Mark Greaney saját jogán is bestseller Szürke ember-könyvsorozata új lökést kapott, amikor a Netflix kiemelt költségvetéssel filmet (IMDb) készített az első részből. Kár, hogy a film nem lett valami túl jó. Talán azért, mert maga az alapjául szolgáló könyv sem volt az? (Van rá némi esély.) Nézzük, mi a helyzet a Célpont című második résszel.

Courtland Gentry, alias a Szürke ember bérgyilkos. Nem ez a legjobb szakma a világon, annyi szent, de hát az ember ne válogasson. Főleg, ha korábbi munkaadója, a CIA tette halállistára. A Szürke ember így kénytelen más egyéb színű embereket öldösni a napi betevőért. A legújabb megbízatása Szudánba szólítja, ahol a véres kezű diktátor, Bakri Abbúd elnök már kezdi nagyon túlzásba vinni a népirtást.

De mielőtt még a főhős elindulna Afrikába, már rögtön a Célpont bevezetőjéből kiderül, hogy a Szürke ember a legjobb szívű bérgyilkos az egész világon.

A Szürke ember a legjobb szívű bérgyilkos a világon!

Ez nem vicc! Közismert tény, hogy a pénzért embert ölők között párját ritkítóan sok nemes és jóságos munkavállaló tevékenykedik. Akiknél minimum alapszabály, hogy csakis gonosz célpontokkal végeznek. (Lásd: Stephen King: Billy Summers.) Mark Greaney főhőse azonban még közülük is kiemelkedik szívjóságával. Amikor leül, hogy pár kupica whiskey mellett kedélyesen eldiskuráljon következő áldozatával (egy másik bérgyilkossal, aki kivételesen nem annyira jószívű) csak nehezen tudod megállni, hogy téged is maga alá ne temessen az együttérzés ez utóbbi személyes problémái miatt. A Szürke ember is dettó ugyanígy van ezzel. Egyenesen a nyakát kell hozzá fojtogatni, hogy egy kis érzéketlenséget erőltessen magára.