Magyary Ágnes: Víziló a Szamosban – Könyv – kritika

Leave a comment
Magyary Ágnes: Víziló a Szamosban könyvborító

Három generáció által felhalmozott limlom gyűlik össze Kolozsváron a Magyar (később Maresal Foch, még később Lenin) utcai garázsban, amelynek tartalmát 1984-ben hatalmi szóra kell kizsuppolni – a lakókkal egyetemben. Magyary Ágnes Víziló a Szamosban című könyvében a helyzetet csak súlyosbítja Ödönke, a dagadt és képzeletbeli víziló, ami ugyancsak a garázsban tanyázik.

Három kolozsvári generáció

A három generáció közül egyértelműen a legelső, a dédszülők története a legerősebb Magyary könyvében. Kővári Esztike küzdelme Julcsával, a konok szolgalólánnyal és az életnek nevezett érthetetlen kuszasággal egészen magával ragadó. (Hiába próbálja állandóan elvonni a figyelmünket Ödönke, akinek a szószátyársága esetenként az elég nehezen tolerálható másfél oldalnyira is kiterjed… és hát a hosszadalmasan kifejtett metaforák és történeti kitekintések sem segítenek éppen.)

Történelmi kontextusba helyezett rokonság

A Víziló a Szamosban következő két generációjánál fordított a helyzet: a nagyszülők és a szülők élete közel sem annyira érdekes, mint a történelmi kontextus. A sok, nehezen megjegyezhető rokon és szomszéd történetszálán kavargó események az olvasó számára néha egészen érdektelennek tűnhetnek. (Egy elfuserált hajfestéstől, Tódorka kecske étrendjén át az általános iskola udvarán történő kergetőzés MEGKAPÓAN RÉSZLETES leírásáig.)

A Víziló a Szamosban alapjai ezektől függetlenül stabilak, a ide-oda, akár évtizedek között merészen ugrabugráló időszerkezet olykor egészen bravúros, – bár ez is jobban működik a regény első harmadában a jóval érdekesebb história miatt.

Élet? Igen!

Ami viszont végig kitart, az a játékos iróniával nyakon öntött életigenles, a bohókás szürrealizmus, amely Kolozsvár bombázásának leírásával éri el csúcspontját, vagy a nagypapa kapcsán az ukrán fronton belepő groteszk, ami az addig meglehetősen sótlan(ra írt) karaktert is jelentősen feljavítja.

Ja, és a nagymama barátnőjének Dzsida Jenő udvarolt. A dédmama barinőjének meg Ady Endre. (Reméljük, nem kapott el tőle semmi nyavalyát.)

Értékelés: 6.8/10

Magyary Ágnes: Víziló a Szamosban
Magyar Napló. 2018. 452 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Kollár-Klemencz László: Öreg Banda

könyv , , , ,

Michael Connelly: Feslett szőke – Könyv – kritika

Leave a comment
Michael Connelly: Feslett szőke könyborító

Harry Bosch nyomozó, úgy tűnik, rossz sorozatgyilkost puffantott le a gonosz Dollmaker helyett négy évvel korábban. Az véletlenül lelőtt sorozatgyilkos megtört és gyászoló családja ezért úgy bepereli az alapvetően a legjobb szándékból cselekvő Harry-t, mint a sicc. És, nesze neked, a forgalomból kivont sorozatgyilkosnak még egy újabb áldozata is felbukkan: a Feslett szőke. Hát ez tényleg pech…

(Az eredeti cim „The Concrete Blonde” helyett, ami az amerikai szlengben az áldozat foglalkozására és a könyvben a nyughelyére egyaránt utal, nagyon fura folyton ezt a régies kifejezést hallani a szereplőktől – inkább illene egy ötven évvel korábbi Raymond Chandler-krimi címének – szóval ez senkit se tántorítson el jelen könyvtől, egyszerű fordítói luftrúgásnak tűnik.)

