könyv Archívum - Oldal 32 a 35-ből

Alexander Söderberg: A második fiú – Könyv – kritika

2021.03.31. dr. gunga Leave a comment

Sophie Brinkmann exápolónő külsős tagként kerül be egy bűnszervezetébe (ld: Andalúziai szerető). Ezt a foglalkozást márpedig jobb az alapoktól kezdve kitanulni, mert ha csak úgy belecsöppensz mint Pilátus a krédóba, bizony előfordulhat, hogy szakmai bakit vétesz. Aminek következményeként lehet, hogy ki is lyuggatnak párszor.

Szóval egy második fiú? Ráadásul mostoha? Úgy hiányzik neki, mint a hátára egy púp!

De halljuk inkább a jó hírt: Alexander Söderbergsorozatának második etapja jóval mozgalmasabb, mint az első. Először is hiányzik annak kissé uncsi expozíciója. Aztán jó benne az is, hogy a sztori teljesen kiszámíthatatlan, sosem tudod előre, hogy merre fog tekeredni a cselekmény. És figyi, A második fiúban még az is előfordul, hogy komolyan szorítasz egy szereplőért. Vagy többért.

A második fiú receptje receptje amúgy ismerős az előző részből: két külön brancs, két külön történet, Sophie és az éppen karmakómából (lásd: Karmacoma on YouTube) ébredező Hector kalandjai és a rendőrségi nyomozás csak a könyv végén érnek össze. És ha már a rendőrségi nyomozásnál tartunk: sajnos itt is belép ugyanaz lelombozó történetformáló elem, mint az első részben: a piszkos zsaru-effektus; csak míg ott kis jóindulattal hihető volt, itt a hiteltelenségig túl van pörgetve, hiszen a szép lassan teljesen becsavarodó Tommy nagyfőnök sokkal jobban járna, ha lapítana mint szőr a fűben, a boldog úristen se kötné az előző rész sumákságaihoz.

És ezt így hogy?

könyv krimi, thriller

Graham McNeill: Hamis istenek – Könyv – kritika

2021.03.28. dr. gunga Leave a comment

A Hamis istenekben a 63. expedíciós flotta robog //halad// tovább Hórusz hadúr (és Graham McNeill) vezényletével. (Lásd az előzményeket: Dave Abnett: Hórusz felemelkedése). Döngő lépteiket a politikai korrektség teljes hiánya vezeti: talpig csatapáncélba öltözve mindenkit lezúznak AZ UNIVERZUMBAN, aki kicsit is más, vagy nem eléggé emberi. Vagy éppen eléggé emberi, csak túl sokat okoskodik.

Kezdésnek az űrgárdisták visszapofoznak pár ezer élőhalottat a föld alá, aminek során Hórusz is megsérül. Ettől a teljes flotta összeszottyad mint egy aszalt szilva, mert félistenként tekintenek szeretett vezérükre (és mi tagadás, egy idő után téged is magával sodor ez a hihetetlen lelkesedés és te is kezdesz felnézni rá) még akkor is, ha e félisteni lény időnként képes úgy viselkedni, mint egy nárcisztikus liba. A Hamis istenek egyik egyik baja éppen ez az ájult, minden józanságtól mentes tisztelet, amellyel a gárdisták Hórusz felé fordulnak. És amellyel Hórusz fordul saját maga felé, és aki bizony puszta büszkeségből és saját legyőzhetetlenségének tudatában képes belesétálni a legátlátszóbb csapdába is. Igen, igen, itt már te is elkezdesz azon tűnődni, hogy tényleg a császár picinyke fia a legalkalmasabb-e egy hadiflotta vezetésére?

A sorozatcím ugyebár Hórusz eretneksége. A második rész bele is csap a lecsóba, a fő konfliktus az, hogy Hórusz összeakassza-e a bajszát a császárral, egészen eddig szeretve tisztelt apucijával. A konfliktus minőségéből sokat levon az, hogy főleg metafizikai síkon játszódok, egészen pontosan Hórusz AGYÁBAN. Hórusztól, ettől a FELNŐTT férfitól kissé gyerekesnek tűnő hozzáállás az, hogy előre besértődik, mert apuci TALÁN istenné akar válni majd valamikor később; így aztán biztos nem fog vele törődni ezután. Ja, meg még sok a bürokrácia is. Ez azért elég soványka fundamentum egy 50+ részes könyv-sorozathoz.

