Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj – Könyv – kritika

Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj - könyvborító
C

Az oktatási rendszer mint olyan kész szívás. Mire komoly végzettséget szerzel, nyakig eladósodsz. Ha tolvajnak tanulsz, még rosszabb a helyzet. A tolvajok társulása, azaz a Szedők Céhe ugyanis pontosan tudja, hogy innentől kezdve minden olyan képességnek a birtokában vagy, ami a pénzszerzéshez szükséges. Így aztán a beled kidolgozhatod nekik. Kinch Na Shannack, A fekete nyelvű tolvaj főhőse ennél még egy fokkal rosszabbul jár. A rejtélyes küldetéssel, amelybe belekényszerítik, csak veszítenivalója van. Christopher Buehlman olvasói viszont nagyon jól jártak, Kinch Na Shannack kalandjai ugyanis fenemód szórakoztatóak.

Christopher Buehlman – Egy jókedélyű hang a fantasy-ben

A fantasy műfajában nem könnyű kitűnni, ez tény. Egyrészt mára már bőven túltermelési válság alakult ki, másrészt a Goodreads-hez hasonló oldalaknak köszönhetően sok esetben teljesen középszerű fércmunkáknak akad a legnagyobb rajongótáboruk. (Lásd: S. A. Chakraborty: Bronzváros) A multitálentum Buehlman – író, költő, színész, humorista – azonban képes arra, hogy szinte azonnal lefegyverezzen. Mégpedig a humorával.

Read more

Harlan Coben: Örökre eltűnt – Könyv – kritika

Harlan Coben: Örökre eltűnt - Könyvborító

Azt hiszem, megtaláltam azt a legpontosabb 3 mondatot, amivel ezentúl minden Harlan Coben-könyvről írt kritikát kezdeni fogok. Így szólnak: „Kétféle Harlan Coben létezik. A zseniális Myron Bolitar-sorozat szerzője. És egy másik, aki az összes többi könyvét írja.” A Klein-család brutális gyilkossággal és egy évtizede eltűnt fiúgyermekkel terhelt múltja a másik (italic) Coben műve. Azonban az Örökre eltűnt című könyvről ezt nagyon sokáig, mondhatni, szinte a a legvégéig nem lehet egyértelműen eldönteni.

Harlan Coben, a kertvárosi thrillererek mestere

Úgy ám. Ezért is szoktam pár oldal után abbahagyni az összes könyvét. Kivéve természetesen a fent említett sorozatot. A Bolitar-könyvek cinizmusa, menősége és sötétsége ugyanis annyira hiányzik a többi munkájából, hogy emiatt aztán mind érdektelennek hat. Az Örökre eltűnt esetében szerencsére más a helyzet.

Az gyásztól és kiközösítéstől sújtott Klein-család megpróbáltatásai már a kezdetektől megteremti a kellően borús alaphangot. Ehhez járul egy rejtély, amely immár 11 éve megoldatlan. De azért az sejthető, hogy nem egészen úgy zajlott, ahogy a rendőrség beállítja; nehogy már Ken megölje oly nagyon szeretett öccse exbarátnőjét, aztán nyomtalanul eltűnjön.

Mi kell még egy könyvhöz, hogy még nagyobb eséllyel lebilincseljen? Hát szerelem! Will és Sheila szerelme pedig határozottan olyannak tűnik, mint amit az égben kötöttek.

Legalább addig, amíg minden még jobban el nem romlik…

Read more

Chris Carter: A gonosz nyomában – könyv – kritika

Chris Carter: A gonosz nyomában - könyvborító

Chris Carter páratlan érzékkel tapintott rá a korszellemre: mészárolós horrorba hajló krimiregényei egyszerre több zsáner rajongóit is képesek kiszolgálni. A borzalmasabbnál is borzalmasabb bűntények végtelenül aprólékos leírása egyszerre tölti el könyveinek olvasót borzongással és morbid kíváncsisággal. Amikor pedig már azt gondolnád, eh, Carter ugyanazt a könyvet írja újra és újra egymás után, az amerikai szerző az Egy gonosz elmével az emberi elvetemültség igazi emlékművét alkotta meg. A gonosz nyomában e művének a folytatása.

Egy sorozatgyilkos kísérletezgetései

Chris Carter A gonosz nyomában előszavában maga is azt javasolja, hogy érdemes az előzménnyel kezdeni az ismerkedést. Ehhez a véleményhez muszáj csatlakozni, hiszen a Robert Hunter-sorozat hatodik részének (lásd Egy gonosz elme) ismerete nélkül ez a könyv csak jóval korlátozottabb hatást képes elérni.

Enélkül az olvasó, haladva előre A gonosz nyomában lapjain, még azt hihetné, hogy Lucien Folter a sorozatgyilkosoknak az izgága, önmagát kényszeresen produkáló és emiatt aztán különösen idegesítő alfajához tartozik. Szóval egy bohóc, na.

Nagyobbat nem is tévedhetne. Az Egy gonosz elméből egyértelműen kiderül, hogy az sorozatgyilkosok enciklopédiáját megalkotni akaró, megfoghatatlan emberi kaméleon maga az ördög!

Read more

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál – Könyv – kritika

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál - Könyvborító

Amikor a Prince Edward-szigeti Avonlea-ben élő idős testvérpár, Marilla és Matthew Cuthbert egy árva fiút kérnek az árvaháztól, hogy az a segítségükre legyen a ház körüli munkákban, nagy meglepetéssel tapasztalják, hogy egy lányt kaptak. De hát ki a fenének kell egy lány? Marillának, a józan gondolkodású, földhözragadt vénlánynak biztos, hogy nem. De mi lesz akkor így Anne Shirley-vel, a csupa szeplő, vékonyka, vörös hajú, csúnyácska tizenegy éves kislánnyal! Végül Anne otthonra talál majd?