Csavaros rendőrségi nyomozás… és tárgyalótermi dráma

Innentől két szálon haladnak Connelly regényének eseményei, a gyászoló család ügyvédje Harry golyóit szorongatja a tárgyaló-teremben, a másik szálon pedig a rendőrségi nyomozás zajlik az újabb áldozat ügyében.

Read more
könyv , , , , , ,

Nyírjuk ki Günthert! – Film – kritika

Leave a comment
Nyírjuk ki Günthert! 2017 akció-vígjáték, poszter

Blake, a bérgyilkos, mindenki, de leginkább saját maga számára is érthetetlen okból kifolyólag elhatározza, hogy megöli Günthert, a legmenőbb bérgyilkost. A nagy melóhoz összeránt egy csapat további bérgyilkost. És egy dokumentumfilmes stábot is, de nyilván csak azért, hogy még nagyobb legyen a leégése. Az Arnold Schwarzeneggert is a szereplők között tudó Nyírjuk ki Günthert! ugyanis amellett, hogy kiparodizálja a jéghideg bérgyilkosokat szerepeltető akciófilm műfaját, saját magát is sikeresen kifigurázza.

Bérgyilkosok olcsó pénzért

Csakhogy Blake csapatában mindenki idióta. Vagy lúzer. Vagy idióta és lúzer. De nem ám viccesen, nehogy azt hidd, hanem bénán. És dögunalmasan. Látva a felbérelhető orgyilkosok szerencsétlenkedését, arra gondolsz, hogy ha bármikor el kellene tenned valakit láb alól, hát sokkal jobban járnál, ha te magad csinálnád.

Taran Killam akciófilmje egy pillanatra sem veszi komolyan magát és ez egy gyilkosokról szóló filmnek nem mindig válik az előnyére. Főleg olyankor, amikor el akarnak tenni valakit láb alól. A Nyírjuk ki Günthert!-ben persze, folyton el akarnak tenni valakit láb alól. Ez pedig maga Günther.

Read more
film , , , , , ,

Cameron Johnston: Az áruló isten – Könyv – kritika

Leave a comment
Cameron Johnston: Az áruló isten könyvborító

Az áruló isten főhőse, a mágus Edrin Walker 10 év száműzetés után tér haza szülővárosába, Setharisbe, hogy bosszút álljon legjobb és egyetlen (!) barátja haláláért. Nem mondhatni, hogy Setharis ölelő karokkal fogadná. Elvégre mégiscsak kinyírt ott egy istent. Legalábbis mások szerint. Ő ugyanis nem emlékszik rá. Bár lehet, hogy te is ugyanezt állítanád hasonló esetben…

Cameron Johnston szokatlan hőssel, szokatlan mágia-rendszerrel és egy ugyancsak nem túl megszokott műfajkísérlettel debütál: a dark fantasy-t ötvözi a detektívregénnyel és a horror-thriller-elemekkel.

Edrin Walker nem a barátod!

Edrin Walker maga a két lábon járó önpusztítás. Iszákos, öntörvényű. Igazi mocskos szájú kellemetlen alak, aki másoknál csak saját magát utálja jobban. Egyszersmind hamar kiderül az is, hogy Edrinnek van messze földön a legmenőbb varázs-kepéssége. De közben mégsem.

Belelátni mások fejébe, nos az sosem jön rosszul, kiváltképp, ha sértegetni akarjuk őket. Viszont egyenesen belemászni mások fejébe, nos, az teljesen más szint. Edrin telepata, aki elméjével át tudja venni az uralmat másoké felett. Setharis városának sajnos korábbról rossz tapasztalatai vannak az elmemágusokkal. Ilyenformán tehát:

1, Másokat mágiával apró darabokra robbantó vagy a saját bőrükből kifordító mágusok = oké.
2, Másokat öntudatlan bábuvá változtató mágusok = egyáltalán nem oké.

