Stephen King: Csak sötéten szereted – Könyv – kritika

Stephen King: Csak sötéten szereted - Könyvborító

Egy novelláskötetet érdemes a legjobb történettel kezdeni. Stephen King természetesen így is tesz. A Csak sötéten szereted-et nyitó Két tehetséges suttyó szinte azonnal megfog a rejtélyességével és azzal a csak a Kingre jellemző melankóliával, ami aztán eléri, hogy egy-egy történet az elolvasása után is veled maradjon még egy ideig.

A többi? Hát mindenből egy kevés, amit a termékeny amerikai nagymestertől már oly régóta megszokhattuk: Szörnyek, szörnyeknek bizonyuló emberek, az univerzum feloldhatatlan titkai és természetesen a hétköznapi amerikai hősök, akik néha nem is tudják magukról, hogy azok.

No meg persze a szokás sötétség. Ha szereted, ha nem.

Két tehetséges suttyó

Mi a tehetség? – kérdezi Stephen King. (Hogy aztán ne válaszoljon egyértelműen.) Vagy legalábbis bizonytalanságban hagyjon. A negyvenes éveikben hirtelen remekműveket ontani kezdő két vidéki jóbaráttal bizonyosan nem stimmel valami. Talán alkut kötöttek volna az ördöggel egy keresztútnál éjfélnek idején?

Read more

Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 8. – Nincs visszaút – Képregény-kritika

Rick Remender - Wes Craig: Orgyilkos osztály 8. - Nincs visszaút – Képregény-borító

Az Orgyilkos osztály, azaz minden idők egyik legkevésbé hihető cselekményű, és egyben legellenszenvesebb főhőseit felvonultató képregény-sorozatának 8. része, a Nincs visszaút szokatlan kezdést választ. Egy hosszas drogos trippel indít.

Ne idegesítsen már, Mr. Remender!

Ha van egy megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, labilis, hitszegő és folyamatosan nyavalygó főszereplőd, hát feltehetően nem egy drogos képzelgés fogja közelebb hozni az olvasóidhoz. A drogos trip olyan, mint más emberek részletesen elmesélt álma. Az illetőn kívül a kutya f@szát sem érdekel. Sőt, egyre idegesítőbb az egész, minél többet hallasz belőle.

A Nincs visszaút első negyed részét, tehát a teljes 36. számot le lehet húzni a wc-n, mint érdektelen ostobaságot.

Persze, ha a Nincs visszaútnak csupán az egynegyede lenne egyszerű festékpazarlás, már elégedett lehetnél…

Nincs visszaút – a józan észhez

Read more

Joanna Schaffhausen: Nincs kegyelem – Könyv – kritika

Joanna Schaffhausen: Nincs kegyelem - Könyvborító

Ellery Hathaway rendőrként ellentmondásos körülmények között lelőtt egy kegyetlen bűnözőt, így kényszerszünetre küldik. A Nincs kegyelem főhősét most pszichiátere kötelezi, hogy vegyen részt csoportterápián, amelyet erőszakos bűncselekmények áldozatai számára szerveztek. Ellery, aki fiatalkorában maga is túlélte, hogy egy sorozatgyilkos elrabolta, máig képtelen túllépni a múltján.

Azonban egy rendőr mindig is rendőr marad. Egy csoportterápián pedig számos, máig megoldatlan vagy éppen ellentmondásos ügyre lehet bukkanni. Egy különösen kegyetlen nemi erőszaktevő? Egy réges-régi gyújtogatási ügyben újra fellángoló indulatok? Ellery saját magát sem kímélve nyomozni kezd.

Egy karakteres rendőrnő

Joanna Schaffhausen megtévesztő módon kezdi Nincs kegyelem című krimiregényét. Vannak mostanában azok a divatos könyvek, amiben az aktuális, enyhén szociopata antihősnő könnyed stílusban számol le a saját családjával vagy munkatársaival, esetleg véletlenül veszélyes bérgyilkosnak nézik. Nos, a Nincs kegyelem első mondata pontosan ezt a zsánert idézi.

Azonban elég mindössze pár oldal, hogy belásd a tévedésedet. Schaffhausen nagyon hamar nyomasztó atmoszférával tölti meg könyvét. A testi és lelki sebeket magával cipelő Ellery Hathaway pedig észrevétlenül megszerzi a szimpátiád.

Read more

Chris Carter: A gonosz nyomában – könyv – kritika

Chris Carter: A gonosz nyomában - könyvborító

Chris Carter páratlan érzékkel tapintott rá a korszellemre: mészárolós horrorba hajló krimiregényei egyszerre több zsáner rajongóit is képesek kiszolgálni. A borzalmasabbnál is borzalmasabb bűntények végtelenül aprólékos leírása egyszerre tölti el könyveinek olvasót borzongással és morbid kíváncsisággal. Amikor pedig már azt gondolnád, eh, Carter ugyanazt a könyvet írja újra és újra egymás után, az amerikai szerző az Egy gonosz elmével az emberi elvetemültség igazi emlékművét alkotta meg. A gonosz nyomában e művének a folytatása.

Egy sorozatgyilkos kísérletezgetései

Chris Carter A gonosz nyomában előszavában maga is azt javasolja, hogy érdemes az előzménnyel kezdeni az ismerkedést. Ehhez a véleményhez muszáj csatlakozni, hiszen a Robert Hunter-sorozat hatodik részének (lásd Egy gonosz elme) ismerete nélkül ez a könyv csak jóval korlátozottabb hatást képes elérni.

