Marjorie Liu – Sana Takeda: Monstress – A fenevad 6.: Az eskü – Képregény – kritika

Marjorie Liu - Sana Takeda: Monstress - A fenevad 6.: Az eskü - Képregény-borító

Marjorie Liu és Sana Takeda minden képzeletet felülmúló képregény-sorozata egy páratlan fantasy világban játszódik. Egy páratlanul összetett, páratlanul kegyetlen és páratlanul csodaszép képzeletbeli világban. A Monstress-képregények Az eskü című hatodik kötete folytatja a hatalmi játszmákkal, rejtőzködő túlvilági lényekkel, árulással és borzalmakkal teli történet-folyamát. Amelyben a főszereplő Farkasvérű Maika számos ellensége mellett a barátaiban, sőt saját családtagjaiban sem bízhat. Az egyetlen, akire – talán – számíthat, az nem más, mint a testében rejtőző ősi és vérszomjas entitás.

A Monstress új szintre emeli a képregényt

A Monstress-sorozat két alkotója, a képregény-műfaj Lennon és McCartney-je, azaz Marjorie Liu és Sana Takeda lényegében az összes jelentős sci-fi és fantasy-díjat besöpörte közös művükért. Vagy ha eddig még nem, hát ezután fogja. Teljesen megérdemelten.

A humánok és árkanok között dúló háborút túlvilági hatalmak mozgatják. A földön járó emberfeletti lények hol saját testi valójukban, hol álarc mögé, vagy éppen más testébe rejtőzve küzdenek egymással a hatalomért. Farkasvérű Maika és kevés megmaradt barátja ebben a kaotikus, teljesen átláthatatlan, napról napra változó viszony-rendszerben próbálnak életben maradni.

Read more

Jo Nesbø: Vérségi kötelék – Könyv – kritika

Jo Nesbo: Vérségi kötelék - Könyvborító

Roy Opgard, a norvégiai Os városának egyszerű benzinkutasa több annál, mint akinek látszik. Sokkal. A család védelmezője, üzleti zseni, de legfőképpen igazi fixer, azaz problémamegoldó. Probléma pedig, nos, hát az akad Os-ban dögivel. Az Opgard-fivérek múltja (és jelene) erőszaktól terhes (lásd: A birodalom). De aki a város királyává akar válni, annak számára ez nem újdonság. Hacsak az nem, hogy ilyenkor a vérségi kötelék is egyre kevésbé számít… Az eredmény, magától értetődően, egy Jo Nesbø-től megszokott fifikás, csavaros – és jelen esetben kivételesen melankolikus hangulatú – thriller.

A nyolcadik utas: a benzinkutas

Egen, ki hitte volna, hogy valaha is alkalom adódik elsütni ezt a mondatot… No, mindegy. Roy Opgard természetesen nem egy brutális és vérszomjas szörny. Az, hogy Os temetőjében különösen magas azoknak az aránya, akik az ő kezétől hullottak el, nem kizárólag a ő saját hibája.

Ehhez kellett egy, a saját gyermekét bántalmazó, zaklató apa is. No meg egy anya, aki félrefordította a fejét. Minden egyéb ebből következett. És persze ott volt még a sármos, megnyerő, azonban gyenge jellemű testvér, Carl is.

A Vérségi kötelék előzménye – A birodalom – bár thriller, sőt abból is a jobbik fajta, tulajdonképpen egy magányos, szeretetre vágyó ember élettörténete is egyben. Ahol a könyvre telepedő bús hangulat különös kontrasztban áll az elkerülhetetlen sorsszerűséggel és a minduntalan felbukkanó erőszakkal.

Read more

Robert Galbraith: A hömpölygő sír – Könyv – kritika

Robert Galbraith: A hömpölygő sír - Könyvborító

Cormoran Strike és partnere, Robin Ellacott egy könyörtelen vallási szektával kerülnek szembe. Robert Galbraith magánnyomozó-párosa most egy fiatalembert próbál kiszabadítani a fanatikusok karmai közül. A sorozat hetedik kötete, A hömpölygő sír a veszélyesnél is veszélyesebb megpróbáltatások elé állítja Robint.

