Michel Bussi: Fekete vizililiomok – Könyv – kritika

Michel Bussi: Fekete vizililiomok

„Egy faluban élt három hölgy.
Az egyik gonosz, lelketlen volt, a másik csalárd, a harmadik önző.”

Így kezdődik a prológus.

„A harmadikat, a legfiatalabbat Fanette Morelle-nek hívták; a másodikat Stéphanie Dupain-nek; az első, a legidősebb én voltam.”

És így fejeződik be. Nagyon ügyes felütés. Olyan kíváncsi leszel tőle, hogy muszáj tovább olvasnod, hogy kiderüljön: a legidősebb talán nem is annyira gonosz, a legfiatalabb pedig nem is annyira önző. És a középső, Stephanie? Mi tagadás, ő tényleg csalárd egy picinykét, de ennek ellenére valószínűleg te sem tudnál ellenállni azoknak a mályvaszín szemeinek. Más kérdés, hogy Jacques, az a féltékeny pöcs férje nyomban az orrod alá dugná a vadászpuskáját. Szóval felejtős.

Azt írja a fülszöveg, hogy Michel Bussi Fekete vizililiomokja Franciaország legsikeresebb krimije, ami valószínűleg igaz is lehet, hiszen Monet-val simán szénné reklámozhatták. (A cselekmény helyszíne Giverny, ahol Monet 43 éven át élt és alkotott.) És hát elég sok mindent meg is tudsz Monet-ról, míg várod, hogy a három szál szépen összeérjen. Talán kicsivel többet is, mint amennyit akartál volna. És a három szál se nagyon akar összeérni, bár a vénasszony szórakoztatóan pikírt, Fanette pedig koraérett és okos, nem rossz olvasni a kalandjaikat.

Read more

David Baldacci: Végső fázis – Könyv – kritika

David Baldacci: Végső fázis könyvborító

Amos Decker egyszer már nyerte a súlycsoportját

Fogadok, te is azt gondolod, milyen nagyszerű könyv volt már az Amos Decker-sorozat első része, Az emlékek börtönében. Noha a könyv felszíne alatt valójában csak egy átlagos krimi dohogott, mégis szokatlanul és lebilincselően egyedi volt ez a 130 kilós, mogorva és különc főhős, aki MINDENRE IS emlékezik, ami az életben vele történt, másodperc pontossággal. A Végső fázissal most visszatérő csodabogár Amos Deckernek ráadásul a családjáért is bosszút kellett állni. Pompás kezdet volt, na!

(Főképpen, ha már réges régen megfogadtad, hogy nem veszel többet a kezedbe David Baldacci-könyvet, hiszen annyira pocsék író az illető. Az emlékek börtönében azonban, mi tagadás, ellenállhatatlannak bizonyult.)

Röviden szólva, Amos elkapta a családja gyilkosát, azt a rohadt kis szemétládát és beállt az FBI-hoz, külsős tanácsadónak, éppen úgy mint Patrick Jane, a Mentalista az utolsó évadában.

Hé, Decker esze kezd elmenni!

Read more

Lee Child: Ne add fel könnyen – Könyv – kritika

Lee Child: Ne add fel könnyen könyvborító

Mivel ezt a blogot úgysem olvassák túl sokan, azt hiszem anélkül, hogy túl nagy körben köznevetség tárgyává válnék, bevallhatom, hogy Jack Reacher őrnagy az egyik legnagyobb példaképem! Tessék, kimondtam. Nagy szavak, tudom. De aki elolvassa a Ne add fel könnyen című thrillert, tuti, hogy az onnantól csodálattal követi Lee Child ex-katonai rendőr főhősének pályafutását.

Jack Reachert példaképnek!

Példaképem, Jack Reacher őrnagy Lee Child nagyszerű sorozatának második részében (ami jó 20 év után akadt újra a kezembe, ezért véletlenül még egyszer kiolvastam) egy furgon rakterében találja magát – az FBI egy szemrevaló ügynökével együtt. Akit elraboltak. Példaképem, Jack Reacher őrnagy csak úgy véletlenül kerül a furgonba. A Ne add fel könnyen végtelenül buta emberrablói ahelyett, hogy kipenderítenék a kocsiból, magukkal cipelik. Elképzelni sem tudják ezek a nyavalyások, hogy ezzel mekkora problémákat vesznek a nyakukba.

Példaképem, Jack Reacher őrnagy ugyanis erős, okos, képzett, ravasz és Sherlock Holmes-abb Sherlock Holmes-nál is (lásd: A sátán kutyája). (Figyelj csak, hogy kielemzi már a csajszit az elején.) Az igazságérzete ráadásul a plafont verdesi. Ő a legjobb mesterlövész is. (Lefogadhatod, hogy páran golyót kapnak a fejükbe.)

Read more

Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú – Könyv – kritika

Leigh Bardugo: Six of Crows könyvborító

A Six of Crows talán fantasy és heist regény lenne egyben? Igen! A kikötőnegyed legdurvább arcát megbízzák egy országokon átívelő akcióval. A célpont egy tudós, akinek a találmánya a mágia-használók erejét exponenciálisan megnöveli – cserébe villámgyorsan taccsra is teszi őket. Hát ez nem hangzik túl jól.

Kell egy csapat

A Six of Crows első része a csapat összeállításáról szól. És Bardugo regényének ez a része kiválóan működik. A karakterek egyediek és emlékezetesek, helló, Kaz, Nyina és Kísértet! A helyszín pedig, Ketterdam nyomornegyede megszólalásig hasonlít egy talán ma is létező holland város múltbéli, kissé kifacsart mására. (Limburg talán, vagy Utrecht, nem is t’om hirtelen.)

