Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak – Könyv – kritika

Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak

Poszttraumás kommandós és skandináv krimi

Hoppá, a Kossuth Kiadó is felült volna a skandináv krimi-vonatra, most, amikor már majdnem lecsengett a téma, és jórészt már csak a resztlit nyomatják? Aha. De nem baj, mert az Oxen-trilógia (és Sebzett nagyvadak című második része) nem a másodvonalba tartozik, határozottan kiemelkedik a zsánerből. Na, nem éppen az egyéni hangvételének köszönhetően, mert az hozza a szokásos visszafogott komolykodást, hanem főhőse miatt.

Szinte minden érdem(érem) Niels Oxené, a leszerelt elitalakulatosé, aki a legmagasabb dán katonai kitüntetést birtokolja, és aki poszttraumatikus stressz-szindrómával küzd. De durván.

Egy hatékony főhős

Mindig jó érzés egy kompetens főhőst figyelni (hm, Reacher-őrnagy, hm, Jane Hawk?) akit ha a nyomozgatás közben neadjisten inzultálni merészelnek, hát simán képes lezúzni a másik fél orcáját. A krimi mellé adagolt akciók, amelyekben a Sebzett nagyvadak főhőse katonai jártasságait kényszerül használni, vitathatatlanul feldobják a már megszokott receptet. De ami a legjobb Oxen esetében, hogy a nem éppen csúcsformában lévő főhős egyáltalán nem legyőzhetetlen, szuperképességeit az esetek nagy részében a saját irhája megmentésére használja.

A gittegylet összeesküvést sző

Annak, hogy a Sebzett nagyvadak mégsem hozza az előzmény (Akasztott kutyák) színvonalát, hanem pöttyet haloványabb, a csökkentett mértékű rejtély-faktor az oka. Az előzményben belibbentett összeesküvés-elmélet, mely szerint Dániának, mint hatékonyan működő demokráciának titkos társaságra van szüksége ahhoz, hogy hébe-hóba a helyes vágányra taszintsa a dolgokat, hát, mondjuk ki őszintén, kicsit komolytalan.

A Danehof inkább hasonlít tisztességben megőszült sugar daddy-k gittegyletére, mint bármi másra. És míg az előzményben Oxen, a körülötte ugrándozó Margrethe Franck biztató társaságában aktívan részt vett a nyomozásban, most, a trilógia második részében, mondhatni Birodalom visszavágjában, főleg a nyakára küldött bérencek elől menekül. Az Akasztott kutyákban komolyan agyaltál, hogy mi a frász van már, na. Itt azonban, ahogy lassacskán felfejtésre kerül a gittegylet tagjainak kiléte, egyidejűleg úgy vész el az izgalom is. Bár, nem mondom, Oxen könyv végi vesszőfutása azért nem sikerült rosszul.

Értékelés: 7.8/10

Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak (Oxen 2.)
Kossuth Kiadó. 2019. 451 oldal

Kritika a Tisztítótűz c. befejező részről


nordic noir, thriller, crime, military, mystery, suspense, action, political intrigue, intelligence agencies, espionage

Jo Nesbo: Kés – Könyv – kritika

Jo Nesbo: Kés - könyvborító

Hogyan írjál Harry Hole-könyvet

Milyen az a kaptafa, amelyikre mindegyik Harry Hole-regény készül? (A Kés is.) Négy elemből áll:

1, Harry EPIKUS mértékű küzdelme az alkohollal.

2, Nyomozás közben kinyírnak valakit, aki közel áll hozzá. (Nem szeretnél a kollégája lenni, na.)

3, Olyan keverés-kavarás a gyanúsítottak körül, hogy csak nézel.

4, A tipik skandináv krimikhez képest jóval gördülékenyebb, elevenebb stílus, amely közelít a letehetetlen olvasmány kategóriához.

A recept csődöt mond

Ez a recept nagyjából az eggyel ezelőtti regényig (Szomjúság) működött is, de ott besült az egész. Egész egyszerűen képtelen voltál komolyan venni a sok átlátszó téves nyomot, már messziről ordított, hogy megint kamu az egész. Kamu, de kamu. És tényleg az is volt. És akkor újra jött egy Harry-féle megérzés és kezdődött az egész előröl.

