Szép Zsolt: Kárpát Walzer – Könyv – kritika

Szép Zsolt: Kárpát Walzer könyvborító

Magasra srófolt várakozások

Többkötetes fantasy szagával kecsegtet Szép Zsolt tetszetős féltégla méretű Kárpát Walzer-je, amely ráadásképpen a magyar hiedelemvilág lényeit is beemelni ígéri a Monarchia korabeli történetbe, lúdvérccel meg Garabonciással. Mindez annyira egyedinek és érdekesnek hangzik, hogy alig várod, hogy belevesd magad a történetbe. Aztán sajnos azt veszed észre, hogy csak zavartan tapicskolsz benne.

A Kárpát Walzer tipikus elsőkönyves szövegnek érződik, számos bosszantó hibával, ami különösen azért disszonáns, mert a fogalmazásmód igazából egyáltalán nem lenne rossz: csipetnyit régies, ami még épp nem zavaró, de azért megadja a korabeliség ízét.

Hallja, sok beszédnek sok az alja!

Viszont a szerző fecseg. Ha jön egy szereplő, akkor azonnal komplett életrajz kerekedik köré, ezt csinálta, azt csinálta, amazt csinálta, ilyen ember, olyan ember, amolyan ember. Szép Zsolt tücsköt-bogarat egy helyre hány, ahelyett hogy menet közben adagolná az információkat, (ld. Zsuzsanna és Emrődy gróf antréja) Ugyanígy a fecsegés érzetét keltik Zsuzsannának a történet szempontjából teljesen érdektelen és kicsinyes konfliktusai a szívózó személyzettel.

Az arisztokrácia diszkrét bája

Továbbá a szerző ájult tisztelettel viszonyul könyve ÖSSZES nemesi származású szereplőjéhez, narrátorként is méltóságos báró és bárónőként hivatkozik a Bellényeshy család tagjaira, és a karakterek jellemzésénél pozitív jelzők garmadájával árasztja e őket, amivel olyan érzést kelt, mintha a Magyar Főnemesek Rajongói Klubjának egy különösen ügybuzgó tagja körmölné, szájából félig kilógó nyelvvel a szöveg sorait.

Read more

Attack on Titan – Sorozat – kritika

Halvány lila gőzöd sincs arról, hogy mi a lópikula az anime? Nekem se nagyon volt. (Rajzfilm, amúgy.) De Kicsi „M” addig nyüstölt teljes egy esztendőn át, – már ha a nyílt és szemérmetlen zsarolást nyüstölésnek lehet nevezni, – hogy kénytelen voltam beadni a derekam. – „Hogy az Attack on Titan a legjobb anime! Meg hogy mindenki az Attack on Titant nézi!” – állította Kicsi M. Lehet, bár a kérdés az, hogy meddig nézik. Már akik jót akarnak maguknak.

Hogy indul amúgy? Baromi jól. Az emberiség száz éve böhöm nagy falak mögött él. A falon kívül, pucér, androgün és agyilag zokni óriások, amelyek emberhúsra éheznek. Kábé mintha zombik lennének, csak még ráadásul akkorák is mint egy emeletes ház. Az első részben az óriások áttörnek a falon. Miután végignézted, valószínűleg leteszed a hajadat, és azt mondod, ennél ütősebb sorozatkezdést még sose láttál, Lost, Kemény zsaruk, mind smafu.

Attack on Titan - Első évad

Sajnos, azonban innét már csak lefelé visz az út. Mintha a sorozat készítői összezártak volna pár tizenkét évest, akik egymásra licitáltak, hogy ki tud minél nagyobb baromságot kitalálni, és aki nyert, annak az ötlete ment tovább. Nincs se füle, se farka a sztorinak; mintha kényszeresen mindig valami nagyot akarnának durrantani, és lehetőleg minél gyorsabban. Az első két évad simán elbírta volna annak kibontását, hogyan tér magához az emberiség az első sokkból, hogyan veszi fel szép lassan a egyenlőtlen harcot a szinte lebírhatatlan ellenféllel. Ehelyett bedobnak két olyan csavart, egyiket ráadásul a legelején (az első a főszereplő, hm, megváltozása, a másik az óriáscsajszival való kalamajka) amelyek teljesen hiteltelenné csavarják az amúgy erős alapötletet. És akkor a Rendellenesekről még egy szót sem ejtettünk, amik ugyebár speciális képességgel rendelkező óriások. Páncél, teleportáció, tökömtudja. Mindezek sikeresen ostoba mesefilmé redukálják a sorozatot.