Itt mindenki fiatalkorú?

Ami viszont kicsit furcsává teszi a történetet, az az, hogy az összes főszereplő tini. Hogy be lehessen zsákolni a hasonló korú célközönséget? Valószínűleg. Vagy csak egészen eddig nem jöttem rá, hogy ifjúsági (young adult) fantasyt olvasok. (Könnyen lehetséges.) De Bardugo terve mégsem igazán működik, mert az emberi elme, ez a csodálatos szerkezet folyamatosan korrigál, és a szereplők életkorát automatikusan 20 fölé javítja gondolatban. Ugyanis az elképzelhetetlen, hogy 15-17 éves ifjoncok ennyire profik legyenek ilyen sok területen.

Dutyi dili!

Read more

John Maddox Roberts: Királycsel – Könyv – kritika

John Maddox Roberts: Királycsel - könyvborító

A jelenleg már több mint 10 kötetre rúgó történelmi-krimiszéria bevezető kötetében Decius, a római hierarchia alján álló hivatalnok egy meggyilkolt felszabadított rabszolga ügyében indít vizsgálatot. A kor: a római köztársaság válságának legközepe, i.e. 70. És mit gondolsz, kivel fut össze Decius rögtön a Királycsel első fejezetében? Bravó, kitaláltad: az ugyancsak a karrierje elején álló derék Gaius Julius Caesarral. Aztán persze később jönnek a korszak további közismert szereplői Nagy Pompeiustól kezdve Ciceróin át a csirkefogó Publius Clodius Pulcherig.

Inkább történelmi regény, mint krimi

Noha a Királycsel elméletileg egy bűnūgyi regény, hiszen annak számos jellemzőjével rendelkezik (orvosszakértö, informátor, keményfiú sidekick) azért mégis inkább az az érzésed, hogy történelmi regényt olvasol. A nyomozás vékonyka szála nem túl izgalmas vagy eredeti (előfordul, hogy John Maddox Roberts eléggé ügyetlenül közismert történeti tényeket használ arra, hogy tovább lendítse a cselekményt, helló, kalózok) és legtöbbször el is sikkad az aktuális politikai-történelmi viszonyok taglalása mögött. Már csak azért is, mert az ifjú Deciusnak az a RÖGESZMÉJE támad, hogy egy államellenes összeesküvés közepébe csöppent. És hogy mindenki ellene van. Mi van?!

Összeesküvés? Ugyan már!

Read more

James Lovegrove: A háború istenei – Könyv – kritika

James Lovegrove: A háború istenei könyvborító

Takaréklángon induló nyomozás

James Lovegrove A háború istenei című krimijében Sherlock Holmes immár betöltötte a hatvanadik életévét. Nem csoda hát, ha recsegnek-ropognak az ízületei. A dagadék Dr. Watson pedig, mi tagadás, ő se bírja már úgy a strapát, mint régen. Nagy mázlijuk van, hogy ebben a regényben nem is kell nekik.

A kiváló nyomozó például, ezt kapd ki, még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy minden Holmes-történet legnagyobb kliséjeként, speciális módszerével rutinból kitalálja, hogy milyen kiemelkedő kalandokban részesült régen látott cimborája vonatútja alkalmával, – mivel úgymond „túl izgatott az új ügye miatt”, – ami mindössze egy szánalmas betöréses lopás.

(Olcsónak tűnik, nem? Most mégis mennyibe került volna Lovegrove-nak kiókumlálni, hogy Watson szembeszomszédja egy éltes, fél lábára sántikáló devonshire-i lókereskedő volt, aki takarmányt szándékozott vásárolni díjnyertes csődörének, Ökörfejnek – míg a jobb oldalán egy fácántollas kalapot viselő vénkisasszony utazott trichotillomániás nővéréhez látogatóba, miközben éppen A klastrom titka negyedik kiadását olvasta.

Semmibe.)

Stan és Pan újra nyomoz!

Read more

Snorri Kristjansson: A vér szava – Könyv – kritika

Snorri Kristjansson: A vér szava könyvborító

Krisztus nevében – bárddal

Olav Tryggvason király elhatározza, hogy a Krisztus szent nevében egyesíti egész Norvégiát. Aki nem óhajt osztozni hitében, azt pedig jól fejbe kívánja suhintani egy bárddal. A szálak Stenvik városának falai alatt futnak össze, ahol az Olav király terveitől vonakodó, és jól bevált, kevés macerával járó vallásukhoz ragaszkodó, ódivatú viking másként gondolkodók Olav királyt kívánják fejbe suhintani, ugyancsak bárddal. Hát igen, Krisztus szavai helyett jöjjön A vér szava.

Snorri Kristjansson trilógiájának A végzet kardjai című első része egészen rendben lévő történelmi regényvolt, bár kissé kedvedet szeghette a túl sok, nehezen megkülönböztethető szereplő, a folytonos nézőpontváltások, és a kissé sután induló cselekmény. Az ostrom során szerencsére jóval intenzívebbé vált a történet. Noha a fantasybe illő vérmágia beemelése egy valós alapokon nyugvó történelmű regénybe azért néhányakat szemöldök-ráncolásra késztethetett.

Minden ellentmondásba kerül – mindennel

Read more
1 32 33 34 35