Enélkül az olvasó, haladva előre A gonosz nyomában lapjain, még azt hihetné, hogy Lucien Folter a sorozatgyilkosoknak az izgága, önmagát kényszeresen produkáló és emiatt aztán különösen idegesítő alfajához tartozik. Szóval egy bohóc, na.

Nagyobbat nem is tévedhetne. Az Egy gonosz elméből egyértelműen kiderül, hogy az sorozatgyilkosok enciklopédiáját megalkotni akaró, megfoghatatlan emberi kaméleon maga az ördög!

Read more

Eva García Sáenz De Urturi: A fehér város csöndje – Könyv – kritika

Eva García Sáenz De Urturi: A fehér város csöndje - könyvborító

Ha már rengeteg krimit olvastál, akkor tisztában vagy azzal, hogy az amerikai, angol, skandináv ésatöbbi rendőrök a belüket kidolgozzák, ha meló van, mert tudják, ahogy telik-múlik az idő, úgy lesz egyre macerásabb elfogni egy bűncselekmény tettesét. Mit csinálnak ezzel szemben a baszk zsernyákok?
Legalábbis A fehér város csöndje című krimi alapján. Szarnak bele, baszki.

Ők hétvégén lazulnak. Akkor is, ha Spanyolhon történetének legdurvább sorozatgyilkosa öldösi halomra a fél várost. Lemennek a telekre kertészkedni, meg intézik a közelgő esküvőjüket, ilyesmi. A hullák meg hegyekben tornyosulnak.

A fehér város csöndjével nem stimmel valami

Kicsit ilyen félrecsúszott Eva García Sáenz De Urturi egész könyve. Az alapjai nagyjából rendben vannak, de le-föl csúszkál a színvonal. Nincsen semmi igazán nagy gond vele, de a sok apró kis hülyeség folyamatosan lent tartja, átlag alatti szinten.

Például?

Read more

Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú – Könyv – kritika

Leigh Bardugo: Six of Crows könyvborító

A Six of Crows talán fantasy és heist regény lenne egyben? Igen! A kikötőnegyed legdurvább arcát megbízzák egy országokon átívelő akcióval. A célpont egy tudós, akinek a találmánya a mágia-használók erejét exponenciálisan megnöveli – cserébe villámgyorsan taccsra is teszi őket. Hát ez nem hangzik túl jól.

Kell egy csapat

A Six of Crows első része a csapat összeállításáról szól. És Bardugo regényének ez a része kiválóan működik. A karakterek egyediek és emlékezetesek, helló, Kaz, Nyina és Kísértet! A helyszín pedig, Ketterdam nyomornegyede megszólalásig hasonlít egy talán ma is létező holland város múltbéli, kissé kifacsart mására. (Limburg talán, vagy Utrecht, nem is t’om hirtelen.)

Itt mindenki fiatalkorú?

Ami viszont kicsit furcsává teszi a történetet, az az, hogy az összes főszereplő tini. Hogy be lehessen zsákolni a hasonló korú célközönséget? Valószínűleg. Vagy csak egészen eddig nem jöttem rá, hogy ifjúsági (young adult) fantasyt olvasok. (Könnyen lehetséges.) De Bardugo terve mégsem igazán működik, mert az emberi elme, ez a csodálatos szerkezet folyamatosan korrigál, és a szereplők életkorát automatikusan 20 fölé javítja gondolatban. Ugyanis az elképzelhetetlen, hogy 15-17 éves ifjoncok ennyire profik legyenek ilyen sok területen.

Dutyi dili!

Read more

Cameron Johnston: Az áruló isten – Könyv – kritika

Cameron Johnston: Az áruló isten könyvborító

Az áruló isten főhőse, a mágus Edrin Walker 10 év száműzetés után tér haza szülővárosába, Setharisbe, hogy bosszút álljon legjobb és egyetlen (!) barátja haláláért. Nem mondhatni, hogy Setharis ölelő karokkal fogadná. Elvégre mégiscsak kinyírt ott egy istent. Legalábbis mások szerint. Ő ugyanis nem emlékszik rá. Bár lehet, hogy te is ugyanezt állítanád hasonló esetben…

Cameron Johnston szokatlan hőssel, szokatlan mágia-rendszerrel és egy ugyancsak nem túl megszokott műfajkísérlettel debütál: a dark fantasy-t ötvözi a detektívregénnyel és a horror-thriller-elemekkel.

Edrin Walker nem a barátod!

Edrin Walker maga a két lábon járó önpusztítás. Iszákos, öntörvényű. Igazi mocskos szájú kellemetlen alak, aki másoknál csak saját magát utálja jobban. Egyszersmind hamar kiderül az is, hogy Edrinnek van messze földön a legmenőbb varázs-kepéssége. De közben mégsem.

Belelátni mások fejébe, nos az sosem jön rosszul, kiváltképp, ha sértegetni akarjuk őket. Viszont egyenesen belemászni mások fejébe, nos, az teljesen más szint. Edrin telepata, aki elméjével át tudja venni az uralmat másoké felett. Setharis városának sajnos korábbról rossz tapasztalatai vannak az elmemágusokkal. Ilyenformán tehát:

1, Másokat mágiával apró darabokra robbantó vagy a saját bőrükből kifordító mágusok = oké.
2, Másokat öntudatlan bábuvá változtató mágusok = egyáltalán nem oké.

Read more
1 2 3