a szarvakat nem is, vagy hát igen, vagy hát, izé, nem. De a gyerekhájat talán mégis.

Közben azon gondolkodsz, hogy mi nem segít még. Például az, hogy a sok „előbb lő, aztán kérdez” típusú karakter között nem nagyon maradt kedvelhető:

Alana = ribi
Marko = mamlasz
Nagyi = mogorva
Gwendolyn = geci
IV. Robotherceg = GECI!!!
Az Erély = mamlasz

Igaz, utóbbi legalább a szerethetőbb fajtából. Továbbá egyelőre az ő sztorija az, ami a képes valamennyi érzelmet kicsiholni az egyszeri képregény-olvasóból.

Az új kiemelt szereplő, a zavaros és zárlatos képernyőjűnek tűnő forradalmár simán beleillik IV. Robotherceg mellé a felsorolásba.

Ha már képernyőfej: A Robotkirály vizuális megvalósítása, annak ellenére, hogy jószerivel nem több mint szürreális vizuális geg, mégis lenyűgöző hatást kelt. Legszívesebben beállítanád őfelségét a nappalidba.

És arról se feledkezzünk meg, hogy a képregény végén kisebbfajta csoda szemtanúi lehetünk: Találkoznak ellenérdekelt szereplők, aki nem mészárolják le egymást azonnal, kérdezősködés nélkül.

És amikor már végképp lemondanál róla, és azt gondolnád, ez az első kötet, ahonnét hiányzik, újból felbukkan Az Űzés (persze csak álomban, sajna) ezúttal Űzekedés közben. Pókfóbiások messze kerüljék a kötet utolsó lapjait! (Megbotránkoztatási kísérlet: újabb pipa.)

Szóval izé. Az előző kötetekben megkedvelt léha szabadosság és teljes gátlástalanság – néha csupán a maga pőre öncélúságában – változatlan. A nagy, bolygókon átívelő cselekmény viszont befulladt. Talán majd a következő részben.

7.5/10

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 4.
Pesti Könyv. 2019. 148 oldal

Marjorie Liu – Sana Takeda: Monstress – Fenevad 3.: Rejtek – Képregény – kritika

Marjorie Liu - Sana Takeda: Monstress – Fenevad 3.: Rejtek

Na tessék, csak kibújt a szög a zsákból (két fiatalka női szerző, ehem!) a 3. rész ENYHE leszbikussággal indít. Jó van, jól van, nyugi, semmi másért nem mondom ezt, mint a blog keresztény-demokrata érzelmű olvasóinak védelmében (ha már van ez a törvény, ugye). Ők hajítsák is el gyorsan!

(Ez a felhívás persze elég hülye kezdés egy kritikának, de te talán nem szeretnél még azelőtt értesülni ilyesmiről, mielőtt KÉSŐ lenne?)

Gyors és ELEGÁNS témaváltás:

Bizony, bizony, mondom néktek, gyarló az ember. Hajlamosak vagyunk arra, hogy lesajnáljuk a faék egyszerűségű történeteket. Erre tessék, bakker, itt van egy, amiben minimum 12 ellenérdekelt fél feszül egymásnak, olyan politikai keverések-kavarások közepette, hogy az agyadban a kis neuronok tanácstalanul álldigálnak és széttárják a pici praclijukat: most akkor hogy a jó büdös francba is van ez?

Hát még ha eltelt némi idő az előző kötet óta. Egy csomó dögös csajsziról (a legdögösebbek a leggenyóbbak, pont mint a való életben) gőzöd sincs, kicsoda. Plusz hirtelen előkerül még egy csomó kém is, akik különböző oldalak számára munkálkodnak, hogy még nehezebben követhető legyen minden. (Közülük néhány ráadásul dögös csajszi is.)

De nézzük a jó oldalát, így hogy nincs egy nagy-nagy főgonosz, minden morgolódás ellenére is sokkal életszagúbb a cselekmény, már a lenyűgözően bonyolult, szürreális világépítés ellenére. De tény az is, hogy a mostani, a részek végén kötelező jelleggel feltűnő főellenfél elég randomnak és kalapból előráncigáltnak tűnik. (És állati dögösnek is!) Lehetséges volna, hogy a sok cselekményszál kezdi szétzilálni a sztorit? Igen, egy kurta rókafarknyit (és ez most ügyes utalás a kis Kippára, mindannyiunk kedvencére, Farkasvérű Maika élő lelkiismeretére.)