Read more

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 2. – Képregény – kritka

Brian K. Vaughan - Fiona Staples: Saga 2

No, ha azt hitted, hogy Brian K. Vaughan visszavett a tempóból a Saga második részére, akkor tévedsz. Csillagpart és Holdas galaxis szerte kiszervezett háborújának két, egymásba szerető dezertőre folytatja (ld.: Saga 1.) az ámokfutást – immár a szárnyas kismama apósával és anyósával kiegészülve. Az ismerkedés nem éppen zökkenőmentes, de hol az a nagyszülő, akinek ne lágyulna meg a szíve egy vadonatúj unoka láttán – pláne ha meglátja a szarv-kezdeményeket a picike kobakján.

Az anyós az előző rész végén kapásból kilőtte Hazel baba újdonsült, lógó belű szellemdadáját a játékból – te meg nem győztél sajnálkozni, hogy ne már, mekkora kár érte. Akkora jó arc volt. Hát, mit mondjunk, nem ő az egyetlen, aki repül a vákumba.

Persze vannak vannak új szereplők is a veszteségek pótlására, (noha az nyilvánvaló, hogy Az űzés SOHA SENKIVEL nem helyettesíthető). Marko ex-menyasszonya láttán például komolyan elgondolkozol, hogyan volt képes lecserélni ez a méla f@sz azt a gyönyörű, tüzes csokibabát a nem túl szilárd erkölcsű jelenlegi hitvesre. (Hát valószínűleg úgy, hogy egy méla f@sz.) Gwendolyn tutkóra hosszútávon GARANTÁLTA volna, hogy egy percig se unatkozz mellette. Bár ez, hm, valószínűleg Alanával is működni fog, legalábbis, amíg az rá nem ún…

Read more

Robin Hood (2010) – Film – kritika

Robin Hood (2010)

Ridley Scott 2010-es műalkotásaminden kétséget kizáróan a valaha készült legzavarbaejtőbb Robin Hood-film (és ebbe nyugodtan számítsuk bele a Fuszeklik fejedelmét is) ami egy nagyjából rendesen kivitelezett kezdő harci jelenet után egy furcsa, több szálon futó katyvasszá válik:

Vigyázat, súlyos spoilerek következnek! De ne is törődj velük!

Robin Hood lop, csal – és gabonát vet

Robin Hood, az EGYSZERŰ ÍJÁSZ, Sir Loxley álnéven lepasszolja Oroszlánszívű Richárd koronáját az anyakirálynőnek (de csak véletlenül, mert BERÚGNAK a haverjaival hajókázás közben és elfelejtenek olajra lépni.)

Ezután Robin, az EGYSZERŰ ÍJÁSZ Sir Loxley álnéven beépül a Loxley-családba, és a történet itt Makrancos Katába vált az érthetően vonakodó Lady Marionnal (aki mellesleg szabadidejében a parasztokkal szánt, vet, arat, és ellenállhatatlan kényszert érez, hogy saját kezűleg húzza ki a posványból a pórnép kecskéit.)

Robin, az EGYSZERŰ ÍJÁSZ titokban, az ÉJSZAKA KELLŐS KÖZEPÉN elveti a Tuck barátból KIZSAROLT gabonát.

A harcművészetek sherwoodi mesterei

Read more

Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú – Könyv – kritika

Leigh Bardugo: Six of Crows könyvborító

A Six of Crows talán fantasy és heist regény lenne egyben? Igen! A kikötőnegyed legdurvább arcát megbízzák egy országokon átívelő akcióval. A célpont egy tudós, akinek a találmánya a mágia-használók erejét exponenciálisan megnöveli – cserébe villámgyorsan taccsra is teszi őket. Hát ez nem hangzik túl jól.

