Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 2. – Képregény – kritka

Brian K. Vaughan - Fiona Staples: Saga 2

No, ha azt hitted, hogy Brian K. Vaughan visszavett a tempóból a Saga második részére, akkor tévedsz. Csillagpart és Holdas galaxis szerte kiszervezett háborújának két, egymásba szerető dezertőre folytatja (ld.: Saga 1.) az ámokfutást – immár a szárnyas kismama apósával és anyósával kiegészülve. Az ismerkedés nem éppen zökkenőmentes, de hol az a nagyszülő, akinek ne lágyulna meg a szíve egy vadonatúj unoka láttán – pláne ha meglátja a szarv-kezdeményeket a picike kobakján.

Az anyós az előző rész végén kapásból kilőtte Hazel baba újdonsült, lógó belű szellemdadáját a játékból – te meg nem győztél sajnálkozni, hogy ne már, mekkora kár érte. Akkora jó arc volt. Hát, mit mondjunk, nem ő az egyetlen, aki repül a vákumba.

Persze vannak vannak új szereplők is a veszteségek pótlására, (noha az nyilvánvaló, hogy Az űzés SOHA SENKIVEL nem helyettesíthető). Marko ex-menyasszonya láttán például komolyan elgondolkozol, hogyan volt képes lecserélni ez a méla f@sz azt a gyönyörű, tüzes csokibabát a nem túl szilárd erkölcsű jelenlegi hitvesre. (Hát valószínűleg úgy, hogy egy méla f@sz.) Gwendolyn tutkóra hosszútávon GARANTÁLTA volna, hogy egy percig se unatkozz mellette. Bár ez, hm, valószínűleg Alanával is működni fog, legalábbis, amíg az rá nem ún…

Read more

Winston Graham: Ross Poldark – Könyv – kritika

Winston Graham: Ross Poldark

Ross Poldark százados átlőtt bokával, sántikálva érkezik haza a festői Cornwallba az amerikai függetlenségi háborúból. Az apja halott, a ház romokban, a menyasszonya pedig lecserélte az unokatesójára.

Míg Ross hozzálát, hogy helyreállítsa lerombolt lakhelyét, önérzetét és gazdálkodásba kezd, addig te bepillantást nyerhetsz a 18. század végi Dél-Anglia hétköznapjaiba. Ami nem a legszívderítőbb hely akkoriban: a háború dekonjunktúrába taszította az országot, a cornwalli ipar alapját képező bányászat döglődik, a felsőbb osztályok vigadnak, az alsóbbak nyomorognak. Ross, apjától megörökölt korhely alkalmazottai pedig isznak mint a kefekötő. Ross se veti meg a piát. Gőzöd sincs, mi fog ebből kisülni.

Aztán megérkezik Demelza.

Demelza 13 éves, nyomorgó félárva, akit Ross kiment brutális apja kezei közül és felvesz házicselédnek. Ennél jobb dolgot nem is tehetne. Innentől kezdve ugyanis alig várod, hogy Demelzáról olvashass, a róla szóló oldalak, leginkább megindító mivoltukkal valósággal elhomályosítják a regény többi részét. Demelza cseperedik, eszesedik, aztán nekilát, hogy magára irányítsa Ross figyelmét…

Read more

Dave Abnett: Hórusz felemelkedése – Könyv – kritika

Dave Abnett: Hórusz felemelkedése

Mindig is a gyengéid voltak a nagyívű sorozatok? Pláne, ha sci-fi? No, a Warhammer 40.000 stratégiai társasjátékra alapozott könyváradat már kb. az 50. részénél jár. A nagy kérdés csak az, hogy könyvként mennyire vehető komolyan. Hát, izé. Valamennyire. Talán. Főleg, ha hímnemű vagy, tizenéves és a sci-fiből is inkább a military vonulatért csorog a nyálad.

