Scott Bergström: Kapzsiság – Könyv – kritika
Scott Bergström könyvsorozatát úgy ünneplik, mint a young adult zsáner megújítóját, azonban erősen véleményes, hogy young adult-nak nevezhető-e még egyáltalán; hiszen az egyetlen kapcsolódási pötty a főszereplő kora, az is inkább csak az első részben, ahol Gwendolyn bohónak egyáltalán nem nevezhető 17 éves tinédzser volt. Aki a Kapzsiságban immár 19. komor esztendejét tapossa. (Meg az ellenlábasait. Azokat is széttapossa.)
A hírszerzés nem túl emberbarát világa sem szokott sűrűn a YA-művek témája lenni (hirtelen az Alex Rider-könyvek ugranak be, bár azok tényleg jóval fiatalabbakra vannak belőve.) Szóval ezt a sorozatot koraérett tinédzserektől felfelé bárki elolvashatja, alapvetően jól fog szórakozni.
Scott Bergström most már szex terén sem szemérmeskedik annyit, mint azt első részben tette: a kis Gwendolyn némileg bevállalósabb lett; bár tény, hogy a pasizós részeknél a lendület kicsit leül, a szerző nem tudja hitelesen átadni a komolyabb érzelmeket. Itt tényleg érzel egy kis ifjúsági irodalomba hajló ízt, bár szerencsére csak alig pár fejezetről van szó.
Amennyire klisés a Kapzsiság a szerelmi ügyek terén terén, annyira jó értelemben véve kiszámíthatatlan thriller frontján. Az első kötetben Gwendolyn felfedezte magában az ahhoz szükséges kegyetlenséget, hogy életben maradhasson, most pedig benyújtja a számlát a sok senyvedésért. A könyv legjobban kidolgozott kezdő fejezeteit követően változatos kalandokban van része: rejtőzködés, menekülés, nyomozás a lóvé és saját szülei múltja után, némi kelletlenül fogadott bérgyilkos melóval, majd mereven ellenzett „kórházi kezeléssel” és helyenként árnyalatnyival átbillenve a komolyan vehetőség másik oldalára.
Read more