Read more
könyv , , , , , , , , , , ,

Alexander Söderberg: Andalúziai szerető – Könyv – kritika

Leave a comment
Alexander Söderberg: Andalúziai szerető könyborító

Ha a címből indulsz ki és már előre örülsz holmi latinosan túlfűtött érzelmekre és szerelmi civódásokra számítva, akkor peched van, az Andalúziai szerető ugyanis csak egy szimpla, nem túl pörgős thriller, szerelem elenyészően kevés található benne, számszakilag kifejezve, egészen pontosan: 0.

Még rosszabbul jársz, a borongós skandináv krimik és a mediterrán életérzés egyfajta különleges ötvözetére vársz. Ezek ugyanis, láthatóan, képesek teljesen kioltani egymás hatását. Így aztán a Sophie Brinkmann-trilógia debütáló kötetében klasszikus krimi szál (whodunit) se nagyon akad.

Két bűnözői érdekcsoport hatalmi vetélkedését, valamint az egyik társaság után vizsgálódó rendőrök nem túl izgalmas nyomozását kísérheted figyelemmel. Ráadásul az elején szereplőből is túl sok van, emiatt nehéz követni a párhuzamos történéseket.

Cserélje ki a kötést a hátsó felemen, kedveském!

Más kérdés, hogy az Andalúziai szerető című könyvben a főbb szereplőkhöz nehéz kötődni, mivel mintha mindegyik kissé sótlan lenne. Sophie Brinkmann eleve nem egy szokványos főhős. Egy minden szempontból átlagos és hétköznapi egyedülálló anya. Söderberg teljes mértékben kihasználatlanul hagyja a potenciális MILF-faktort! Sophie fásult, közönyös, akit csak sodornak magukkal az események.

De a legsótlanabb szereplő maga Hector Guzmán, azaz az andalúziai szerető. Alexander Söderberg fejében valószínűleg az alábbi jelzők járhattak, amikor elkezdte megalkotni könyve címszereplőjét: karizmatikus, intelligens, megnyerő és titokzatos. Ehelyett Hector ILYEN lett: unott, türelmetlen, ingerlékeny – és enyhén elhízott.

Mintha csak Hector Guzmán egy szokványos tévésorozat nem túl kedvelt mellékszereplője lenne, akivel a főhősök néha összefutnak a lépcsőházban, és kényszerűségből leállnak vele kicsit trécselni az időjárásról.

Szóval Söderbergnek alighanem kicsit több energiát kellett volna fektetni a karakterépítésbe…

A bűnözés nem kifizetődő!

Nem hát! Ha nem értesz hozzá!

Hector Guzmán pedig mintha nem értene hozzá rendesen. Nem megy az üzlet, na. Persze, ha egy rivális bűnszervezet és a rendőrök egyszerre akarnak elpusztítani az érthetően kellemetlen, de hát ez nyilván a szokásos üzletmenet része a bűnözés világában. A keresztapa óta pedig mindenki tudja, hogyan kell intézni az ilyesmit. Tessék lefizetni a rendőröket, a vetélytársakat pedig szétlövetni gépfegyverrel! Nem pedig nyafogni!

Valami bűzlik Svédországban!

Az andalúziai szerető második felében az arányok is eltolódnak, és valami furcsa okból kifolyólag a legkevésbé szimpatikus szereplők kerülnek előtérbe. A rendőrök is egyre furcsábban intézik a nyomozást, így érthető gyanakvással kezded figyelni a tevékenységüket: Amelyik zsaru nem teljesen zavart pszichésen, az a munkájára tűnik alkalmatlannak.

Több történetszál egyenesen eltűnik a levegőben (pl. Jens, az egyik legjobb karakter) és ha alaposan odafigyelsz, észreveheted, hogy jó néhány szereplő motivációi finoman szólva is abszolúte megkérdőjelezhetőek. Leginkább Hectornak Sopie-t érintő döntése tűnik megmagyarázhatatlannak. Én mondom, Sophie Brinkmann határozottan jobban tenné, ha az egészségügyben maradna!