A hömpölygő sír tele van csontvázakkal

A karizmatikus szélhámos, J Papa, azaz Jonathan Wace és kivételesen ördögi hitvese, Mazu igazi aranybányára leltek az Egyetemes Humanitarius Egyház létrehozásával. Végletekig fanatizált, agymosott híveik lesik minden kívánságukat és a legbetegesebb vágyaikat is szó nélkül teljesítik.

Akire ezek ketten egyszer rátették a kezeiket, azt nem eresztik, míg teljesen ki nem facsarják. A jobbra hivatott, de befolyásolható Will Edensor megmentése így aztán rendesen feladja a leckét Cormoran Strike-nak és kis csapatának.

Robin ezt is bevállalja!

Read more

Stephen King: Tűzgyújtó – Könyv – kritika

Stephen King: Tűzgyújtó - Könyvborító

Ismerjük mi jól a CIA-t meg a hozzá hasonló szervezeteket, naná hogy! Ha valami lángész kitalálja náluk, hogy kísérletként gyanús eredetű löttyöket fecskendezzenek gyanútlan egyetemistákba, hát, nosza, megcsinálják. Az, hogy páran közben kinyiffannak, gondolhatják, nem nagy ár pszichonikus képesség kialakításáért… Persze, az univerzum titkaival való játék mindig veszélyeket rejt magában. Tudni lehet előre, hogy az igazi gondok akkor kezdődnek majd, ha a kísérlet sikeres lesz. Ha a szellem előbújik a palackból. Vagy éppen olyasvalaki tűnik fel, aki az akaratával idéz elő tüzet. Könnyűszerrel. És bármekkorát. Egy Tűzgyújtó, na.

Tűzgyújtó, jöjj velem!

Stephen Kingtől sosem áll távol a természetfeletti. (És akkor most jól megmondtuk!) A Tűzgyújtó című könyv alapjául szolgáló pirokinetikai képességekről, ha máshol nem is, de az ún. spontán öngyulladással összefüggésben már lehetett hallani. Az sem titok, hogy a hidegháború éveiben az amerikaikhoz hasonlóan az oroszok is foglalkoztak az emberi elme titkaival. (Noha nem túl sok sikerrel.)

De az azért mégiscsak egészen más, ha van egy igazi, eleven tűzmágusod!

Read more

Fredrik Backman: Győztesek – Könyv – kritika

Fredrik Backman: Győztesek - Könyvborító

Fredrik Backman Björnstadt-sorozata szerelmes levél a jéghoki sportághoz. A fiktív svédországi kisvárosban, amely fenn északon rejtőzik az erdőben, mindenki hoki-őrült. Csakúgy mint a szomszédos városkában, az örök ellenlábasban, Hedben. Backman a sportág ürügyén mélyen érzelmes tablóképet készít a kisvárosi identitásról, valamint a család és a közösség összetartó erejéről. A Győztesek a trilógia záródarabja.

Amit még nem mondtak el Björnstadtról

Igazából már mindent elmondtak.

Az első rész egy nemi erőszak következményeiről szól. A sztárjátékos azt hiszi, neki minden automatikusan jár. A lakosság nagy része pedig hajlamos egyetérteni vele, hiszen ő az, aki évtizedek után újra felteheti városukat a térképre. Az Anderson-család azonban kiáll az igazáért – és ezzel kettészakítja Björnstadtot.

Az egymás ellen című második rész, amellett hogy tovább viszi a korábban már megkedvelt szereplők sorsát, főleg a kisvárosi sport tömeg-pszichológiai vonatkozásaira koncentrál. Nevezetesen, a két szomszédos város lakossága teljesen belehülyül a riválisával szembeni ellenségeskedésbe. És a feszültség egyre csak fokozódik. És fokozódik és fokozódik .. És még tovább fokozódik.

