Scott Bergström: Kapzsiság – Könyv – kritika

Scott Bergström könyvsorozatát úgy ünneplik, mint a young adult zsáner megújítóját, azonban erősen véleményes, hogy young adult-nak nevezhető-e még egyáltalán; hiszen az egyetlen kapcsolódási pötty a főszereplő kora, az is inkább csak az első részben, ahol Gwendolyn bohónak egyáltalán nem nevezhető 17 éves tinédzser volt. Aki a Kapzsiságban immár 19. komor esztendejét tapossa. (Meg az ellenlábasait. Azokat is széttapossa.)

A hírszerzés nem túl emberbarát világa sem szokott sűrűn a YA-művek témája lenni (hirtelen az Alex Rider-könyvek ugranak be, bár azok tényleg jóval fiatalabbakra vannak belőve.) Szóval ezt a sorozatot koraérett tinédzserektől felfelé bárki elolvashatja, alapvetően jól fog szórakozni.

Scott Bergström most már szex terén sem szemérmeskedik annyit, mint azt első részben tette: a kis Gwendolyn némileg bevállalósabb lett; bár tény, hogy a pasizós részeknél a lendület kicsit leül, a szerző nem tudja hitelesen átadni a komolyabb érzelmeket. Itt tényleg érzel egy kis ifjúsági irodalomba hajló ízt, bár szerencsére csak alig pár fejezetről van szó.

Amennyire klisés a Kapzsiság a szerelmi ügyek terén terén, annyira jó értelemben véve kiszámíthatatlan thriller frontján. Az első kötetben Gwendolyn felfedezte magában az ahhoz szükséges kegyetlenséget, hogy életben maradhasson, most pedig benyújtja a számlát a sok senyvedésért. A könyv legjobban kidolgozott kezdő fejezeteit követően változatos kalandokban van része: rejtőzködés, menekülés, nyomozás a lóvé és saját szülei múltja után, némi kelletlenül fogadott bérgyilkos melóval, majd mereven ellenzett „kórházi kezeléssel” és helyenként árnyalatnyival átbillenve a komolyan vehetőség másik oldalára.

Szerencsére Gwendolyn hiába legalább olyan penge, mint mondjuk, Jane Hawk (ld. Dean Koontz: A suttogószoba), kiderül, hogy azért nem (mindig) legyőzhetetlen. És szerencsére – ha csak jobb később, mint soha alapon is, – de Bergström is felismeri, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni – még ha Budapestig is kell érte elutazni.

A hasonló regényekben a jó oldalt általában az amcsik képviselik, itt viszont az ellenfél maga az arctalan CIA – semmi szupertitkos klikk vagy pár áruló gané, Gwendolyn és édesapja az egész céget, sőt az egész dicsőséges amerikai nemzetet magára haragítja. Azért egy hihetőbb és kézzel foghatóbb főellenfél nem vált volna a történet kárára.

A Kapzsiság vége viszont már túl, khm, bombasztikusra van tupírozva, a melodrámába fulladó utolsó jelenet ügyetlen hatásvadászata pedig ismét csak a young adult eszköztárat idézi. De legalább azt is sejted, hogy jó eséllyel mi lesz a következő rész címe. Irigység? Kevélység? Bujaság? Ööö. na jó, nem, inkább olyasmi, ami az engesztelhetetlen bosszúvággyal kapcsolatos.

7.7/10

Scott Bergström: Kapzsiság (Kegyetlenül 2.)
Libri. 2019. 485 oldal