James S. A. Corey: Tiamat dühe – Könyv – kritika
Évente egy vaskos kötet, James S. A. Corey Térség-sorozatánál ez a menetsebesség, a nyolcadik résznél már biztos azt gondolod, régen szappanoperává vált az egész. Nos, nem, ez igazából ŰROPERA, a szappanos motívumok inkább csak az első egynéhány kötetre voltak jellemzők, amikor a szereplők „lelki” dolgok miatt nyavalyogtak, de aztán az események oly mértékben „kiterjedtek”, hogy a nyavalygásra többé már nem volt szükség.
Viszont a két előző, hátborzongatóan zseniális könyv után azt veszed észre, hogy a Tiamat dühe nézőpont karaktereinek nagy része mintha most teljesen érdektelen lenne (Teresával az élen) mintha csak helykitöltésnek kellenének. Aztán egyszer csak a könyv szereplői is felismerik azt, amit te olvasóként már egy jó ideje már kapizsgálsz: semmi esélyük Laconia ellen. Innét aztán még súlytalanabbá válik a cselekmény.
És bizony a Tiamat dühében néha teljesen béna fordulatok is felbukkannak. (Teresa és legjobb haverja, Timothy összebarizása az egész sorozat legkevésbé hihető momentuma.)
Ám ekkor Duarte, a felvilágosult zsarnok, – aki nagyjából hagyja, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy maguktól is mennének, de azért néha betörnek pár fejet a parancsára – elkezdi megráncigálni az alvó oroszlán bajszát. De úgy hogy semmi sincs igazán a kezében, amit fegyverként használhatna ellene, maximum a saját, protomolekulárisan felpimpelt, egyszál pöcse. Igen, ezt úgy hívják, hogy hübrisz, és SOHA nincs jó vége.
Read more
