Sir Walter Scott: Ivanhoe – Könyv – kritika

Anglia zűrben

Az úr 1199-es esztendejére Anglia ebek harmincadjára került. A lovagkirály, Oroszlánszívű Richárd keresztes-hadjáratra ment a Szentföldre. Öccse, a züllött és elvtelen János uralkodik helyette. A társadalmat az igazságtalan törvények mellett a szászokat korábban leigázó normannok zsarnokoskodása is feszíti. A rablólovagok rettegésbe taszították az országot. Az erdőkben fosztogató szegénylegények tanyáznak… Ilyenkor csak egy olyan bátor és nemes szívű lovag segíthet, mint Ivanhoe.

Sir Walter Scott: Ivanhoe - Könyvborító

Kell egy kis romantika…

Sir Walter Scott, a romantikus történelmi regények megteremtője talán az Ivanhoe-val érte el legnagyobb sikerét. Az angol irodalomban az Arthúr-legendák óta mélyen gyökerező lovagregény biztos alapot teremtett egy nemes szívű hős színre lépéséhez. A nép ajkán évszázadok óta tovább élő, mindenki által ismert Robin Hood-mondák pedig további adalékot jelentettek a sikerhez.

Az dölyfös elnyomás alatt szenvedő szászokkal való azonosulás pedig az érzelmi alapot teremtette meg az olvasó számára, hiszen ki ne érezné együtt a jogtalanság arra érdemtelen áldozataival?

Egy romantikus történelmi lovagregényhez már csak egy hősnő szükséges, akit epekedve, távolról illik szeretni, de előbb-utóbb meg is kell menteni. Sir Walter Scott Ivanhoe-ja mindjárt két ilyen hősnővel is szolgál. Ráadásul mindkettő – amellett, hogy magától értetődően csodaszép – a korhoz képest, amelyben él, még szokatlanul autonóm egyéniség is. Éljenek az erős hősnők!

Read more

Steve Cavanagh: 48 óra – Könyv – kritika

Steve Cavanagh: 48 óra - Könyvborító

Eddie Flynn védőügyvéd visszautasíthatatlan ajánlatot kap az orosz maffiától. Be kell csempésznie egy bombát a bíróság épületébe. Kis Benny korábbi főnöke, a kegyetlen Volcsek ellen készül vallani. Az oroszok terve egyszerű: Benny-t a tanúk padjával együtt a levegőbe repítik. Aztán ártatlan képet vágnak és azt állítják: „- Bocsi, de gőzünk sincs semmiről!! Mi is totál ledöbbentünk!” … A maffia, hogy biztosítsa az együttműködését, megölte Eddie üzlettársát, a lányát pedig elrabolták. Eddie ideje egyre fogy, nem maradt több, mint 48 óra.

Védőügyvéd és szélhámos egyben

Az orosz maffia csak egyetlen dologgal nem számolt. Eddie Flynn nem az a tipikus védőügyvéd. Élete nagy részében átverte az embereket. Úgy olvas belőlük mint mint egy nyitott könyvből. Emellett tapasztalt bokszoló. És a legjobb cimborája Lapos Jimmy, az olasz maffia feje.

Így mindjárt más a felállás, nem?

Azonban még mindig a hátára van erősítve egy bomba és folyamatosan fegyverek szegeződnek rá. Eddie-nek meg kell várnia, míg leszáll az éj és a maffia nyugovóra tér. Eddie ekkor villámgyorsan, ehem, mint egy padlón motoszkáló csótány, elkezdi megvalósítani az ellencsapást.

Read more

Elly Conway: Argylle – Könyv – kritika

Elly Conway: Argylle - Könyvborító

Az ifjú Aubrey Argylle Thaiföldön tengeti az életét. Képtelen kilépni abból a bénultságból, amit a szülei halála és a róluk kiderült igazság kettős sokkja okozott számára. A véletlen azonban úgy hozza, hogy a fiatalember egy kiemelkedően bátor cselekedete felkelti a CIA figyelmét. A Cég-nél pedig úgy gondolják, hogy Argylle remekül megállná a helyét náluk.

Egy kémregény, amit talán Taylor Swift írt. Vagy egy pincérnő…

Aki nem igazán követte az Argylle című mozifilmet övező médiafelhajtást, az abban a boldog tudatban olvashatja az Elly Conway néven megjelent kémregényt, hogy azt egy állástalan pincérnő írta… Aki ellenben igen, az akár azt is hihette, hogy maga az isteni Taylor, az egy kaptafára készült dalok nagymestere vetette papírra két különösen egyformára sikerült strófa között… Merthogy ez a hír is végigfutott a médiában, miután kiderült, hogy Elly Conway csupán szerző álnév.

Nálam a pincérnős verzió a könyv harmadáig tartotta magát. Akkora nyilvánvalóvá vált, hogy az Argylle csakis valami rutinos öreg róka műve lehet. És nem is csak azért, mert a könyvből feltűnően hiányoznak a habkönnyű érzelmek és a viharos szóváltások. Hanem mert a szerző egyaránt túl jól képben van az orosz belpolitikával, a vietnami háború fedett műveleteivel, a CIA belső működésével és az Aranyháromszögnek nevezett hírhedt ópiumtermelő térség aktuális helyzetével.

Ezek ismerete egy pincérnőtől nem feltétlenül elvárható.

