Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú – Könyv – kritika

Leigh Bardugo: Six of Crows könyvborító

A Six of Crows talán fantasy és heist regény lenne egyben? Igen! A kikötőnegyed legdurvább arcát megbízzák egy országokon átívelő akcióval. A célpont egy tudós, akinek a találmánya a mágia-használók erejét exponenciálisan megnöveli – cserébe villámgyorsan taccsra is teszi őket. Hát ez nem hangzik túl jól.

Kell egy csapat

A Six of Crows első része a csapat összeállításáról szól. És Bardugo regényének ez a része kiválóan működik. A karakterek egyediek és emlékezetesek, helló, Kaz, Nyina és Kísértet! A helyszín pedig, Ketterdam nyomornegyede megszólalásig hasonlít egy talán ma is létező holland város múltbéli, kissé kifacsart mására. (Limburg talán, vagy Utrecht, nem is t’om hirtelen.)

Itt mindenki fiatalkorú?

Ami viszont kicsit furcsává teszi a történetet, az az, hogy az összes főszereplő tini. Hogy be lehessen zsákolni a hasonló korú célközönséget? Valószínűleg. Vagy csak egészen eddig nem jöttem rá, hogy ifjúsági (young adult) fantasyt olvasok. (Könnyen lehetséges.) De Bardugo terve mégsem igazán működik, mert az emberi elme, ez a csodálatos szerkezet folyamatosan korrigál, és a szereplők életkorát automatikusan 20 fölé javítja gondolatban. Ugyanis az elképzelhetetlen, hogy 15-17 éves ifjoncok ennyire profik legyenek ilyen sok területen.

Dutyi dili!

Read more

John Maddox Roberts: Királycsel – Könyv – kritika

John Maddox Roberts: Királycsel - könyvborító

A jelenleg már több mint 10 kötetre rúgó történelmi-krimiszéria bevezető kötetében Decius, a római hierarchia alján álló hivatalnok egy meggyilkolt felszabadított rabszolga ügyében indít vizsgálatot. A kor: a római köztársaság válságának legközepe, i.e. 70. És mit gondolsz, kivel fut össze Decius rögtön a Királycsel első fejezetében? Bravó, kitaláltad: az ugyancsak a karrierje elején álló derék Gaius Julius Caesarral. Aztán persze később jönnek a korszak további közismert szereplői Nagy Pompeiustól kezdve Ciceróin át a csirkefogó Publius Clodius Pulcherig.

Inkább történelmi regény, mint krimi

Noha a Királycsel elméletileg egy bűnūgyi regény, hiszen annak számos jellemzőjével rendelkezik (orvosszakértö, informátor, keményfiú sidekick) azért mégis inkább az az érzésed, hogy történelmi regényt olvasol. A nyomozás vékonyka szála nem túl izgalmas vagy eredeti (előfordul, hogy John Maddox Roberts eléggé ügyetlenül közismert történeti tényeket használ arra, hogy tovább lendítse a cselekményt, helló, kalózok) és legtöbbször el is sikkad az aktuális politikai-történelmi viszonyok taglalása mögött. Már csak azért is, mert az ifjú Deciusnak az a RÖGESZMÉJE támad, hogy egy államellenes összeesküvés közepébe csöppent. És hogy mindenki ellene van. Mi van?!

Összeesküvés? Ugyan már!

Read more

James Lovegrove: A háború istenei – Könyv – kritika

James Lovegrove: A háború istenei könyvborító

Takaréklángon induló nyomozás

James Lovegrove A háború istenei című krimijében Sherlock Holmes immár betöltötte a hatvanadik életévét. Nem csoda hát, ha recsegnek-ropognak az ízületei. A dagadék Dr. Watson pedig, mi tagadás, ő se bírja már úgy a strapát, mint régen. Nagy mázlijuk van, hogy ebben a regényben nem is kell nekik.

A kiváló nyomozó például, ezt kapd ki, még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy minden Holmes-történet legnagyobb kliséjeként, speciális módszerével rutinból kitalálja, hogy milyen kiemelkedő kalandokban részesült régen látott cimborája vonatútja alkalmával, – mivel úgymond „túl izgatott az új ügye miatt”, – ami mindössze egy szánalmas betöréses lopás.

(Olcsónak tűnik, nem? Most mégis mennyibe került volna Lovegrove-nak kiókumlálni, hogy Watson szembeszomszédja egy éltes, fél lábára sántikáló devonshire-i lókereskedő volt, aki takarmányt szándékozott vásárolni díjnyertes csődörének, Ökörfejnek – míg a jobb oldalán egy fácántollas kalapot viselő vénkisasszony utazott trichotillomániás nővéréhez látogatóba, miközben éppen A klastrom titka negyedik kiadását olvasta.

Semmibe.)

Stan és Pan újra nyomoz!

Read more

Snorri Kristjansson: A vér szava – Könyv – kritika

Snorri Kristjansson: A vér szava könyvborító

Krisztus nevében – bárddal

Olav Tryggvason király elhatározza, hogy a Krisztus szent nevében egyesíti egész Norvégiát. Aki nem óhajt osztozni hitében, azt pedig jól fejbe kívánja suhintani egy bárddal. A szálak Stenvik városának falai alatt futnak össze, ahol az Olav király terveitől vonakodó, és jól bevált, kevés macerával járó vallásukhoz ragaszkodó, ódivatú viking másként gondolkodók Olav királyt kívánják fejbe suhintani, ugyancsak bárddal. Hát igen, Krisztus szavai helyett jöjjön A vér szava.