Kell egy csapat

A Six of Crows első része a csapat összeállításáról szól. És Bardugo regényének ez a része kiválóan működik. A karakterek egyediek és emlékezetesek, helló, Kaz, Nyina és Kísértet! A helyszín pedig, Ketterdam nyomornegyede megszólalásig hasonlít egy talán ma is létező holland város múltbéli, kissé kifacsart mására. (Limburg talán, vagy Utrecht, nem is t’om hirtelen.)

Itt mindenki fiatalkorú?

Ami viszont kicsit furcsává teszi a történetet, az az, hogy az összes főszereplő tini. Hogy be lehessen zsákolni a hasonló korú célközönséget? Valószínűleg. Vagy csak egészen eddig nem jöttem rá, hogy ifjúsági (young adult) fantasyt olvasok. (Könnyen lehetséges.) De Bardugo terve mégsem igazán működik, mert az emberi elme, ez a csodálatos szerkezet folyamatosan korrigál, és a szereplők életkorát automatikusan 20 fölé javítja gondolatban. Ugyanis az elképzelhetetlen, hogy 15-17 éves ifjoncok ennyire profik legyenek ilyen sok területen.

Dutyi dili!

Read more

Snorri Kristjansson: A vér szava – Könyv – kritika

Snorri Kristjansson: A vér szava könyvborító

Krisztus nevében – bárddal

Olav Tryggvason király elhatározza, hogy a Krisztus szent nevében egyesíti egész Norvégiát. Aki nem óhajt osztozni hitében, azt pedig jól fejbe kívánja suhintani egy bárddal. A szálak Stenvik városának falai alatt futnak össze, ahol az Olav király terveitől vonakodó, és jól bevált, kevés macerával járó vallásukhoz ragaszkodó, ódivatú viking másként gondolkodók Olav királyt kívánják fejbe suhintani, ugyancsak bárddal. Hát igen, Krisztus szavai helyett jöjjön A vér szava.

Snorri Kristjansson trilógiájának A végzet kardjai című első része egészen rendben lévő történelmi regényvolt, bár kissé kedvedet szeghette a túl sok, nehezen megkülönböztethető szereplő, a folytonos nézőpontváltások, és a kissé sután induló cselekmény. Az ostrom során szerencsére jóval intenzívebbé vált a történet. Noha a fantasybe illő vérmágia beemelése egy valós alapokon nyugvó történelmű regénybe azért néhányakat szemöldök-ráncolásra késztethetett.

Minden ellentmondásba kerül – mindennel

Read more

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 1. – Képregény – kritika

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 1 - képregény borító

Minden el van szaródva!

„Most szarok? Úgy érzem, mintha szarnék.”

Ezekkel az örökbecsű mondatokkal kezdődik Brian K. Vaughan és Fiona Staples Saga című képregény-sorozata, egy gyermekszülés kellős közepén. És ha mindebből azt szűrnéd le hogy TALÁN a megbotránkoztatásod a cél, nem is nagyon lőné mellé… De persze ez már a 21. század, helló, szóval ki nem fossa telibe, ki nem ejti le magasról?

Ezzel együtt azért a Saga című képregényt PRŰDEKNEK nem ajánlanám JÓ SZÍVVEL, hiszen ez nem az EGYETLEN ilyen eset.

Például minekutána többször látni VÉLSZ benne himbálózó férfi nemi szerveket, ellátogatsz egy bordélybolygóra is, ahol belecsöppensz egy orgiába. Aztán van benne egy szereplő, akinek több lába van mint keze és több szeme mint füle. És ezen a ponton talán kételkedni kezdesz magadban: nem lehetséges-e egészen véletlenül, hogy csöppet aberrált vagy, ha azt gondolod, hogy ez a gyönyörűséges teremtmény SZEXI mint az állat…

De bizony, nagyon is lehetséges!

(Ő ráadásul monokiniben tolja végig az összes jelenetét. Szóval, ha eddig nem nagyon vágtad, mi az, hogy arachnofília, most már fogod.)

És ez még csak nem is a lényeg.

Read more
1 7 8 9 10