Read more

Juan Gómez-Jurado: Vörös királynő – Könyv – kritika

Juan Gómez-Jurado: Vörös királynő - Könyvborító

Antonia Scott a világ legokosabb embere. Egy színfalak mögött tevékenykedő különleges rendőri egység tagja, amelyet a legbonyolultabb bűnesetek felderítésére hoztak létre. Kódneve: Vörös királynő. Antonia Scott azonban 3 éve tetszhalott állapotban létezik, miután egy merénylet megfosztotta attól, aki legközelebb állt hozzá a világon…

A Vörös királynő újra munkába áll

Juan Gómez-Jurado számos spanyol nyelvű könyve után a Vörös királynő című thrillerrel sikeresen átütötte a nemzetközi ismertség nehezen átüthető falát. Nem könnyű az ilyesmi, ha nem angol nyelven publikálsz. Mindenképpen szükséges hozzá valami szokatlan, valami merőben egyedi, amire az olvasó azonnal felkapja a fejét.

Nos, Antonia Scott személye pontosan ilyen.

A szuperintelligens, ám eközben mégis fura, különc személyiség egyaránt igényt tarthat a csodálatodra és a sajnálatodra, és így talán még könnyebb is azonosulni vele. (Épp, mint Lisbeth Salander, azaz tetovált lány esetében.)

Read more

Richard Osman: Az utolsó ördög – Könyv – kritika

Richard Osman: Az utolsó ördög - Könyvborító

A bűbájos dél-angliai nyugdíjas-közösségben, Cooper Chase-ben számos klub létezik a lakók mulattatására. Van rejtvényfejtő klub, francia társalgás óra, zumbázók, de a rejtvényfejtésnél valamivel több izgalomra vágyók megalakították a (csütörtöki) nyomozóklubot is. Az utolsó ördög a nyugdíjas magándetektívek és az ismert angol tévés műsorvezető, Richard Osman immár negyedik közös együttműködése. A nyomozóklub tagjai most éppen egy eltűnt szállítmány heroin nyomába erednek, miközben egy barátjuk meggyilkolása miatti bosszú is hajtja őket.

Nyomozás oldott légkörben

Az ember azt gondolhatná, hogy a közel nyolcvanéves klubtagok, már eleve korukból kifolyólag is, némileg hendikeppel indulnak a bűn üldözésében. Azonban ez mégsem így van. (Persze a csípőprotézis, a sétabot és a Cavinton bármikor a rendelkezésükre áll!)

Azt is gondolhatnánk, hogy a különféle elvetemült gonosztevők sorra ártalmatlanítják majd a klub tagjait egy-egy állkapocsra intézett könyökütés segítségével, és amíg az önjelölt nyomozók az agyrázkódásból lábadoznak a kórházban vagy éppen kómában hevernek, a bűnösök könnyedén megsemmisítenek minden nyomot.

Azonban Az utolsó ördög bűnözői szelídek, mint a kisangyalok! És figyelemre méltóan türelmesek és tisztelettudók az időskorúakkal szemben!

Read more

Stephen King: Csak sötéten szereted – Könyv – kritika

Stephen King: Csak sötéten szereted - Könyvborító

Egy novelláskötetet érdemes a legjobb történettel kezdeni. Stephen King természetesen így is tesz. A Csak sötéten szereted-et nyitó Két tehetséges suttyó szinte azonnal megfog a rejtélyességével és azzal a csak a Kingre jellemző melankóliával, ami aztán eléri, hogy egy-egy történet az elolvasása után is veled maradjon még egy ideig.

A többi? Hát mindenből egy kevés, amit a termékeny amerikai nagymestertől már oly régóta megszokhattuk: Szörnyek, szörnyeknek bizonyuló emberek, az univerzum feloldhatatlan titkai és természetesen a hétköznapi amerikai hősök, akik néha nem is tudják magukról, hogy azok.

No meg persze a szokás sötétség. Ha szereted, ha nem.

Két tehetséges suttyó

Mi a tehetség? – kérdezi Stephen King. (Hogy aztán ne válaszoljon egyértelműen.) Vagy legalábbis bizonytalanságban hagyjon. A negyvenes éveikben hirtelen remekműveket ontani kezdő két vidéki jóbaráttal bizonyosan nem stimmel valami. Talán alkut kötöttek volna az ördöggel egy keresztútnál éjfélnek idején?

Read more

Robert Dugoni: Az utolsó ügynök – Könyv – kritika

Robert Dugoni: Az utolsó ügynök - Könyvborító

Charles Jenkins, az élemedett korú, hajdani CIA-ügynök hajszál híján menekült csak meg Oroszországból. A fél orosz titkosszolgálat őt üldözte. Mikor nagy nehezen hazajutott, a CIA akart elbánni vele – ahelyett, hogy megköszönték volna, ami tett. Most újra felkeresi az amerikai hírszerző ügynökség egyik tisztje. Úgy gondolják, Jenkins ismét szívesen ellátogatna Oroszországba a megbízásukból. Noha, aki tovább lát az orránál, az pontosan tudja, hogy Charles Jenkins az utolsó ügynök, akit oda kellene küldeni…

Minek ment oda?

Hogy azonosítsa és semlegesítse a Télapót? Nem, ugyan dehogy! Jenkins a nyolcadik nővért kereste (lásd: kritika). Igazi lehetetlen küldetés volt, hiszen a nyolcadik nővér nem is létezett. (Mindenki tudja, hogy csak hárman vannak összesen.) Emiatt aztán nem is találta meg, akárhogyan kereste.

Azonban Jenkins menekülés közben segítséget kapott Paulina Pomonajovától, az FSZB informatikusától. Pauliának eközben, hogy, hogy nem, csak későn jutott eszébe, hogy ügyeljen az óvatosságra, így le is buktatta magát az orosz kémelhárítás előtt. Én mondom, ez aztán nem egy életbiztosítás – még ha amúgy a rettegett orosz kémelhárítók között egy csomó kedves fickó dolgozik is (mint ahogy ez később kiderül.)

Read more
1 2 3 4 5 42