Read more

Jane Harper: Az elveszett férfi – Könyv – kritika

Jane Harper: Az elveszett férfi - könyvborító

Családi dráma a halálos hőségben

Kezdésnek nem árt, ha tudjuk, hogy Ausztráliában dögmeleg van. Jó, hogy még nem gyulladt ki a fél kontinens. Ja, de már kigyulladt. Az elveszett férfi című könyvhöz hasonlóan körülbelül majdnem ugyanerre a magas hőmérsékletre volt beállítva Jane Harper legelső krimije is, az Aszály. Ami eléggé átlagos (bár magát többnek láttatni akaró) kriminek bizonyult ahhoz, hogy komolyan elgondolkodjak azon, hogy olvassak-e még mást is tőle.

De persze nem bírtam megállni. (Átkozott kíváncsiság!) És nem is bántam meg különösebben. Az elveszett férfi mindenképpen jobban sikerült elődjénél, még ha sokáig nem is derül ki, hogy most igazából krimit olvasol-e (nem tudni, bűntény történt-e egyáltalán) vagy komótosan csordogáló családi drámát. Igazából mindkettőt. Bármelyik legyen is, el bírom képzelni, hogy a lassú cselekmény-vezetés többeket eltántoríthat egy idő után.

Ausztrália legmagányosabb embere nyomozgat

A mindentől – kivéve a sivatagot – távol lévő családi nagybirtokot irányító középső testvért holtan találják a semmi közepén. Elhagyta az autóját. Márpedig, aki azon a vidéken, ahol a 45 fok még nem számít túl melegnek, elhagyja a kocsiját, annak kampó. Nathan, egész Ausztrália LEGMAGÁNYOSABB embere és egyben az áldozat elhidegült testvére igazából nem is nyomozást folytat, hanem a többi családtaghoz hasonlóan csak próbálja feldolgozni a tragédiát.

Read more

Rick Remender: Orgyilkos osztály 1 – Reagan-nemzedék – Képregény – kritika

Rick Remender - Wes Craig: Orgyilkos osztàly 1 - Reagen-nemzedék - képregény-borító

Egy életképtelen osztályközösség…

Tuti nem szeretnél te ebbe a suliba járni, ahol a világ leghalálosabb orgyilkosait képezik ki a legalább 157 éves, szottyadt zöldségnek kinéző Lin mester irányításával. Miért is? Mert ebben az isiben a legtöbb nebuló tanítvány helyett inkább célpontnak lenne ideális. Sztálin bérgyilkosának csemetéjétől, egyszerű gengszterpalántákon és drogdílerek kölykein át CIA-s és FBI-os leszármazottakig (He? Nekik nem egy rendvédelmi szakközép dukálna inkább?!) mindahányan békés egyet nem értésben követik az Orgyilkos osztály halálos tanrendjét.

Akik azon felül még iskolai klikkekbe is tömörülnek. (Fekete gengszterek, drogos vonalon mozgó gengszterek, rasszisták, kevésbé rasszisták, jakuza baráti kör etc.) Mint valami vörös pöttyös könyvben, vagy tini szappanoperában: az alapötlet kicsit necces, cserébe jó erősen érződik rajta a 2000-es évek egyik legkellemetlenebb young adult irányzata, az, amiben mindenféle egymáshoz nem illő teremtményt hajigálnak közös oktatási intézménybe, vámpírtól vérfarkasig.

Az új tanulót ráadásul első napján oktatási célzattal kiküldik a városba gyilkolászni, szóval a tanmenetben is akad még némi egyenetlenség…

Read more

Lee Child: A pók hálójában – Könyv – kritika

Lee Child: A pók hálójában - könyvborító

Reacher őrnagy topformában!

Figyelem Reacher-rajongók! A sorozat e része két szempontból is kiemelkedik az őrnagy átlagos (nak nem nevezhető) kalandjai közül.