Az emberfeletti, génmódosított űrgárdisták, Hórusz hadúr vezetésével (aki MÉG génmódosítottabb) járják a galaxis ezer és ezer, ember látta és ember nem látta világát, és amelyik a különös, új létformák közül nem felel meg bizonyos minimum-követelményeknek, pl. több feje vagy csápja van a kelleténél, annak jók elkenik a száját. Ami eddig rendben is van, a harcolós részek egész, hm, érdekesek, noha laikusként is az lehet a meglátásod, hogy a Hórusz vezette hadigépezet indokolatlanul kevés figyelmet fordít a tüzérség használatára. És az elvhű, sziklaszilárd és egyenes Loken kapitány is egész jól vizsgázik mint főhős.

Nademármost, az űrgárdisták mind férfiak. Nálad két fejjel magasabb (Hórusz nagyfőnők néggyel) genetikusan kikerázott, vastag állkapcsú izompacsirták. Nőci egy szál se akad köztük. Nem te vagy az egyetlen, aki nehezen tudja kiverni (elnézést!) a fejéből azt az elborzasztó rémképzetet, mely szerint ez a felpumpált bikacsorda reggelente a legénységi szállásokon álló farokkal hajkurássza egymást a VÉGLETEKIG FELAJZVA… Mindössze két soványka utalás van a segítségedre, amiből azt szűrheted le, ha akarod, hogy ez az egész díszes kompánia úgy ahogy van, cakkumpakk aszexuális.

Read more

Michel Bussi: Fekete vizililiomok – Könyv – kritika

Michel Bussi: Fekete vizililiomok

„Egy faluban élt három hölgy.
Az egyik gonosz, lelketlen volt, a másik csalárd, a harmadik önző.”

Így kezdődik a prológus.

„A harmadikat, a legfiatalabbat Fanette Morelle-nek hívták; a másodikat Stéphanie Dupain-nek; az első, a legidősebb én voltam.”

És így fejeződik be. Nagyon ügyes felütés. Olyan kíváncsi leszel tőle, hogy muszáj tovább olvasnod, hogy kiderüljön: a legidősebb talán nem is annyira gonosz, a legfiatalabb pedig nem is annyira önző. És a középső, Stephanie? Mi tagadás, ő tényleg csalárd egy picinykét, de ennek ellenére valószínűleg te sem tudnál ellenállni azoknak a mályvaszín szemeinek. Más kérdés, hogy Jacques, az a féltékeny pöcs férje nyomban az orrod alá dugná a vadászpuskáját. Szóval felejtős.

Azt írja a fülszöveg, hogy Michel Bussi Fekete vizililiomokja Franciaország legsikeresebb krimije, ami valószínűleg igaz is lehet, hiszen Monet-val simán szénné reklámozhatták. (A cselekmény helyszíne Giverny, ahol Monet 43 éven át élt és alkotott.) És hát elég sok mindent meg is tudsz Monet-ról, míg várod, hogy a három szál szépen összeérjen. Talán kicsivel többet is, mint amennyit akartál volna. És a három szál se nagyon akar összeérni, bár a vénasszony szórakoztatóan pikírt, Fanette pedig koraérett és okos, nem rossz olvasni a kalandjaikat.

Read more

David Baldacci: Végső fázis – Könyv – kritika

David Baldacci: Végső fázis könyvborító

Amos Decker egyszer már nyerte a súlycsoportját

Fogadok, te is azt gondolod, milyen nagyszerű könyv volt már az Amos Decker-sorozat első része, Az emlékek börtönében. Noha a könyv felszíne alatt valójában csak egy átlagos krimi dohogott, mégis szokatlanul és lebilincselően egyedi volt ez a 130 kilós, mogorva és különc főhős, aki MINDENRE IS emlékezik, ami az életben vele történt, másodperc pontossággal. A Végső fázissal most visszatérő csodabogár Amos Deckernek ráadásul a családjáért is bosszút kellett állni. Pompás kezdet volt, na!