Talán ezért van az, hogy olyan eddig meghatározó szereplők mint Tuya vagy Maika öreganyja, a farkasok királynője (aki a nagyi és a gonosz farkas is EGYSZEMÉLYBEN) csak villanásnyi időre tűnnek fel.

Monstress - Queen of Wolves
A farkasok királynője

És az öregisten se tudja már, innentől melyik tekintendő a fő szálnak, Zinn és exhaverjai tekergőzése az emberek és arkánok körül vagy éppen az elkerülhetetlenül közeledő háború a Föderációval. De ez talán nem is baj. Amíg ilyen monumentális a történet, ennyire ámulatba ejtően gyönyörű a rajz, miattam akár ítéletnapig is folytathatják.

8/10

Marjorie Liu – Sana Takeda: Monstress – Fenevad 3.: Rejtek
Fumax Kiadó. 2020. 168 oldal

Kritika a sorozat első részéről

Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák – Könyv – kritika

Stephen King - Owen King: Csipkerózsikák - Könyvborító

Bevallom, az összes könyv közül a féltéglákat szeretem a legjobban. Nagy szerencsémre egyik kedvenc írómtól, Stephen Kingtől nem áll túl távol a grafománia, így aztán elég gyakran megörvendeztet egy-egy nehézsúlyú alkotással.A Csipkerózsikák című féltéglában azt vizsgálja meg a mester, gyermeke, az igyekvő Owen hathatós közreműködésével, mi történne akkor, ha az összes nő egyszerre csak bealudna. Végleg.

Még belegondolni is szörnyű!

Ki főzne? Ki mosna? Ki takarítana ezután? Én biztos nem, az hétszentség. Arról nem is beszélve, hogy a leszbikus pornó, mint önálló filmművészeti ág, egyszerűen nem létezne többé!!!

A Csipkerózsikák kissé színtelen

King (és a szorgalmas Owen) nem vizsgálják az alaphelyzet ezen traumatikus aspektusát Csipkerózsikák című közös alkotásukban, ehelyett egy széles tablóképet rittyent, ahol az események középpontjában egy kisváros és annak női börtöne áll. Ugyanígy szereplők garmadájával indult anno a Búra alatt is, és ahhoz hasonlatosan mintha e könyv ereje is szétosztódna, és lassan elszivárogna a temérdek szereplő között. (Annyi megjegyzéssel, hogy a Búra kb. a 70. oldalára teljes dögunalommá válik. E mű viszont azért nem.)

Read more

Giles Kristian: Lancelot – Könyv – kritika

Giles Kristian: Lancelot - Könyvborító

Giles Kristian, hoppá, egy elegáns mozdulattal kikapja Lancelot a nevezetes Artúr-mondakörből és főhőst csinál belőle. Teheti, hiszen címszereplője a mondakör legderekabb vitéze, így számos csetepaté középpontjába beilleszthető, és nem mellesleg befűzi a nagy Artúr király csaját is, ennélfogva a szerelmi dráma és egyéb konfliktusok is garantálhatók.

Tiszta érzelmek és mocskos középkor

Kristian aránytalanul nagy teret ad könyvében a gyermekkornak, és azt várnád, hogy simán bealszol rajta, mert hát mi érdekes történhet egy későbbi nagy hős zsenge gyermekéveiben. De a várakozás simán rád cáfol. A kidolgozása semmivel sem sikerül érdektelenebbre, mint a későbbi, jóval jelentékenyebb felnőtt éveké. Sőt, fordítva. Az izgalom kezdettől fogva jelen van, mert a szigeten, ahol Lancelot pátyolgatják, előbb feltűnik Guinevere, hogy felszítsa az érzelmeket, majd minden druidák legnevezetesebbikje, Merlin, aki a feszültséget szítja fel.