Snorri Kristjansson trilógiájának A végzet kardjai című első része egészen rendben lévő történelmi regényvolt, bár kissé kedvedet szeghette a túl sok, nehezen megkülönböztethető szereplő, a folytonos nézőpontváltások, és a kissé sután induló cselekmény. Az ostrom során szerencsére jóval intenzívebbé vált a történet. Noha a fantasybe illő vérmágia beemelése egy valós alapokon nyugvó történelmű regénybe azért néhányakat szemöldök-ráncolásra késztethetett.

Minden ellentmondásba kerül – mindennel

Read more

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 1. – Képregény – kritika

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 1 - képregény borító

Minden el van szaródva!

„Most szarok? Úgy érzem, mintha szarnék.”

Ezekkel az örökbecsű mondatokkal kezdődik Brian K. Vaughan és Fiona Staples Saga című képregény-sorozata, egy gyermekszülés kellős közepén. És ha mindebből azt szűrnéd le hogy TALÁN a megbotránkoztatásod a cél, nem is nagyon lőné mellé… De persze ez már a 21. század, helló, szóval ki nem fossa telibe, ki nem ejti le magasról?

Ezzel együtt azért a Saga című képregényt PRŰDEKNEK nem ajánlanám JÓ SZÍVVEL, hiszen ez nem az EGYETLEN ilyen eset.

Például minekutána többször látni VÉLSZ benne himbálózó férfi nemi szerveket, ellátogatsz egy bordélybolygóra is, ahol belecsöppensz egy orgiába. Aztán van benne egy szereplő, akinek több lába van mint keze és több szeme mint füle. És ezen a ponton talán kételkedni kezdesz magadban: nem lehetséges-e egészen véletlenül, hogy csöppet aberrált vagy, ha azt gondolod, hogy ez a gyönyörűséges teremtmény SZEXI mint az állat…

De bizony, nagyon is lehetséges!

(Ő ráadásul monokiniben tolja végig az összes jelenetét. Szóval, ha eddig nem nagyon vágtad, mi az, hogy arachnofília, most már fogod.)

És ez még csak nem is a lényeg.

Read more

Jonas Bonnier: Svédcsavar – Könyv – kritika

Jonas Bonnier: Svédcsavar - könyvborító

Skandináv krimi rablással súlyosbítva

Jonas Bonnier könyve nagyjából a skandináv krimi és a dokumentum-regény találkozása a boncasztalon. Vagy mi. Igazából nem teljesen, mert az előbbi zsánerre jobbára csak a helyszín utal, a szokásos nyafogásnak viszont nyoma sincs. (Tudod, amikor a könyv derék északi szereplői már a rögtön a kezdéstől folyamatosan depressziósak, de a nevük és a nemük még hosszú oldalakig nem derül ki.) Ha pedig attól félsz, – mivel a könyv igaz történet, – hogy csak a tényeket dobálják benne egymásra, ez sem illik rá, hiszen a Svédcsavar teljesen áramvonalasra van regényesítve.

2009-ben pár fickó kirabolta a G4S készpénz-logisztikai cég stockholmi lerakatát, helikopterrel. (Röpködtek a százmillió koronák.) A regény a felkészülés és a rablás története.

Rosszfiúk? Érdekes!

Bonnier könyve összességében nem annyira izgalmas és fordulatos, mint azt a heist zsáner diktálná. A könyvnek az előkészületeket kitevő értelemszerűen nagyobb hányadára maximum a mérsékelten érdekes jelző akasztható. (Nyilván, ez a helyzet megváltozik az akciórész során.)

Read more

Tim Weaver: Holtvadászat – Könyv – kritika

Tim Weaver: Holtvadászat könyvborító

Lehet, már előre csorgatod a nyáladat, mert a Tim Weaver-féle Holtvadászat is afféle sötét és borongós kriminek tűnik, mint amilyeneket általában Dennis Lehane tesz le az asztalra. És szó se róla, a könyv tényleg jól kezdődik: azonnal együtt érzel David Rakerrel a nagy tragédiája után, esetleg meg is kedveled ezt a jámbor jótét lelket. A nyomozás is teljesen rendben van, pár kisebb döccenőt leszámítva a párbeszédeknél:

„- Igen?
– Igen.
– Tényleg?
– Tényleg.
– De biztos, hogy tényleg?”

A fordítói hibákon is túlteszed magad:

holtszemle – halottszeme helyett
életmű – életrajz helyett
elvesztette az életét – meghalt helyett.

Miért ilyen fura itt mindenki?!

Főleg, mert Tim Weaver prezentál egy olyan elvetemült ellenfelet, akitől egyenesen összecsinálod magad! Annyira megrémülsz, hogy észre sem veszed, hogy a Holtvadászat szereplőinek jó része mintha egészen különös alak lenne, például némi zsörtölődés közepette vacak 200 fontért kiadják jól fizető megbízóikat, vagy éppen teljesen váratlanul kinyírják saját magukat!

Read more
1 38 39 40 41 42