Read more

Winston Graham: Warleggan (A Poldark-család 4.) – Könyv – kritika

Winston Graham: Warleggan (A Poldark-család 4.) - Könyvborító

Aki azt gondolja, hogy Cornwall már a 18. század végén is az Egyesült Királyság egyik legpezsgőbb, kulturális értelemben legelőrehaladottabb és minden szempontból egyik leginnovatívabb vidéke volt, nos, hát az téved. Nagyot téved. Kivételes bátorság kellett tehát ahhoz, hogy egy szerző ebbe a korba helyezze monumentálisnak is jó okkal nevezhető családregény-folyamát. Winston Grahamben megvolt a kurázsi. És a kitartás is. A Warleggan immár a Poldark-család negyedik része.

A fiúk a bányában dolgoznak

Mihez lehet kezdeni Cornwallban a 18. század végén? Mármint a halászat és a csempészet mellett? Hát bányászkodni. Tele van a környék rézzel. Az, hogy a réz árfolyama már vagy egy évtizede a béka segge alatt van, senkit nem zavar.

Na jó, Ross Poldarkot egy kicsit már tényleg kezdi zavarni, hiszen nyakig eladósodott, minden pénzét a bányájába ölte. Ha véletlenül újabb tőkéhez jut, azt is beleöli. Már-már komikus ez a minden józan észnek ellentmondó makacsság, amellyel Poldark a csőd és az összeomlás szélén tántorogva különböző váratlan fordulatok hatására újabb és újabb lélegzetvételnyi haladékhoz jutva tovább kapálózik a sors ellenében.

Aggódni persze nem kell. Tudod jól, hogy már csak egy nagyon kicsikét kell kibírnia és amint Anglia és a forradalmi Franciaország között kitör a háború, beköszönt majd a konjunktúra.

Poldarkék pedig gazdagok lesznek, mint az állat.

Read more

Harlan Coben: Örökre eltűnt – Könyv – kritika

Harlan Coben: Örökre eltűnt - Könyvborító

Azt hiszem, megtaláltam azt a legpontosabb 3 mondatot, amivel ezentúl minden Harlan Coben-könyvről írt kritikát kezdeni fogok. Így szólnak: „Kétféle Harlan Coben létezik. A zseniális Myron Bolitar-sorozat szerzője. És egy másik, aki az összes többi könyvét írja.” A Klein-család brutális gyilkossággal és egy évtizede eltűnt fiúgyermekkel terhelt múltja a másik (italic) Coben műve. Azonban az Örökre eltűnt című könyvről ezt nagyon sokáig, mondhatni, szinte a a legvégéig nem lehet egyértelműen eldönteni.

Harlan Coben, a kertvárosi thrillererek mestere

Úgy ám. Ezért is szoktam pár oldal után abbahagyni az összes könyvét. Kivéve természetesen a fent említett sorozatot. A Bolitar-könyvek cinizmusa, menősége és sötétsége ugyanis annyira hiányzik a többi munkájából, hogy emiatt aztán mind érdektelennek hat. Az Örökre eltűnt esetében szerencsére más a helyzet.

Az gyásztól és kiközösítéstől sújtott Klein-család megpróbáltatásai már a kezdetektől megteremti a kellően borús alaphangot. Ehhez járul egy rejtély, amely immár 11 éve megoldatlan. De azért az sejthető, hogy nem egészen úgy zajlott, ahogy a rendőrség beállítja; nehogy már Ken megölje oly nagyon szeretett öccse exbarátnőjét, aztán nyomtalanul eltűnjön.

Mi kell még egy könyvhöz, hogy még nagyobb eséllyel lebilincseljen? Hát szerelem! Will és Sheila szerelme pedig határozottan olyannak tűnik, mint amit az égben kötöttek.

Legalább addig, amíg minden még jobban el nem romlik…

Read more
1 2