Kristian pedig ügyesen leráncigálja a legendát a hétköznapokba. Szinte minden misztikumtól és varázslattól megfosztja. (Ha mégis akad valami bűbáj, az talán csak sima bűvésztrükk.) A híres-nevezetes szereplők (vagy csupán neveik) felbukkannak ugyan, de jóval emberközelibbek, körülöttük a középkor minden szennyével és mocskával.

Read more

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők – Könyv – kritika

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők - Könyvborító

Díjeső a nős testre

Vajon miért jelölhették ezt a könyvet egymilliárd díjra? Carmen Maria Machado A női test és más összetevők című könyve elnyerte elnyerte többek között a Brooklyn-i Közkönyvtár irodalmi díját IS, ami nagyon fontos elismerésnek tűnik így első hallásra. És a Lambada-díjat is. Na jó, elég a genyózásból, igazából Lambda. És a legjobb LGBTQ-tematikájú könyveket díjazzák vele.

(És itt akkor gyorsan meg is ragadnám az alkalmat, és a blog keresztény-demokrata érzelmű olvasóinak azt tanácsolnám, hogy – saját lelki egészségük megóvása érdekében – hagyják ki ezt az írásművet.)

A női test és más összetevők (és Carmen Maria Machado) talán tud valamit. Címet adni mindenképpen. Magyarul kicsit még jobban is hangzik mint az eredeti. (Her Body and Other Parties.)

Szürreális történetek

A cím, a fülszöveg és egyéb olyan összetevők, mint a Lambda-díj töménytelen mennyiségű szürrealizmust, erotikát és szexet ígérnek. Túlnyomó részben leszbikus szexet.

A szürrealizmus jelen is van egy kivételével mindegyik novellában, túlfűtött erotikát jóformán csak az elsőben találni, leszbikus szexet pedig a könyvben előrehaladva egyre csökkenő mennyiségben. Aztán el is enyészik teljesen.

Hétköznapi női vágyak és furcsa rejtélyek

Megtalálni viszont a A női test és más összetevők történeteiben a hétköznapi női vágyak kendőzetlen leírását, de még inkább különféle trauma-helyzeteket (bántalmazás, testkép-zavar, depresszió) amelyek mellett mindig jelen van valamiféle képtelen rejtély is, ami nem hagyja, hogy elengedd a történeteket: mi lesz, ha lekerül a nőci nyakáról a szalag? Vajon túléli csajszikám a világvégét? Ki a tökömé a gyerek? Ésatöbbi. A legérdekesebb az, hogy egy-egy bizarr szituáció csak keretet ad a történetnek, de azok okára vagy értelmére szinte sosem derül fény. Így ha befejezel egy novellát, az utána is ott motoszkál a fejedben. Nagyon ügyes.

Többnyire. Azért akadnak olyan sztorik is, amik csak furák, de amolyan fejvakarós módon. Kivéve a ál-Különleges ügyosztályt a kísérteteket látó Stablerrel és a labilis Bensonnal a főszerepben. Ez az alkotás ugyanis a történet-forgácsok és egy-egy odavetett félmondat bénítóan hosszú kollázsaként az ismert univerzum keretei között nem igazán értelmezhető.

Szépség és női érzékenység

Carmen Maria Machado írása viszont nagyon szép és egyenletes színvonalú. Még azt is hozzátenném, hogy női érzékenységgel íródott, ami általában nem pozitívumot szokott jelenteni, hanem eltúlzott érzelmességet. Nos, erről itt szó sincs. Tessék, meg is van a válasz a sok díjra meg jelölésre.

A női test és más összetevők szövegének egyenletességébe belógó két, szabályt erősítő kivétel érdekes módon pont a két leghatásosabb novellába pamacsol bele: Az elejétől a végéig stephen king-i baljósságot árasztó A lakó-t, – amellyel feltehetően saját gyermekkori traumáját írja ki magából a szerző, hiszen a szövegben célzatosan elhelyezi monogrammját, – agyonvágja egy oda nem illő, túlspilázott lezárással.

A még egy öltés a férj kedvértbe pedig kimódolt szerzői utasítások kerültek a felolvasás mikéntjéről:

„Ha hangosan felolvasod ezt a történetet, úgy utánozd a rázkódó vonat és a szeretkezés által gyötört ágy hangjait, hogy megpróbálsz a fogójánál szétfeszíteni egy összehajtható fémszéket…”

Mindenképpen, kedves Carmen! Mindenképpen!

