Daniel Silva: Az ismeretlen nő portréja – Könyv – kritika

Leave a comment
Daniel Silva: Az ismeretlen nő portréja - Könyvborító

Gabriel Allon, az legendás izraeli mesterkém nyugdíjba vonult. Végre! Már négy résszel ezelőtt meg kellett volna tennie, hiszen a Moszad igazgatói székében helyet foglaló, több mint 70 évesen is folyamatosan a terepen akciózó hírszerző kicsit már nevetséges volt. Na jó, nem kicsit, nagyon is. No, most ki lehet találni, hogy mihez kezd a nagypapa korú hajdani likvidátor Az ismeretlen nő portréja című 22. részben. Körülbelül ugyanazt, mint eddig…

Az ismeretlen nő portréja ügyes hamisítvány

Julian Isherwood, a szórakozott műkereskedő vonzza a bajt. Most sincs ez másként. És az ő helyében te mégis kinek szólnál ilyenkor, ha az egyik legjobb haverod a Moszad volt igazgatója?

A műkincspiacon felbukkanó újonnan felfedezett, Az ismeretlen nő portréja című kép Van Dyck keze nyomát viseli magán. Valamint egy ügyes hamisítóét is. A hamisító mögött pedig felsejlik egy egész hálózat, amely hamis képek tömkelegével árasztja el a piacot. A hamisítók leleplezése pedig pont egy nyugdíjas szuperkémnek való feladat…

Az ismeretlen nő portréja ügyes krimi

Read more
könyv , , , ,

Tamsyn Muir: Nona, a Kilencedik – Könyv – kritika

Leave a comment
Tamsyn Muir: Nona, a Kilencedik - Könyv

Tamsyn Muir a roppant ígéretes, de hamar gyerekességbe fulladó Gideon, a Kilencedik után szintet lépett. A folytatás, a Harrow, a Kilencedik a gyerekbetegségei egy részét jórészt levetkőzte, cserébe viszont teljesen érthetetlen volt. Az ausztrál szerző a Nona, a Kilencedik címet viselő folytatással viszi tovább a nekromanciát az űrbe kilövő, halálosan egyedi sci-fi-fantasy sorozatát. De mintha pár dolog ebben a részben sem lenne TELJESEN világos. Például:

Kicsoda, hol és mit?

Ja, meg hogy, miért?

A legegyszerűbb a „Hol?”-lal kezdeni.

Ugyebár mindkét első két rész cselekménye elég behatárolt helyszínen játszódott. Hiába nyílt tágra Tamsyn Muir univerzuma, a kizárólag nekromantákat, nem evilági szörnyetegeket és csontvázakat mozgató szerző az összeset bezsúfolta egyetlen helyre. A Nona, a Kilencedik végre kilép az emberek közé.

A két kezdő rész legnagyobb hiányossága ezzel orvoslásra került. Mert az rendben van, hogy az univerzum mindenható császára a nekromancián keresztül uralja a mindenséget, de azt mégis csak érdekes volna tudni, hogy mindez hogyan hat a hétköznapi emberekre. Nem túl jól, egyébként. Nem túl jól.

A Hol kérdésre pedig a válasz: a Gőzömsincs bolygó Francsetudja nevű városában. Vagy hol.

Read more
könyv , , , , , , , , , , ,

John Banville: Hó – Könyv – kritika

Leave a comment
John Banville: Hó - Könyvborító

Írország nemzeti büszkesége, számtalan irodalmi díj birtokosa, John Banville újabb krimi-regénnyel bővítette repertoárját. A Hó című műve azon ritka könyvek közé tartozik, amelyeket irodalmi értékkel bíró kriminek szokás tekinteni.

Atmoszféra-teremtésből jeles

Az Osborne-család vidéki kúriájának könyvtár-szobájában holtan találják a mindenki által kedvelt Tom atyát… Mintha csak egy Agatha Christie-történet fülszövegét kezdenéd olvasni. Erre egyébként Banville önironikusan több ízben saját maga hívja fel a figyelmet. Azonban a szerző ezen az alaphelyzeten nagyon hamar túllép a szokatlanul mély karakter-ábrázolásoknak köszönhetően.

