Dave Abnett: Hórusz felemelkedése – Könyv – kritika

Mindig is a gyengéid voltak a nagyívű sorozatok? Pláne, ha sci-fi? No, a Warhammer 40.000 stratégiai társasjátékra alapozott könyváradat már kb. az 50. részénél jár. A nagy kérdés csak az, hogy könyvként mennyire vehető komolyan. Hát, izé. Valamennyire. Talán. Főleg, ha hímnemű vagy, tizenéves és a sci-fiből is inkább a military vonulatért csorog a nyálad.

Az emberfeletti, génmódosított űrgárdisták, Hórusz hadúr vezetésével (aki MÉG génmódosítottabb) járják a galaxis ezer és ezer, ember látta és ember nem látta világát, és amelyik a különös, új létformák közül nem felel meg bizonyos minimum-követelményeknek, pl. több feje vagy csápja van a kelleténél, annak jók elkenik a száját. Ami eddig rendben is van, a harcolós részek egész, hm, érdekesek, noha laikusként is az lehet a meglátásod, hogy a Hórusz vezette hadigépezet indokolatlanul kevés figyelmet fordít a tüzérség használatára. És az elvhű, sziklaszilárd és egyenes Loken kapitány is egész jól vizsgázik mint főhős.

Nademármost, az űrgárdisták mind férfiak. Nálad két fejjel magasabb (Hórusz nagyfőnők néggyel) genetikusan kikerázott, vastag állkapcsú izompacsirták. Nőci egy szál se akad köztük. Nem te vagy az egyetlen, aki nehezen tudja kiverni (elnézést!) a fejéből azt az elborzasztó rémképzetet, mely szerint ez a felpumpált bikacsorda reggelente a legénységi szállásokon álló farokkal hajkurássza egymást a VÉGLETEKIG FELAJZVA… Mindössze két soványka utalás van a segítségedre, amiből azt szűrheted le, ha akarod, hogy ez az egész díszes kompánia úgy ahogy van, cakkumpakk aszexuális.

No igen, innentől a szerelmi szálak és szexuális feszültség mint történetformáló erő kilőve az űrbe az EGÉSZ KÖNYVSOROZATRA.

Még valami, amit hiába keresel: humornak a szikrájával se fogsz találkozni. Noha egy-két esetben szinte külön felhívják a figyelmedet, hogy, tesó, figyi, most humor fog következni… Kitalálhatod, hogy mi sül ki belőle, ha már egyszer úgy kell bejelenteni… hát nem sok minden.

Akkor mi marad? Hm? A bajtársiasság eszménye. A haditettek hajszolása. A katonai képességek végletekig csiszolása. A félisteni Hóruszba vetett hit, aki teljesen olyan mint egy karizmatikus és bölcs, két és fél méter magas makedón Nagy Sándor – (persze még mielőtt teljesen megzápult volna az agya a paranoiától és önnön nagyságától.) Ha csak rád pislantana, eskü, önkéntelenül szalutálnál neki.

No és természetesen az űrbe kirajzó flottákat mozgató ultimate alapelv, a Császár igazsága, melynek lényege, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van – ezért aztán jól el is kenjük a száját. E felé lejt az egész cselekmény; néha, mint pl. az utolsó fejezetben, egészen nívótlan és hajánál fogva előráncigált módon.

6,5/10

Dave Abnett: Hórusz felemelkedése (The Horus Heresy 1.)
Tuan Kiadó. 2018. 380 oldal

(Kritika a következő részről: Graham McNeill: Hamis istenek)