A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő – Könyv – kritika

A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő - Könyvborító

A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő című könyvének egyetlen nagy hibája van: az hogy, ezzel vége is a történetnek. A. K. Larkwood két rész alatt lezavarta a Kígyókapuk sorozatot. Más szerző térdre esve rebegne sűrű hálaimákat, hogy egy ilyen nagyszerű és egyedi alapötlettel megfogta az isten lábát és minimum 5 kötetre húzná szét a szériát, sejtve, hogy ezzel talán meg is alkotta élete fő művét… Hiszen hol van arra a garancia, hogy legközelebb akár csak megközelítőleg is képes lesz hasonló színvonalra.

Az ezerszemű úrnő baljósan sziszeg

Szerelmes ork csajok, őrült, halottimádó szekták, a földön járó isteni megtestesülések és számtalan világ, amik között a Kígyókapukon szó szerint áthajókázva közlekedhetsz. Az alapfelállás monumentális. De ahol Larkwood a legjobbat alkotta, az mégiscsak az istenek kapcsán sikerült neki. A Kimondatlan Név című debütáló regényében három olyan istenség is szerepel, amelyek közül egyetlen egy is dicséretére válna bármely fantasy regénynek.

Az ezer darabra töredezett, szilánkjait az univerzumban szétszóró kígyóistennő, az űr hidegjébe száműzött rémisztő, örökkön gyilkos dühtől égő sárkány, avagy a hegy gyomrának titokzatos mélységeiben lakozó, megfoghatatlan, emberáldozatokra éhező, mindentudó entitás remek alapot kölcsönöznek Larkwood sorozatának.

Read more

Hugh Howey: Siló – Könyv – kritika

Hugh Howey: Siló - Könyvborító

Ha otthon ülő típus vagy, aki szívesen tartja karban a kondícióját lépcsőzéssel, gyerekre viszont nem vágyik különösebben, akkor a Siló pont neked való hely lenne. Mindenki más viszont rendesen megszívta. Hugh Howey tudományos-fantasztikus regényében az emberiség beköltözött a föld alá. Mármint az a pár kósza példány, amelyik még megmaradt. A Siló, 144 emelet mélyen belefúrva a földbe ideális helyszín egy klausztrofób sci-fi-thriller számára.

Jobb, ha a Silóban maradsz!

Az ember már csak ilyen. Ha be van zárva valahova, akkor ki akar jutni onnan. Mindenáron. Sőt, ahogy elkezded olvasni Hugh Howey könyvét, te is úgy gondolod, ennek nyilván így kell történnie. Nehogy már a teljes könyv ezen a szűk helyszínen játszódjék. Valahogy biztosan kijutnak.

Hugh Howey azonban máshogy gondolja. Azt mondja, naná, hogy ott játszódik! Te pedig hiába reménykedsz: Howey egy méretes pofonnal visszazavar a Silóba.

Ekkor két dologra jössz rá:

1, Ennek a könyvnek nem véletlenül Siló a címe.
2, A Siló tökéletes kalandregény.

Read more

Tove Alsterdal: Elnyelte a föld – Könyv – kritika

Tove Alsterdal: Elnyelte a föld - Könyvborító

A skandináv krimiknek két fő csapásiránya van. Vannak egyszer azok a könyvek, amelyek egy végtelenségig depressziós, a világ minden baját a hátukon cipelő főhőssel akarnak örömteli pillanatokat szerezni az olvasónak (lásd: Reykjavíki éjszakák) és vannak azok, amelyek valami extra hozzávalóval próbálnak kitűnni a tömegből. Ilyenek a Harry Hole-regények, ahol a pluszt a sorozatgyilkosokra specializálódott nyomozó zsenialitása (és alkoholizmusa) szolgáltatja (lásd: Vérhold). Tove Alsterdal másik utat követ. Elnyelte a föld című könyve főként a hitelességre helyezi a hangsúlyt.

