Michel Bussi: Fekete vizililiomok – Könyv – kritika
„Egy faluban élt három hölgy.
Az egyik gonosz, lelketlen volt, a másik csalárd, a harmadik önző.”
Így kezdődik a prológus.
„A harmadikat, a legfiatalabbat Fanette Morelle-nek hívták; a másodikat Stéphanie Dupain-nek; az első, a legidősebb én voltam.”
És így fejeződik be. Nagyon ügyes felütés. Olyan kíváncsi leszel tőle, hogy muszáj tovább olvasnod, hogy kiderüljön: a legidősebb talán nem is annyira gonosz, a legfiatalabb pedig nem is annyira önző. És a középső, Stephanie? Mi tagadás, ő tényleg csalárd egy picinykét, de ennek ellenére valószínűleg te sem tudnál ellenállni azoknak a mályvaszín szemeinek. Más kérdés, hogy Jacques, az a féltékeny pöcs férje nyomban az orrod alá dugná a vadászpuskáját. Szóval felejtős.
Azt írja a fülszöveg, hogy Michel Bussi Fekete vizililiomokja Franciaország legsikeresebb krimije, ami valószínűleg igaz is lehet, hiszen Monet-val simán szénné reklámozhatták. (A cselekmény helyszíne Giverny, ahol Monet 43 éven át élt és alkotott.) És hát elég sok mindent meg is tudsz Monet-ról, míg várod, hogy a három szál szépen összeérjen. Talán kicsivel többet is, mint amennyit akartál volna. És a három szál se nagyon akar összeérni, bár a vénasszony szórakoztatóan pikírt, Fanette pedig koraérett és okos, nem rossz olvasni a kalandjaikat.
Read more