Az Agatha Christie-hez és könnyed stílusához szokott olvasót, aki esetleg csak próbaképpen olvas bele a Hó című krimibe, hamar megfogja az a mesteri könnyedség, amivel Banville bemutatja rendőrhöz képest szokatlanul bizonytalan, kétkedő és saját maga szemében is kissé nevetségesnek tűnő főhősét, Strafford felügyelőt.

Banville Hó című krimiregényének azonban, a kitűnően karaktereken is túl, fő erénye az 1950-es évek végi, írországi miliő életre keltése.

Az egyház túlhatalma alatt nyögő és a katolikus-protestáns ellentéteken túllépni képtelen ország, már a világot felforgató ’60-as évek kapuja előtt várakozik.

A vidéki élet unalmában tespedő, recsegő-ropogó felsőbb társadalmi osztályoknak pedig már éppen csak egy utolsó lökés kell, hogy elsodorja őket a változás szele. Addig is unaloműzőnek maradnak a jól bevált módszerek: vadászat, szex, pia és morfium.

Read more
könyv , , , ,

Lee Child: A titok – Könyv – kritika

Leave a comment
Lee Child: A titok - Könyvborító

A sorozat immár 28. részében Lee Child öntörvényű főhősének, Jack Reachernek egy régi kalandja kerül terítékre. 1992-ben járunk, Reacher, mint frissen lefokozott százados kvázi büntetésből kerül egy vizsgálócsoportba, amely egy évtizedekkel korábbi CIA-művelettel kapcsolatban nyomoz. Valaki szisztematikusan elkezdi eltenni láb alól a szupertitkos műveletben hajdan részt vevő tudósokat. A háttérben egy mélyen eltemetett, súlyos titok lappang. Persze, ha Jack Reacher is beleártja magát az ügybe, már nem sokáig…

Andrew Child felveszi a ritmust

Tudjuk, mit jelent, ha egy sorozatban megjelennek a szerzőtársak. Semmi jót. A Titok a nagy multú Jack Reacher-sorozat negyedik olyan része, amelybe már Andrew Child is besegített. Vagyis, ha pontosabbak akarunk lenni: amit feltehetőleg teljes egészében ő maga írt. A három ezelőtti rész ugyanis jelentősen haloványabb, mint a korábbiak.

Andrew Child persze próbálkozott. Sőt, egész ügyesen próbálkozott. Azonban a sorozat régi rajongói kapásból kiszúrhatták, hogy valami nem stimmel. Az apró dolgok nem működtek. Reacher nem tett annyi energiát a nyomok elemzésébe. Az összecsapások taktikussága eltűnt. Az őrnagy néha hihetetlen, már-már szuperhős-szerű képességekre tett szert. És mintha a humorérzéke is megkopott volna.

A Titok című részt olvasva azonban, ha nem tudnád előre, nem biztos, hogy feltűnne a szerzőtárs részvétele. A Titok majdnem teljesen olyan, mint egy régi Reacher-történet.

Read more
könyv , , , , , , ,

Frank Gardner: Krízis – Könyv – kritika

Leave a comment
Frank Gardner: Krízis - Könyv

Emelje fel a kezét az, aki szerint a brit hírszerzés masszív drogellenes műveletekben vesz részt Kolumbiában. Senki? Na igen, egyrészt Kolumbia túl messze van, meg különben is az amcsik ügye, bajlódjanak vele ők. Teljesen érthető… Hé, várjunk csak, most látom, valaki mégis jelentkezik. Igen, igen, Frank Gardnernek hívják az illetőt, és no csak, lám, Krízis címmel írt is egy vaskos thrillert eme illékony feltételezésre alapozva…

Frank Gardner Frederick Forsyth köpenyében

Ha olvastad Frederick Forsyth utolsóként megjelent könyvét, az egészen ráérős tempójú, öreguras A Rókát , akkor tudod, hogy Forsyth-tól, minden idők egyik legjobb thriller-írójától, már nem nagyon érdemes számítani semmi jóra. Frank Gardner tehát nyilván úgy gondolta, hogy betölti a hátrahagyott űrt.