Egy: főhősünk A pók hálójában című könyvben van legjobb formájában. Napi 10.000 kalóriát burkol be és feljött rá húsz kiló izom. (Mert ás, mint a gép.) Úgyhogy jajj minden gazfickónak! Kivéve persze, ha nem éppen akkor jön rá a vizelési inger, amikor egy gazfickóval bánik el éppen. A 10.000 kalória mellett magába dönt ugyanis napi teljes TÍZ LITER ásványvizet is. (Ez a sorozat 3. kötete, a 23.-ban (lásd: Múlt idő) MÉG semmi nyoma túlműködő veséknek, így feltételezhető, hogy az őrnagy felhagyott eme ártalmas szokással.)

De ha azt hiszi egyébként bárki is, hogy érdekelne, ha néha-néha becsurrantana? Egy frászt! Megmondtam, hogy az őrnagy a legnagyobb példaképem (lásd: Ne add fel könnyen).

Reacher őrnagy szerelmes!

Kettő: Reacher szerelmes. De ez nem ám csak valami hirtelen fellángolás, ami bárkivel előfordulhat egy-egy csinos pofi vagy egy formás láb láttán, hanem egy réges-régi érzelem éri el újra. Bezony, szokatlan az effajta ellágyulás az őrnagytól, aki úgy általában megszokta, hogy a nők a lába előtt hevernek férfias sármjától megittasultan – ami teljesen magától értetődő is egyébként.

Read more

Chris Carter: Egy gonosz elme – Könyv – kritika

Chris Carter: Egy gonosz elme - Könyvborító

Chris Carter minden könyve egyforma?

Elhatároztam, hogy az Egy gonosz elme lesz az utolsó Chris Carter-könyvem, többet az életben nem olvasok. Ezt is csak, hogy egy jó lehúzós kritikával végleg elköszönjek a sorozattól. De miééért? DE MIÉÉÉRT!?

Azért, tesó, mert az összes Robert Hunter-sztori tökegyforma.

Az áldozatok hullanak, mint a legyek. Könyvről könyvre egyre borzalmasabb mészárlások követik egymást. A nyomozók elemezgetnek, ötletelgetnek, de soha kutya fülére sem jutnak.

Majd a végén mindig kisül, hogy egy teljesen átlagos bűnelkövető fondorkodik mindenféle macerás, rengeteg időt és energiát felemésztő, végtelenül bonyolult tervekkel. És mindig kopp a Hunter-könyvek vége, amikor kiderül, hogy a NAGY MANIPULÁTOR, nem több, mint, mondjuk, egy egyszerű haragos, az exbarátnő vagy éppen szegény Manci nénéd a szomszédból.

Ráadásul, ha Robert Hunter nyomozó közben megismerkedik egy dögös, pont hozzáillő bigével, akkor azt jó eséllyel hidegre is teszik, mielőtt rendesen befűzhetné.

Erre, bakker, nem kiderül, hogy a sorozat Egy gonosz elme című hatodik része teljesen más tészta?

Read more

Joe Hill – Gabriel Rodriguez: Locke & Key 2: Kulcs a zárját – Képregény – kritika

Túláradó fantázia és gótikus horror

Ha e sorok írójához hasonlóan sosem voltál nagy képregény-rajongó, Joe Hill & Gabriel Rodriguez kötete a legjobb módja, hogy változtass a hozzáállásodon. Semmi szuperhősös majomkodás, ne aggódj, viszont a hétköznapi főszereplők ellenére is a túláradó fantázia a Locke & Key rajzolt lapjainak legfőbb jellemzője, – ahol a tinédzserek beilleszkedési nehézségei és szerelmi nyavalyái mellé elegánsan besorol a thriller, a gótikus horror és szürrealizmus.

Noha az elején még úgy érzed, valami tinisztoriba fizettél be (végül is a főszereplők tizenévesek), és az ármánykodó gonosz, aki az előző részben szinte az összes lapját kiterítette már, közel sem olyan félelmetes, hamar kibillent az elkényelmesedésből a lenyűgöző „árnyas” rész. Egen, Zack Wells tarsolyából van még mit előhúzni.

Read more
1 11 12 13 14 15 18