Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők – Könyv – kritika

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők - Könyvborító

Díjeső a nős testre

Vajon miért jelölhették ezt a könyvet egymilliárd díjra? Carmen Maria Machado A női test és más összetevők című könyve elnyerte elnyerte többek között a Brooklyn-i Közkönyvtár irodalmi díját IS, ami nagyon fontos elismerésnek tűnik így első hallásra. És a Lambada-díjat is. Na jó, elég a genyózásból, igazából Lambda. És a legjobb LGBTQ-tematikájú könyveket díjazzák vele.

(És itt akkor gyorsan meg is ragadnám az alkalmat, és a blog keresztény-demokrata érzelmű olvasóinak azt tanácsolnám, hogy – saját lelki egészségük megóvása érdekében – hagyják ki ezt az írásművet.)

A női test és más összetevők (és Carmen Maria Machado) talán tud valamit. Címet adni mindenképpen. Magyarul kicsit még jobban is hangzik mint az eredeti. (Her Body and Other Parties.)

Szürreális történetek

A cím, a fülszöveg és egyéb olyan összetevők, mint a Lambda-díj töménytelen mennyiségű szürrealizmust, erotikát és szexet ígérnek. Túlnyomó részben leszbikus szexet.

A szürrealizmus jelen is van egy kivételével mindegyik novellában, túlfűtött erotikát jóformán csak az elsőben találni, leszbikus szexet pedig a könyvben előrehaladva egyre csökkenő mennyiségben. Aztán el is enyészik teljesen.

Hétköznapi női vágyak és furcsa rejtélyek

Megtalálni viszont a A női test és más összetevők történeteiben a hétköznapi női vágyak kendőzetlen leírását, de még inkább különféle trauma-helyzeteket (bántalmazás, testkép-zavar, depresszió) amelyek mellett mindig jelen van valamiféle képtelen rejtély is, ami nem hagyja, hogy elengedd a történeteket: mi lesz, ha lekerül a nőci nyakáról a szalag? Vajon túléli csajszikám a világvégét? Ki a tökömé a gyerek? Ésatöbbi. A legérdekesebb az, hogy egy-egy bizarr szituáció csak keretet ad a történetnek, de azok okára vagy értelmére szinte sosem derül fény. Így ha befejezel egy novellát, az utána is ott motoszkál a fejedben. Nagyon ügyes.

Többnyire. Azért akadnak olyan sztorik is, amik csak furák, de amolyan fejvakarós módon. Kivéve a ál-Különleges ügyosztályt a kísérteteket látó Stablerrel és a labilis Bensonnal a főszerepben. Ez az alkotás ugyanis a történet-forgácsok és egy-egy odavetett félmondat bénítóan hosszú kollázsaként az ismert univerzum keretei között nem igazán értelmezhető.

Szépség és női érzékenység

Carmen Maria Machado írása viszont nagyon szép és egyenletes színvonalú. Még azt is hozzátenném, hogy női érzékenységgel íródott, ami általában nem pozitívumot szokott jelenteni, hanem eltúlzott érzelmességet. Nos, erről itt szó sincs. Tessék, meg is van a válasz a sok díjra meg jelölésre.

A női test és más összetevők szövegének egyenletességébe belógó két, szabályt erősítő kivétel érdekes módon pont a két leghatásosabb novellába pamacsol bele: Az elejétől a végéig stephen king-i baljósságot árasztó A lakó-t, – amellyel feltehetően saját gyermekkori traumáját írja ki magából a szerző, hiszen a szövegben célzatosan elhelyezi monogrammját, – agyonvágja egy oda nem illő, túlspilázott lezárással.

A még egy öltés a férj kedvértbe pedig kimódolt szerzői utasítások kerültek a felolvasás mikéntjéről:

„Ha hangosan felolvasod ezt a történetet, úgy utánozd a rázkódó vonat és a szeretkezés által gyötört ágy hangjait, hogy megpróbálsz a fogójánál szétfeszíteni egy összehajtható fémszéket…”

Mindenképpen, kedves Carmen! Mindenképpen!