Ha azonban nem figyelsz oda alaposabban, akkor nagyjából véve egy majdnem átlagos, de azért nem a legjobban kidolgozott krimiben van részed. És ha eljutsz a végére, akkor talán (de nem feltétlenül biztosan) érdekelni fog annyira a szereplők sorsa, hogy esetleg a kezedbe kaparintsd a következő kötetet.

Értékelés: 6.6/10

Alexander Söderberg: Andalúziai szerető (Sophie Brinkman-trilógia 1.)
Libri. 2014. 506 oldal
—
Kritika a sorozat további részeiről:
Alexander Söderberg: A második fiú (2.)
Alexander Söderberg: A jó farkas (3.)
—
Ez is érdekelhet:
Jorn Lier Horst: Vadászkutyák

könyv , , , ,

Doctor Strange (2016) – Film – kritika

Leave a comment
Doctor Strange (2016) film poszter marvel

Mint azt mindannyian jól tudjuk, a Marvel filmek olyanok mint a vurstli.
Nos, az 2016-ban készült Doctor Strange sem kivétel Martin Scorsese alaptétele alól: színes, csillogó-villogó, varázslatos, de azért mégis számos lyuk tátong rajta.

A jó doktor Strange egy közlekedési baleset okán kényszerül pályamódosításra (nem lehet elégszer hangsúlyozni: NE TELEFONÁLJ VEZETÉS KÖZBEN!) Menő sebészből varázsló lesz. Persze azért ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt, mint a Marvel filmek túlnyomó többsége, e film is eredettörténet. Másrészt az ilyesmi azért nem megy egyik napról a másikra.

A Benedict Cumberbatch által alakított főhős mindeközben nem nagyon nyeri el túlzottan a szimpátiánkat, mivel, hát, ki az, aki alapból kedvel egy önhitt, egoista, anyagias, nárcisztikus és arrogáns sebészorvost? Senki. Kivéve, ha azt akarja, hogy az vakbélműtétet hajtson rajta. Ilyenkor, azért megértőbb az ember…

Karrier- és meg- váltás

Ha van egy olyan testrészed, amit létfontosságú a munkavégzésed tekintetében, annak megsérülése az egész addigi életedet a fejedre állíthatja. Nem csoda, hogy dr. Stephen Strange is nehezen tudja kezelni a helyzetet. Te mit csinálnál a helyében? Azt mondanád: – Az idő a legjobb orvosság! – És türelmesen végeznéd a fizikoterápiás gyakorlatokat. Közben, biztos, ami biztos, letennéd a bőrgyógyász szakvizsgát.

Read more
film , , , , , , , , ,

J. D. Barker: Az ötödik áldozat – Könyv – kritika

Leave a comment
J. D. Barker: Az ötödik áldozat könyvborító

Ha sorozatgyilkos lennél, hát biztosan nem nehezítenéd meg a saját dolgodat annyi kavarással, mint Ansom Bishop, Az ötödik áldozat című könyv titokzatos gonosztevője a sajátját. Nem terveznél ilyen szoros időrenddel sem, és tervekkel az átkozott terveken belül… Hogy aztán folyton az órádat kelljen figyelned, nehogy lemaradj a saját cselszövésedről…

Miközben, ugye, éppen körözés alatt állsz az előző részben elkövetett galádságok miatt. Biztos, hogy naplót se írnál, hogy aztán a fél rendőrség és az FBI (akikhez ráadásul előzékenyen el is juttatod) azon csámcsogjon kedvére és HASZOS infókkal lássa el magát ellened. De hát egy gyakorló sorozatgyilkos biztosan jobban tudja…

Az ötödik áldozat túl van írva, de rendesen

Egyszóval Barker könyvében túl sok a bonyodalom, túl sok a mesterkéltség és a centiméteres pontossággal kiszámított hihetetlen fordulat, amelyeknek köszönhetően a Bishop, hogy hogy nem, mindig jó pár lépéssel az üldözői előtt jár.

Read more
könyv , , , , , , , ,
1 … 39 40 41 42