könyv military, sci-fi

Amor Towles: Egy úr Moszkvában – Könyv – kritika

2021.03.22. dr. gunga Leave a comment

Ha az első fejezet életszerűtlensége, amelyben Amor Towles főhőse a bolondját járatja a humorra oly fogékony bolsevik honfitársaival, nem veszi el a kedvedet, és a könyv szószátyársága sem riaszt el rögtön az elején a sok kacskaringóval és kitérővel, akkor egyszer csak azt veszed észre, hogy kezded megkedvelni Alexandr Iljics Rosztovot, ezt a kedves és finom lelkű bohémet. Pedig lehet, úgy álltál neki, hogy az Egy úr Moszkvában „aranypöttyös” könyv, és akkor ez biztos valami női izé, tele picsogással. Azt’ pedig mégse.

1922-ben járunk, amúgy. Ah, a kommunizmus legszebb évei! Várjál csak, mégse: A grófot osztályidegennek minősítik és élete hátralévő részére házi őrizet keretében a Metropol Hotel egyik padlásszobájába zsuppolják. Majd akarva-akaratlan kénytelen megkezdeni betagozódását a munka világába.

Na most lehet, hogy alapból nem bírod a sok lötyögést, falra mászol a szószátyárságtól, és a hideg kiráz már egy felesleges, indokolatlan, szükségtelen és nélkülözhető jelző használatától is. Én ugyanilyen vagyok, világosan, kereken, egyenesen és nyíltan megmondom. DE. Ennek ellenére nem tudom őszinte ámulat nélkül csodálni, amikor Egy úr Moszkvában című műben példának okáért a pörkölt és egy borfajta egymáshoz való kulináris viszonya Akhilleusz és Hektór nem túl felhőtlen kapcsolatával kerül összehasonlításra, sőt a szókép innen még vidáman átlendül egy trójai harci szekérre is.

könyv szépirodalom, történelmi regény

Jorn Lier Horst: Fekete nap – Könyv – kritika

2021.03.19. dr. gunga Leave a comment

Hékás, régen olvastál már skandináv krimit? Sebaj, egyre szarabbak lesznek, ahogy elfogytak a komolyabb arcok munkái és tolják a képedbe a másodvonalbéli szerzőket. No, de figyelj csak, Jorn Lier Horst: Fekete nap című könyve 2011-ben elnyerte EGÉSZ Norvégia legrangosabb irodalmi díját. Jelent ez valamit? Úgy tűnik, csak annyit, hogy ezek a halzabálók teljesen átlagos könyvekhez is hozzácsapják a rangos díjaikat…

Olvasod, olvasod, és már éppen elkönyveled magadban, hogy unalmas lesz mint állat, de aztán azt veszed észre, hogy valahogy pár oldal után mégis belefeledkezel. Noha nem túl csavaros, inkább az apró-cseprő rendőri munka ábrázolására koncentrál, és kifejezetten ügyel rá, hogy semmi ne történjen, amitől tövig rágnád a körmeid, de mégis elég összetett ahhoz, hogy ne hagyd félbe.

Horst krimije néha, mondjuk, kicsit szájbarágós, és időnként becsúszik egy-egy suta mondat is, viszont nincs benne semmi túltolt lelkizés és fárasztó lamentálás, ami a skandináv krimik receptjének alapvető hozzávalója. Egyszerűen csak átlagemberek nyomoznak egy átlagos, majd később valamivel nagyobb horderejűvé váló ügyben.

könyv krimi

Lee Child: Múlt idő – Könyv – kritika

2021.03.16. dr. gunga Leave a comment

A Múlt idő a 23. Reacher-regény. Amikor kb. 20. évvel ezelőtt rátaláltam Lee Child-ra a General Press Világsikerek-sorozatában, az szinte a reveláció erejével hatott. Na jó, azt azért nem, de rohadt jó volt. Utána rávetettem magam a sorozat többi szerzőjére is, el lehet képzelni, milyen eredménnyel. Nyomába sem ért egyik sem. Még csak a kanyarban sem voltak hozzá képest. Csupa silány szar Linwood Barclay-től Michael Robothamig.