Értékelés: 7.6/10

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Agave Könyvek. 2020. 288 oldal

Ez is érdekelhet:
Jen Beagin: A Nagy Svájci

Joe Hill – Gabriel Rodriguez: Locke & Key 2: Kulcs a zárját – Képregény – kritika

Túláradó fantázia és gótikus horror

Ha e sorok írójához hasonlóan sosem voltál nagy képregény-rajongó, Joe Hill & Gabriel Rodriguez kötete a legjobb módja, hogy változtass a hozzáállásodon. Semmi szuperhősös majomkodás, ne aggódj, viszont a hétköznapi főszereplők ellenére is a túláradó fantázia a Locke & Key rajzolt lapjainak legfőbb jellemzője, – ahol a tinédzserek beilleszkedési nehézségei és szerelmi nyavalyái mellé elegánsan besorol a thriller, a gótikus horror és szürrealizmus.

Noha az elején még úgy érzed, valami tinisztoriba fizettél be (végül is a főszereplők tizenévesek), és az ármánykodó gonosz, aki az előző részben szinte az összes lapját kiterítette már, közel sem olyan félelmetes, hamar kibillent az elkényelmesedésből a lenyűgöző „árnyas” rész. Egen, Zack Wells tarsolyából van még mit előhúzni.

Read more

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 3. – Képregény – kritika

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 3.

A Saga tempója lassul

Kedvenc megbotránkoztatásra belőtt űroperánk, a Saga robog tovább. A harmadik részre viszont a sebesség mintha most kicsit csökkent volna. Persze a szürreális, elborult lényekkel és helyszínekkel benépesített galaxisban zajló végeérhetetlen háború olyan biztos alapokkal szolgál, amelyek elbírnak némi belassulást.

Mégis, míg eddig az események többsége sorsfordítónak érződött hőseink életében, most előfordulnak helykitöltésnek érzett epizódok is, például anyós-meny cívódásai, vagy különféle szereplők hallucinációi. Ez utóbbiak egyetlen pozitívuma, hogy tiszteletét teszi benne a sorozat (eddigi) legjobb karaktere, Az Űzés, akit a szerzők láthatólag képtelenek elengedni. Csak akkor mi a fenének nyírták ki az ostoba marhák, kérdezheted teljes joggal.

Az átütő erő eltűnt, de még mindig roppant szórakoztató

A Saga harmadik részében a legfeleslegesebbnek mindamellett az új szereplők beemelését találod. A két nyavalyás bulvárújságíró nem fog kideríteni semmit, amit te már régóta ne tudnál. Legfeljebb, hogy Alana még nagyobb ribanc, mint gondoltad.

Read more

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 1. – Képregény – kritika

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 1 - képregény borító

Minden el van szaródva!

„Most szarok? Úgy érzem, mintha szarnék.”

Ezekkel az örökbecsű mondatokkal kezdődik Brian K. Vaughan és Fiona Staples Saga című képregény-sorozata, egy gyermekszülés kellős közepén. És ha mindebből azt szűrnéd le hogy TALÁN a megbotránkoztatásod a cél, nem is nagyon lőné mellé… De persze ez már a 21. század, helló, szóval ki nem fossa telibe, ki nem ejti le magasról?

Ezzel együtt azért a Saga című képregényt PRŰDEKNEK nem ajánlanám JÓ SZÍVVEL, hiszen ez nem az EGYETLEN ilyen eset.

Például minekutána többször látni VÉLSZ benne himbálózó férfi nemi szerveket, ellátogatsz egy bordélybolygóra is, ahol belecsöppensz egy orgiába. Aztán van benne egy szereplő, akinek több lába van mint keze és több szeme mint füle. És ezen a ponton talán kételkedni kezdesz magadban: nem lehetséges-e egészen véletlenül, hogy csöppet aberrált vagy, ha azt gondolod, hogy ez a gyönyörűséges teremtmény SZEXI mint az állat…

De bizony, nagyon is lehetséges!

(Ő ráadásul monokiniben tolja végig az összes jelenetét. Szóval, ha eddig nem nagyon vágtad, mi az, hogy arachnofília, most már fogod.)

És ez még csak nem is a lényeg.