(Főképpen, ha már réges régen megfogadtad, hogy nem veszel többet a kezedbe David Baldacci-könyvet, hiszen annyira pocsék író az illető. Az emlékek börtönében azonban, mi tagadás, ellenállhatatlannak bizonyult.)

Röviden szólva, Amos elkapta a családja gyilkosát, azt a rohadt kis szemétládát és beállt az FBI-hoz, külsős tanácsadónak, éppen úgy mint Patrick Jane, a Mentalista az utolsó évadában.

Hé, Decker esze kezd elmenni!

Read more

Robin Hood (2010) – Film – kritika

Robin Hood (2010)

Ridley Scott 2010-es műalkotásaminden kétséget kizáróan a valaha készült legzavarbaejtőbb Robin Hood-film (és ebbe nyugodtan számítsuk bele a Fuszeklik fejedelmét is) ami egy nagyjából rendesen kivitelezett kezdő harci jelenet után egy furcsa, több szálon futó katyvasszá válik:

Vigyázat, súlyos spoilerek következnek! De ne is törődj velük!

Robin Hood lop, csal – és gabonát vet

Robin Hood, az EGYSZERŰ ÍJÁSZ, Sir Loxley álnéven lepasszolja Oroszlánszívű Richárd koronáját az anyakirálynőnek (de csak véletlenül, mert BERÚGNAK a haverjaival hajókázás közben és elfelejtenek olajra lépni.)

Ezután Robin, az EGYSZERŰ ÍJÁSZ Sir Loxley álnéven beépül a Loxley-családba, és a történet itt Makrancos Katába vált az érthetően vonakodó Lady Marionnal (aki mellesleg szabadidejében a parasztokkal szánt, vet, arat, és ellenállhatatlan kényszert érez, hogy saját kezűleg húzza ki a posványból a pórnép kecskéit.)

Robin, az EGYSZERŰ ÍJÁSZ titokban, az ÉJSZAKA KELLŐS KÖZEPÉN elveti a Tuck barátból KIZSAROLT gabonát.

A harcművészetek sherwoodi mesterei

Read more

Lee Child: Ne add fel könnyen – Könyv – kritika

Lee Child: Ne add fel könnyen könyvborító

Mivel ezt a blogot úgysem olvassák túl sokan, azt hiszem anélkül, hogy túl nagy körben köznevetség tárgyává válnék, bevallhatom, hogy Jack Reacher őrnagy az egyik legnagyobb példaképem! Tessék, kimondtam. Nagy szavak, tudom. De aki elolvassa a Ne add fel könnyen című thrillert, tuti, hogy az onnantól csodálattal követi Lee Child ex-katonai rendőr főhősének pályafutását.

Jack Reachert példaképnek!

Példaképem, Jack Reacher őrnagy Lee Child nagyszerű sorozatának második részében (ami jó 20 év után akadt újra a kezembe, ezért véletlenül még egyszer kiolvastam) egy furgon rakterében találja magát – az FBI egy szemrevaló ügynökével együtt. Akit elraboltak. Példaképem, Jack Reacher őrnagy csak úgy véletlenül kerül a furgonba. A Ne add fel könnyen végtelenül buta emberrablói ahelyett, hogy kipenderítenék a kocsiból, magukkal cipelik. Elképzelni sem tudják ezek a nyavalyások, hogy ezzel mekkora problémákat vesznek a nyakukba.

Példaképem, Jack Reacher őrnagy ugyanis erős, okos, képzett, ravasz és Sherlock Holmes-abb Sherlock Holmes-nál is (lásd: A sátán kutyája). (Figyelj csak, hogy kielemzi már a csajszit az elején.) Az igazságérzete ráadásul a plafont verdesi. Ő a legjobb mesterlövész is. (Lefogadhatod, hogy páran golyót kapnak a fejükbe.)

Read more
1 37 38 39 40 41 42