Huszonhárom nagyjából hasonló színvonalú rész egy könyvsorozat esetében már valami. Nemzeti büszkeségünk, a Leslie L. Lawrence-sorozat kb. a hatodik résztől vált önmaga paródiájává. Lee Childnál az első aggasztó jelek a 20. rész környékén kezdtek el felbukkanni. Persze: a sorozat mindig is jó vastagon nyakon volt öntve egyfajta over-the-top érzéssel, ami talán nem is baj, egészen addig, amíg van mögötte komolyan vehető történet. Ez most, első ízben, a Múlt idő című könyvből hiányzik. Reacher nyomozásnak beállítani próbált álmatag családfa-kutatása olyan vékonynak bizonyul, hogy a szerző kénytelen mellé beszuszakolni egy párhuzamos mellékszálat, új nézőpont karakterekkel. A fiatal pár női tagja ráadásul ugyanakkora analizáló művész mint az őrnagy maga. Csak míg Reachernek elhiszed ugyebár, a csajszinak már nöm.

könyv krimi, thriller

Octavia E. Butler: Hajnal – Könyv – kritika

2021.03.13. dr. gunga Leave a comment

A Földnek kampó. Avíttas bájt ad Octavia E. Butler Hajnala háttér-történetének, hogy nem a globális felmelegedés vagy valami hasonló modern katasztrófa teszi taccsra, ahogy mi most kezdjük tapasztalni a saját bőrünkön, hanem az amcsik és a szovjetek vágják haza az ortodox módszerrel, atommal. Részletkérdés. Jönnek az ufonauták és bezsákolnak jó pár túlélőt. Pár évszázad után kihúzzák őket a frigóból, és feladják nekik a leckét: új körbe kezdhettek a bolygón és szétbuzerálhatjátok megint, feltéve, ha közös utódokat vállaltok velünk.

Nagy kérdés: te benne lennél-e egy kis ungabungában egy csáposfejű ufonautával, ha a fajod túlélése a cél? Naná hogy? Vödröt a fejükre és hajra?

Persze nem ilyen egyszerű a helyzet. A Butler Hajnalának kissé lagymatag sztorija szerint az idegeneknek a közös utód a heppjük. Azért, mert csak. Értelmes magyarázat igazából nincs rá, csak olykor egy-egy suta mentegetőzés vagy túlzásnak tűnő lelkesedés békétlen fajunk génkészlete iránt.

Az élienek növényi alapú űrhajójának (haha! – a Sagában ez talán még működhenet is) zárt helyszíneiről előbb kamaradrámára, mint sci-fire asszociálsz, majd amikor sokasodnak a felébresztett szereplők, a Való világ és a Csupasz túlélők keresztezése ugorhat be. Kicsit sok a lelkizés is. Erre rásegít, hogy az űrbéli machinátorok a higgadt közöny mellett leginkább érzelmi zsarolással kívánják elérni céljaikat.

könyv sci-fi

Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága – Könyv – kritika

2021.03.10. dr. gunga Leave a comment

A túlírt és helyenként bizony kissé ügyetlen Raj után, amely egyébként nagyívű vízió arról, hogy a természet azt mondja, viszlát emberiség és jól seggbe rúg bennünket, a Hangtalant kezdtem még el Schätzingtől, de az kb. 30 oldal után kifordult a kezemből. olyan dögunalmas volt… És hoppá, láss csodát, azóta mintha megtanult volna írni ez a német jóember: A pillangó zsarnoksága stílusa sokkal gördülékenyebb, karakterei kedvelhetők és kidolgozottak, ráadásul fajsúlyos és aktuális mondanivaló jellemzi.

Bár Frank Schätzing néha tud ellenállni a túl hosszan kifejtett, bonyolult szóvirágoknak, amelyekbe alkalomadtán bele is gabalyodsz és kénytelen vagy visszaolvasni A pillangó zsarnoksága egy-egy csalingázó mondatát.

Színvonalas krimiként indul…

Ha nem lenne a legelső, horrorba hajló fejezet, azt hinnéd, hogy egy tök jó krimit olvasol, legalábbis kb. 150 oldalon keresztül, onnantól ugyanis high-techbe vált a történet, bár igazából ez sem válik a kárára. Luther és Ruth mind nagyon szerethetők, és különféle okból mindkettőnek muszáj szurkolni. A gonoszok pedig, precízen a hihetőség határain belül, eléggé durva arcok.

könyv krimi, sci-fi, thriller

« 1 … 30 31 32 33 34 35 »