A Krízis című akciódús kémregény ugyanis majdnem teljesen olyan, mintha Frederick Forsyth írta volna. Majdnem. (Bár A Róka is csak majdnem ugyanolyan.)

A Krízis lenyűgöző háttértudásról árulkodik. Ez persze nem is csoda, lévén a szerző sok évig dolgozott újságíróként.

Frank Gardner olyan alaposan ismeri a brit hírszerzés világát, a szervezeti felépítéstől kezdve a műveletek kivitelezéséig, hogy Krízis című könyve a technikai dolgokkal valószínűleg már a legtöbb kémregény-rajongót megfogja.

Read more
könyv , , , , , , , , ,

Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája – Könyv – kritika

Leave a comment
Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája - könyvborító

Általános iskolás koromban olvastam először Sir Arthur Conan Doyle négy Sherlock Holmes-regénye közül a legnevezetesebbett. Tény, hogy ez nem mostanában volt, de annyit elárulhatok, hogy az a rohadt dög úgy halálra rémített, hogy alig tudtam elaludni. Láttam magam előtt a tüzet okádó pofáját és a lángban égő szemeit, amint a lápvidéken rohangál fel-alá áldozatra vadászva és vonyít a holdra, de oly ádázul, hogy a hideg futkározik tőle az ember hátán. De A sátán kutyája megírása óta mégiscsak eltelt 120 év, egyszóval nem lenne túl nagy csoda, ha ezalatt megritkult volna a nevezetes eb szőre. És a fogai nagy részét is elhullatta volna…

A sátán kutyája rémisztő egy szörnyeteg

Könnyű megérteni, hogy miért az évszázadok óta a Baskerville család nyomában csaholó véreb esete a skót író legnépszerűbb műve. Magától értetődően a természetfeletti aspektus miatt. A családot bosszúálló szellemként kísértő nem evilági lény helyi legendává vált. A bűnügy helyszíne egy elhagyatott, fura különcökkel benépesített, életveszélyes lápvidék. Mind-mind az olvasó borzongatását szolgálják.

Ráadásul könnyedén elképzelhetjük, hogy a történet mekkora hatást válthatott ki megjelenésekor, ha tudjuk, hogy a krimi irodalmat megújító és egyben pályára állító Doyle legalább akkora hatással volt saját műfajára, mint, teszem azt, a The Beatles a 60-as évek zenéjére.

A korabeli gyanútlan, viktoriánus ráérősséghez szokott olvasóközönség valószínűleg ugyanúgy járt, mint e sorok írója gyerekként: befosott az izgalomtól.

Read more
könyv , , , , , , ,

Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj – Könyv – kritika

Leave a comment
Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj - könyvborító
C

Az oktatási rendszer mint olyan kész szívás. Mire komoly végzettséget szerzel, nyakig eladósodsz. Ha tolvajnak tanulsz, még rosszabb a helyzet. A tolvajok társulása, azaz a Szedők Céhe ugyanis pontosan tudja, hogy innentől kezdve minden olyan képességnek a birtokában vagy, ami a pénzszerzéshez szükséges. Így aztán a beled kidolgozhatod nekik. Kinch Na Shannack, A fekete nyelvű tolvaj főhőse ennél még egy fokkal rosszabbul jár. A rejtélyes küldetéssel, amelybe belekényszerítik, csak veszítenivalója van. Christopher Buehlman olvasói viszont nagyon jól jártak, Kinch Na Shannack kalandjai ugyanis fenemód szórakoztatóak.

Christopher Buehlman – Egy jókedélyű hang a fantasy-ben

A fantasy műfajában nem könnyű kitűnni, ez tény. Egyrészt mára már bőven túltermelési válság alakult ki, másrészt a Goodreads-hez hasonló oldalaknak köszönhetően sok esetben teljesen középszerű fércmunkáknak akad a legnagyobb rajongótáboruk. (Lásd: S. A. Chakraborty: Bronzváros) A multitálentum Buehlman – író, költő, színész, humorista – azonban képes arra, hogy szinte azonnal lefegyverezzen. Mégpedig a humorával.

Read more
könyv , , , , , , ,
1 2 3 4 5 … 39