Értékelés: 7.6/10

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Agave Könyvek. 2020. 288 oldal

Ez is érdekelhet:
Jen Beagin: A Nagy Svájci

Joe Hill – Gabriel Rodriguez: Locke & Key – Kulcs a zárját 3. – Képregény – kritika

Joe Hill - Gabriel Rodriguez: Locke & Key - Kulcs a zárját 3. - Képregény-borító

Finálé – lehengerlő sebességgel

A nagy finálé. Semmi időhúzás. (Ha esetleg további részekben reménykedtél volna.) De talán nem is baj, hiszen az előző kötetnél, ha nem is nagyon, de azért belassult a Locke & Key, amikor a hétköznapi tini-problémák kerültek előtérbe. Na, itt semmi ilyesmiről nincs szó. Nincs egyetlen panelnyi üresjárat sem. A lezárás lehengerlő sebességgel száguld az utolsó képkockákig.

1775-ben kezdesz: hogyan és miért készítette el Ben Locke a kulcsokat. Majd, – mivel ő, ahelyett hogy rögtön az elkészültükkor feltuszkolta volna őket egy nagyon sötét helyre, ahol soha senki az életben meg nem találná őket, – 1988-ba kerülsz, hogy kiderüljön, mit szúrt el késői leszármazottja, Rendell, a Locke-gyerekek apja, – amit aztán azoknak kell, immár a jelenben, nagy áldozatok árán helyrehozni.

A szükséges mértékű elfogadókészség

Joe Hill abszolúte 21. századi, mélyen polkorrekt szerző, aki grafikus novellája szédítő sebességű cselekménye mellett még arra is figyel, hogy kellő érzékenységgel felhívja a figyelmet a másság elfogadására, legyenek azok faji vagy szexuális természetűek, vagy éppen fogyatékosságból eredőek. Az apukája biztos nagyon meg van vele elégedve nevelési szempontból. És talán ő is az apukájával, a nagy Stephen Kinggel, látva a tiszteletadást, a Carrie c. könyv ominózus jelenetének felidézésével.

Read more

Andrzej Sapkowski: A végzet kardja – Könyv – kritika

Andrzej Sapkowski: A végzet kardja - Könyvborító

Szörnyaprítás egy nem túl eredeti világban

Sapkowski Vaják-sorozatának második részében az a legjobb, hogy mindjárt az első két novella alapján el tudod dönteni, hogy akarod-e tovább olvasni. A végzet kardja legelső novellája (mint saját maga akaratlan paródiája) a legbénább ugyanis. A második pedig a legjobb. Holtversenyben az utolsóval.

Andrzej Sapkowski módszere ugyanaz az mint az első részben. (Ld. Az utolsó kívánság) A vaják kóborol egy nem túl eredeti fantasy-világban, különféle rusnyaságokkal és mesebeli lényekkel találkozik, a háta mögül meg szurkol neki a lelkes tömeg, hogy mielébb aprítsa fel őket. A vaják pedig hol felaprítja őket, hol pedig nem.

Hé, ez most akkor egy gyerekmese?!

A mesébe illő sztereotípiák pedig sajna ismételten csak lehúzzák a Sapkowski könyvét. A végzet kardja novelláiban a sárkányok kincset őriznek a barlangjukban. Oké. Ez persze elment A gyűrűk urában, de azóta eltelt már pár évtized. És még ha el is fogadjuk azt az alapállást, hogy a sárkány, ez az oktalan vadállat, mielőtt fölfalna pár jómódúbb polgárt, még ki is rabolja őket, és a náluk lévő drágaköveket a mancsával… oppardon, a karmával bepakolja egy szütyőbe, aztán a barlangjába szállítja, majd az orrára biggyesztve egy lupét szétválogatja őket karát-mennyiség alapján – az már mégiscsak túlzás egy kicsit, hogy ez a szörnyeteg beszél. Ráadásul választékosan, mint a picsa…

Read more
1 4 5 6 7 8 10