Eira Sjödin rendőrjárőr újra nyomoz

Alsterdal sorozatinditó kötete a Gyökerestül kitépve elnyerte a legjobb svéd kriminek járó Üvegkulcs-díjat. Így aztán nem is kérdés, hogy a svéd szerző főhőse, Eira Sjödin rendőrjárőr újabb üggyel bizonyíthatja hozzáértését.

Az állástalan színész eltűnéséről egy idő után kiderül, hogy valami többről van szó. Eira, aki kezdetektől fogva részese a rendőrségi eljárásnak, lehetőséget kap, hogy a gyilkossági nyomozásban is részt vegyen.

Read more

Robert Galbraith: A koromfekete szív – Könyv – kritika

Robert Galbraith: A koromfekete szív - Könyvborító

Joanne K. Rowling, a Cormoran Strike-könyvek Robert Galbraith álnevű alkotója a közelmúltban több aktuális témában is sikeresen rajzolta magára a célkeresztet. Nem ismeretlen számára tehát az özönvízszerűen rázúduló internetes népharag jelensége. Így aztán nem teljesen váratlan a sorozat A koromfekete szív címet viselő ötödik részének témaválasztása sem. A Cormoran Strike és Robin Ellacott nyomozópáros egy gyilkosságba forduló online zaklatási ügyben kezd nyomozni. És eközben elmerül az internet legsötétebb bugyraiban.

Rowling nem mellesleg azt is elhatározhatta, hogy megdönti minden idők legvastagabb krimiregényének Guinness-rekordját…

A koromfekete szív a Netflixre költözik

Adja magát, hogy A koromfekete szív egy, a szokásosnál is elvetemültebb gonosztevőre utaljon. Ehelyett, egy hamar kultstátuszba kerülő, szürreális és bizarr, azonban szerethető rajzfilmsorozatról van szó. Edie Ledwell, a sorozat egyik alkotója egy internetes troll céltáblája lesz. Anomie azonban nem csak egyszerű troll, hanem a kultikus Youtube-sorozat egyik szereplőjére épülő online játék létrehozója, méretes rajongótáborral bíró mesteri manipulátor. Strike-nak és Robinnak rendesen fel van adva a lecke…

Read more

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen – Könyv – kritika

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen - könyvborító

Körülbelül 35-40 éve olvastam utoljára Agatha Christie-könyvet. Az életmű nagy részén átrágtam magam, mert Manci néném évtizeden keresztül vásárolta fel a zsánerbe tartozó könyveket, és a krimi királynőjének művei természetesen nem maradhattak ki. Aztán egyszer csak torkig lettem. Ráuntam a nagy bajszú belgára, ugyanúgy mint a kotnyeles Mrs. Marple-re. Egy könyvkritika blog viszont jó alkalmat ad arra, hogy új esélyt kapjon a klasszikus brit szerző. És persze ilyenkor szerencsésebb, ha a leghíresebb művek közül választunk. Mint amilyen a Gyilkosság az Orient expresszen is.

A lezárt expresszvonat rejtélye

A kontinentális Európa teljes szélességében Isztambul és Párizs között közlekedő Orient expressz pompás helyszínnek tűnik egy gyilkosság kivitelezéséhez. Felszállsz, megteszed, ami kell, lehetőség szerint éjszaka, amikor mindenki békésen szunyál a hálófülkéjében, majd a következő állomáson leszállsz és csá, a többi legyen a vonaton utazók gondja.

Persze véletlenek mindig közbejöhetnek. Például kitör egy hóvihar és a jugoszláviai senkiföldjén ragadsz a vonaton két állomás között. Aztán, és ez még rosszabb eshetőség, az Orient expresszen utazik maga a híres belga magándetektív, Hercule Poirot is, akit rögvest felkérnek, hogy vizsgálja ki az ügyet. De ha nem kérnék fel, ide a rozsdás bökőt, akkor is kivizsgálná.

