Robert McCammon: Egy fiú élete – Könyv – kritika
Hát az már a bevezetőből kiderül, hogy szószátyár irománnyal van dolgod. De ha ez nem riaszt el túlságosan, akkor minden oké, mivel az Egy fiú élete többi része már nem ENNYIRE vészes. (Kivéve a legeslegvégét: a 3 db zárszó azért nem kis teljesítmény.)
A fejezetek mindegyike mint egy-egy kis novella, van amelyik jobban sikerült (darazsak), van amelyik kevésbé (ufós) és a 100. oldal tájékán még mindig csak az expozíciónál tart a történet. Te meg várod, hogy na bumm, mi fog ebből kisülni. Aztán egyszer csak rájössz, hogy semmi különös nem fog. Aztán rájössz arra is, hogy ez nem is akkora hatalmas probléma; az Egy fiú élete nem kíván más lenni, mint csupán egy fiú és egy város élete az előbbinek a szemüvegén át, nagyjából egy éven keresztül az amerikai délen az 1964-es évben. Bár az tutkó, hogy te kész idegroncs lennél, ha mindez a sok minden veled történne egyetlen nyomorult év alatt.
A fejezetek kifejezetten lassacskán gördítik előre a cselekményt, és bár vannak, amelyek teljesen feleslegesnek és túlírtnak érződnek (Lucifer vagy Get around), néha egy egy történés csak jóval később nyer értelmet – vagy lesz kihatása a szereplőkre. Szó, mi szó akad olyan is, ami amellett, hogy felesleges és szószátyár, még eléggé ügyetlen is (Zöld tollas kalap).
Read more