Anne Shirley senkinek sem kell

A kislány egyetlen reménye így Matthew, a lassú észjárású, furcsa és félénk öregember. Aki ráadásul betegesen fél a nőktől. Rájuk se néz. Nem is szól hozzájuk. (Valahol persze érthető ez is.) Szóval a kis Anne Shirley esélyei, finoman szólva, nem a legbiztatóbbak…

Azonban az embertársai közül minden lehetséges módon kilógó, önmagába fordult Matthew bárkinél (még az olvasónál is) előbb ismeri fel, hogy a magányos és senkinek sem kellő Anne-nek sokkal nagyobb szüksége van őrájuk, mint őnekik a lányra. (Annak felismerése, hogy ez ugyanúgy fordítva is igaz, csak később jön.)

Read more

Stephen King: Holly – Könyv – kritika

Stephen King: Holly - Könyvborító

Stephen King olvasott az újságban egy cikket egy idős házaspárról, akik gyilkosságot követtek el. Mindenki kedves, tisztességes embereknek tartotta őket – egészen addig, amíg elő nem kerültek az elásott hullák a hátsó kertből. Pompás regény alapanyag, gondolta King. Közben tombolt a világban a koronavírus-járvány. Már csak a Mr. Mercedes-könyvekben megszeretett, azóta magándetektívvé avanzsált Holly Gibney kellett a hozzávalók közé, és ezzel kész is a Holly címet viselő izgalmas és nem mellesleg hátborzongató krimiregény.

Ultrakonzervatívok hagyják ezt a könyvet!

Miért?

Mert már a könyv elején fel fogják húzni az agyukat.

Stephen King Holly című könyvének egyik fő vezérfonala a koronavírus. Érdekes, és szinte megmagyarázhatatlan módon az oltásellesek főként a markánsan jobboldali szavazórétegből kerülnek ki szerte a világon. Nem vagyok benne teljesen biztos, de mintha sokak szerint ők lennének azok is, akik jóval fogékonyabbak az összeesküvés-elméletekre.

(Például: a Föld lapos és négy darab sörtés armadillo tartja a hátán; vagy: a Hold teljes egészében ementáli sajtból áll. Vigyázat! Ezek az elméletek első pillantásra talán teljesen hihetőnek tűnnek, de valójában mégsem igazak!)

Read more

Peter V. Brett: Napháború – Könyv – kritika

Peter V. Brett: Napháború – Könyvborító - Rovásember - Démon-ciklus

A démonok egy percig sem hagynak unatkozni

Mintha Peter V. Brett egyre jobb íróvá válna, ahogy egymást követik a Démon-ciklus könyvei. A Napháború esetében is már határozottan ez az érzésed. És még nem is csak arról van szó, hogy a könyvben a tét drámai mértékben megnő. Ami persze igaz, hanem inkább az a helyzet, hogy Brett sokkal jobban használja saját karaktereit.

Az éjszakák során a föld magjából a felszínre szivárgó démonok elsőre elég megfoghatatlannak és arctalannak tűnek. Azonban ahogy halad előre a sorozat, ezeket a pokoli lényeket is egyre jobban megismered.

A Rovásember című kötettel induló, és elsőre szokványosnak tűnő világ pedig egyre komplexebbé válik. A mélyben tanyázó démonok pedig rádöbbennek, hogy a vacsorájuk kezd egyre rágósabbá válni.

A Démon-ciklusban minden és mindenki párban jár: nappal és éjszaka, emberek és démonok, az északi hercegségek és Krázia, a Teremtő és Everam, a Shar Dama Ka és a Rovásember. Kráziára ez a helyzet még fokozottabban igaz: a férfiak és a nők ugyanúgy elkülönülnek, mint a teljes jogú sharumok és a khaffitok alacsonyabb, lenézett kasztja.

A Napháború című könyv viszont az egyesítésről szól. Az emberiségnek össze kell fogni a Szabadító zászlaja alatt, ha le akarják győzni a közös ellenséget. A probléma abban áll, hogy két Szabadító is van. És mindegyik meg van róla győződve, hogy ő az igazi. És teljes joggal…

Read more

Bjorn Andreas Bull-Hansen: A dán horda – Könyv – kritika

Bjorn Andreas Bull-Hansen: A dán horda könyvborító

A norvég Bjorn Andreas Bull-Hansen a Jomsviking-sorozattal világhírnévre tett szert. A két első rész azonban nem tökéletes. Az első többször is belassul és az unalom felhője telepedik a marcona viking harcosok feje felé. A Vinland című második felvonás viszont egy az egyben kilóg a zsánerből, hiszen menet közben túlélős kalandregénnyé alakul. A dán horda című harmadik rész akkor most már igazi vikinges történelmi regény? Nos, hát, majdnem.

Egy jomsviking is lehet depressziós

A depresszió nem a legjobb alaptéma egy történelmi regényhez, ezt határozottan állíthatom. Vikingekhez aztán semmiképp. Bull-Hansen azonban bevállalta. Hülyeség volt. Ez van. Felejtsük el.

Azaz teljesen mégse, hiszen Hajóács Thorsteint A dán hordában is meglegyinti alkalmanként a bús melankólia szele. Azonban a vikingek között mutatóban sem akad senki, aki ezt orvosolni tudná. Egyetlen árva klinikai pszichiáter sincs e szakállas, fejszét lóbáló, sörtől bűzlő, izmoktól dagadozó hadfiak között. Szóval ezt Thorsteinnek magának kell megoldani. Úgy tűnik egyébként, hogy a tengeri levegő jó hatással van rá. Szóval, fel a fejjel, Thorstein!

Egy jomsviking is lehet családcentrikus

Read more
1 4 5 6 7 8 35