Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 2. – Képregény – kritka
No, ha azt hitted, hogy Brian K. Vaughan visszavett a tempóból a Saga második részére, akkor tévedsz. Csillagpart és Holdas galaxis szerte kiszervezett háborújának két, egymásba szerető dezertőre folytatja (ld.: Saga 1.) az ámokfutást – immár a szárnyas kismama apósával és anyósával kiegészülve. Az ismerkedés nem éppen zökkenőmentes, de hol az a nagyszülő, akinek ne lágyulna meg a szíve egy vadonatúj unoka láttán – pláne ha meglátja a szarv-kezdeményeket a picike kobakján.
Az anyós az előző rész végén kapásból kilőtte Hazel baba újdonsült, lógó belű szellemdadáját a játékból – te meg nem győztél sajnálkozni, hogy ne már, mekkora kár érte. Akkora jó arc volt. Hát, mit mondjunk, nem ő az egyetlen, aki repül a vákumba.
Persze vannak vannak új szereplők is a veszteségek pótlására, (noha az nyilvánvaló, hogy Az űzés SOHA SENKIVEL nem helyettesíthető). Marko ex-menyasszonya láttán például komolyan elgondolkozol, hogyan volt képes lecserélni ez a méla f@sz azt a gyönyörű, tüzes csokibabát a nem túl szilárd erkölcsű jelenlegi hitvesre. (Hát valószínűleg úgy, hogy egy méla f@sz.) Gwendolyn tutkóra hosszútávon GARANTÁLTA volna, hogy egy percig se unatkozz mellette. Bár ez, hm, valószínűleg Alanával is működni fog, legalábbis, amíg az rá nem ún…
Read more