Read more

Magyary Ágnes: Víziló a Szamosban – Könyv – kritika

Magyary Ágnes: Víziló a Szamosban könyvborító

Három generáció által felhalmozott limlom gyűlik össze Kolozsváron a Magyar (később Maresal Foch, még később Lenin) utcai garázsban, amelynek tartalmát 1984-ben hatalmi szóra kell kizsuppolni – a lakókkal egyetemben. Magyary Ágnes Víziló a Szamosban című könyvében a helyzetet csak súlyosbítja Ödönke, a dagadt és képzeletbeli víziló, ami ugyancsak a garázsban tanyázik.

Három kolozsvári generáció

A három generáció közül egyértelműen a legelső, a dédszülők története a legerősebb Magyary könyvében. Kővári Esztike küzdelme Julcsával, a konok szolgalólánnyal és az életnek nevezett érthetetlen kuszasággal egészen magával ragadó. (Hiába próbálja állandóan elvonni a figyelmünket Ödönke, akinek a szószátyársága esetenként az elég nehezen tolerálható másfél oldalnyira is kiterjed… és hát a hosszadalmasan kifejtett metaforák és történeti kitekintések sem segítenek éppen.)

Történelmi kontextusba helyezett rokonság

A Víziló a Szamosban következő két generációjánál fordított a helyzet: a nagyszülők és a szülők élete közel sem annyira érdekes, mint a történelmi kontextus. A sok, nehezen megjegyezhető rokon és szomszéd történetszálán kavargó események az olvasó számára néha egészen érdektelennek tűnhetnek. (Egy elfuserált hajfestéstől, Tódorka kecske étrendjén át az általános iskola udvarán történő kergetőzés MEGKAPÓAN RÉSZLETES leírásáig.)

A Víziló a Szamosban alapjai ezektől függetlenül stabilak, a ide-oda, akár évtizedek között merészen ugrabugráló időszerkezet olykor egészen bravúros, – bár ez is jobban működik a regény első harmadában a jóval érdekesebb história miatt.

Élet? Igen!

Ami viszont végig kitart, az a játékos iróniával nyakon öntött életigenles, a bohókás szürrealizmus, amely Kolozsvár bombázásának leírásával éri el csúcspontját, vagy a nagypapa kapcsán az ukrán fronton belepő groteszk, ami az addig meglehetősen sótlan(ra írt) karaktert is jelentősen feljavítja.

Ja, és a nagymama barátnőjének Dzsida Jenő udvarolt. A dédmama barinőjének meg Ady Endre. (Reméljük, nem kapott el tőle semmi nyavalyát.)

Értékelés: 6.8/10

Magyary Ágnes: Víziló a Szamosban
Magyar Napló. 2018. 452 oldal

Ez is érdekelhet:
Kollár-Klemencz László: Öreg Banda

Doctor Strange (2016) – Film – kritika

Doctor Strange (2016) film poszter marvel

Mint azt mindannyian jól tudjuk, a Marvel filmek olyanok mint a vurstli.
Nos, az 2016-ban készült Doctor Strange sem kivétel Martin Scorsese alaptétele alól: színes, csillogó-villogó, varázslatos, de azért mégis számos lyuk tátong rajta.

A jó doktor Strange egy közlekedési baleset okán kényszerül pályamódosításra (nem lehet elégszer hangsúlyozni: NE TELEFONÁLJ VEZETÉS KÖZBEN!) Menő sebészből varázsló lesz. Persze azért ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt, mint a Marvel filmek túlnyomó többsége, e film is eredettörténet. Másrészt az ilyesmi azért nem megy egyik napról a másikra.

A Benedict Cumberbatch által alakított főhős mindeközben nem nagyon nyeri el túlzottan a szimpátiánkat, mivel, hát, ki az, aki alapból kedvel egy önhitt, egoista, anyagias, nárcisztikus és arrogáns sebészorvost? Senki. Kivéve, ha azt akarja, hogy az vakbélműtétet hajtson rajta. Ilyenkor, azért megértőbb az ember…

Karrier- és meg- váltás

Ha van egy olyan testrészed, amit létfontosságú a munkavégzésed tekintetében, annak megsérülése az egész addigi életedet a fejedre állíthatja. Nem csoda, hogy dr. Stephen Strange is nehezen tudja kezelni a helyzetet. Te mit csinálnál a helyében? Azt mondanád: – Az idő a legjobb orvosság! – És türelmesen végeznéd a fizikoterápiás gyakorlatokat. Közben, biztos, ami biztos, letennéd a bőrgyógyász szakvizsgát.

Read more