minimál-Kritikák

Családi dráma a halálos hőségben

Kezdésnek nem árt, ha tudjuk, hogy Ausztráliában dögmeleg van. Jó, hogy még nem gyulladt ki a fél kontinens. Ja, de már kigyulladt. Az elveszett férfi című könyvhöz hasonlóan körülbelül majdnem ugyanerre a magas hőmérsékletre volt beállítva Jane Harper legelső krimije is, az Aszály. Ami eléggé átlagos (bár magát többnek láttatni akaró) kriminek bizonyult ahhoz, hogy komolyan elgondolkodjak azon, hogy olvassak-e még mást is tőle.

De persze nem bírtam megállni. (Átkozott kíváncsiság!) És nem is bántam meg különösebben. Az elveszett férfi mindenképpen jobban sikerült elődjénél, még ha sokáig nem is derül ki, hogy most igazából krimit olvasol-e (nem tudni, bűntény történt-e egyáltalán) vagy komótosan csordogáló családi drámát. Igazából mindkettőt. Bármelyik legyen is, el bírom képzelni, hogy a lassú cselekmény-vezetés többeket eltántoríthat egy idő után.

Ausztrália legmagányosabb embere nyomozgat

A mindentől – kivéve a sivatagot – távol lévő családi nagybirtokot irányító középső testvért holtan találják a semmi közepén. Elhagyta az autóját. Márpedig, aki azon a vidéken, ahol a 45 fok még nem számít túl melegnek, elhagyja a kocsiját, annak kampó. Nathan, egész Ausztrália LEGMAGÁNYOSABB embere és egyben az áldozat elhidegült testvére igazából nem is nyomozást folytat, hanem a többi családtaghoz hasonlóan csak próbálja feldolgozni a tragédiát.