Read more

Winston Graham: Warleggan (A Poldark-család 4.) – Könyv – kritika

Winston Graham: Warleggan (A Poldark-család 4.) - Könyvborító

Aki azt gondolja, hogy Cornwall már a 18. század végén is az Egyesült Királyság egyik legpezsgőbb, kulturális értelemben legelőrehaladottabb és minden szempontból egyik leginnovatívabb vidéke volt, nos, hát az téved. Nagyot téved. Kivételes bátorság kellett tehát ahhoz, hogy egy szerző ebbe a korba helyezze monumentálisnak is jó okkal nevezhető családregény-folyamát. Winston Grahamben megvolt a kurázsi. És a kitartás is. A Warleggan immár a Poldark-család negyedik része.

A fiúk a bányában dolgoznak

Mihez lehet kezdeni Cornwallban a 18. század végén? Mármint a halászat és a csempészet mellett? Hát bányászkodni. Tele van a környék rézzel. Az, hogy a réz árfolyama már vagy egy évtizede a béka segge alatt van, senkit nem zavar.

Na jó, Ross Poldarkot egy kicsit már tényleg kezdi zavarni, hiszen nyakig eladósodott, minden pénzét a bányájába ölte. Ha véletlenül újabb tőkéhez jut, azt is beleöli. Már-már komikus ez a minden józan észnek ellentmondó makacsság, amellyel Poldark a csőd és az összeomlás szélén tántorogva különböző váratlan fordulatok hatására újabb és újabb lélegzetvételnyi haladékhoz jutva tovább kapálózik a sors ellenében.

Aggódni persze nem kell. Tudod jól, hogy már csak egy nagyon kicsikét kell kibírnia és amint Anglia és a forradalmi Franciaország között kitör a háború, beköszönt majd a konjunktúra.

Poldarkék pedig gazdagok lesznek, mint az állat.

Read more

John Fowles: A lepkegyűjtő – Könyv – kritika

John Fowles: A lepkegyűjtő - Könyvborító

Frederick Clegg, lepkegyűjtő és egyben a szürkébbnél is szürkébb kishivatalnok távolról csodálja Mirandát, az élettel teli, művészi pályájára készülő diáklányt. (Jó, inkább csak kukkolja.) Esélye sincs nála. Tulajdonképpen senkinél nincs egy csöpp esélye sem. Fura, élhetetlen, humortalan és nulla képzelőerővel rendelkező alak. Amikor azonban egy lottónyereménynek köszönhetően jókora summához jut, teljesen új lehetőségek tárulnak fel előtte. A lepkegyűjtő elhatározta, hogy Mirandát is besorolja a gyűjteményébe.

A lepkegyűjtő felett elszállt az idő

Tulajdonképpen ez az első, amit észreveszel. John Fowles könyve először 1963-ban jelent meg. Nem egyszerű eldönteni, hogy maga a szerző ragadt-e a múltban, vagy csak jellegzetességek nélküli főhősének köszönhető-e ez az enyhén zavaró érzés. Mindenesetre kevéssé nyilvánvaló, hogy a regény cselekményének ideje az az időszak, amikor a beatkorszak és a szexuális forradalom TELJES fordulatszámon pörög.

Fowles könyvében mindez csak nyomokban csapódik le. Clegg fura közönnyel, érzelmektől mentesen narrálja új szerzeményének begyűjtését és a vele való foglalatosságait. A lepkegyűjtő, ez a tulajdonságok nélküli ember mintha kívül rekedt volna az időn vagy legalábbis végérvényesen a múltban ragadt volna. Az összes megnyilvánulása évtizedekkel korábbi viselkedésmódot idéz.

A 1960-as évek eleje pontosan az az időszak, amikor a társadalmi osztályok már jórészt eltünedezőben voltak a Nyugaton. A felső-középosztálybeli Miranda és az alacsonyabb rétegből származó, feltörekedni vágyó elrablója közti társadalmi különbségek folytonos hangsúlyozása sem igazán segíti a könyv évtizedekkel későbbi befogadását… És Fowles szereplői a Beatles helyett Bachot és Mozartot hallgatnak…

Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk

Read more
1 2 3 4 39