David Baldacci: Végső fázis – Könyv – kritika

David Baldacci: Végső fázis könyvborító

Amos Decker egyszer már nyerte a súlycsoportját

Fogadok, te is azt gondolod, milyen nagyszerű könyv volt már az Amos Decker-sorozat első része, Az emlékek börtönében. Noha a könyv felszíne alatt valójában csak egy átlagos krimi dohogott, mégis szokatlanul és lebilincselően egyedi volt ez a 130 kilós, mogorva és különc főhős, aki MINDENRE IS emlékezik, ami az életben vele történt, másodperc pontossággal. A Végső fázissal most visszatérő csodabogár Amos Deckernek ráadásul a családjáért is bosszút kellett állni. Pompás kezdet volt, na!

(Főképpen, ha már réges régen megfogadtad, hogy nem veszel többet a kezedbe David Baldacci-könyvet, hiszen annyira pocsék író az illető. Az emlékek börtönében azonban, mi tagadás, ellenállhatatlannak bizonyult.)

Röviden szólva, Amos elkapta a családja gyilkosát, azt a rohadt kis szemétládát és beállt az FBI-hoz, külsős tanácsadónak, éppen úgy mint Patrick Jane, a Mentalista az utolsó évadában.

Hé, Decker esze kezd elmenni!

Read more

John Maddox Roberts: Királycsel – Könyv – kritika

John Maddox Roberts: Királycsel - könyvborító

A jelenleg már több mint 10 kötetre rúgó történelmi-krimiszéria bevezető kötetében Decius, a római hierarchia alján álló hivatalnok egy meggyilkolt felszabadított rabszolga ügyében indít vizsgálatot. A kor: a római köztársaság válságának legközepe, i.e. 70. És mit gondolsz, kivel fut össze Decius rögtön a Királycsel első fejezetében? Bravó, kitaláltad: az ugyancsak a karrierje elején álló derék Gaius Julius Caesarral. Aztán persze később jönnek a korszak további közismert szereplői Nagy Pompeiustól kezdve Ciceróin át a csirkefogó Publius Clodius Pulcherig.

Inkább történelmi regény, mint krimi

Noha a Királycsel elméletileg egy bűnūgyi regény, hiszen annak számos jellemzőjével rendelkezik (orvosszakértö, informátor, keményfiú sidekick) azért mégis inkább az az érzésed, hogy történelmi regényt olvasol. A nyomozás vékonyka szála nem túl izgalmas vagy eredeti (előfordul, hogy John Maddox Roberts eléggé ügyetlenül közismert történeti tényeket használ arra, hogy tovább lendítse a cselekményt, helló, kalózok) és legtöbbször el is sikkad az aktuális politikai-történelmi viszonyok taglalása mögött. Már csak azért is, mert az ifjú Deciusnak az a RÖGESZMÉJE támad, hogy egy államellenes összeesküvés közepébe csöppent. És hogy mindenki ellene van. Mi van?!

Összeesküvés? Ugyan már!

Read more

James Lovegrove: A háború istenei – Könyv – kritika

James Lovegrove: A háború istenei könyvborító

Takaréklángon induló nyomozás

James Lovegrove A háború istenei című krimijében Sherlock Holmes immár betöltötte a hatvanadik életévét. Nem csoda hát, ha recsegnek-ropognak az ízületei. A dagadék Dr. Watson pedig, mi tagadás, ő se bírja már úgy a strapát, mint régen. Nagy mázlijuk van, hogy ebben a regényben nem is kell nekik.

A kiváló nyomozó például, ezt kapd ki, még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy minden Holmes-történet legnagyobb kliséjeként, speciális módszerével rutinból kitalálja, hogy milyen kiemelkedő kalandokban részesült régen látott cimborája vonatútja alkalmával, – mivel úgymond „túl izgatott az új ügye miatt”, – ami mindössze egy szánalmas betöréses lopás.

(Olcsónak tűnik, nem? Most mégis mennyibe került volna Lovegrove-nak kiókumlálni, hogy Watson szembeszomszédja egy éltes, fél lábára sántikáló devonshire-i lókereskedő volt, aki takarmányt szándékozott vásárolni díjnyertes csődörének, Ökörfejnek – míg a jobb oldalán egy fácántollas kalapot viselő vénkisasszony utazott trichotillomániás nővéréhez látogatóba, miközben éppen A klastrom titka negyedik kiadását olvasta.

Semmibe.)

Stan és Pan újra nyomoz!

Read more

Tim Weaver: Holtvadászat – Könyv – kritika

Tim Weaver: Holtvadászat könyvborító

Lehet, már előre csorgatod a nyáladat, mert a Tim Weaver-féle Holtvadászat is afféle sötét és borongós kriminek tűnik, mint amilyeneket általában Dennis Lehane tesz le az asztalra. És szó se róla, a könyv tényleg jól kezdődik: azonnal együtt érzel David Rakerrel a nagy tragédiája után, esetleg meg is kedveled ezt a jámbor jótét lelket. A nyomozás is teljesen rendben van, pár kisebb döccenőt leszámítva a párbeszédeknél:

„- Igen?
– Igen.
– Tényleg?
– Tényleg.
– De biztos, hogy tényleg?”

A fordítói hibákon is túlteszed magad:

holtszemle – halottszeme helyett
életmű – életrajz helyett
elvesztette az életét – meghalt helyett.

Miért ilyen fura itt mindenki?!

Főleg, mert Tim Weaver prezentál egy olyan elvetemült ellenfelet, akitől egyenesen összecsinálod magad! Annyira megrémülsz, hogy észre sem veszed, hogy a Holtvadászat szereplőinek jó része mintha egészen különös alak lenne, például némi zsörtölődés közepette vacak 200 fontért kiadják jól fizető megbízóikat, vagy éppen teljesen váratlanul kinyírják saját magukat!

Read more

Michael Connelly: Feslett szőke – Könyv – kritika

Michael Connelly: Feslett szőke könyborító

Harry Bosch nyomozó, úgy tűnik, rossz sorozatgyilkost puffantott le a gonosz Dollmaker helyett négy évvel korábban. Az véletlenül lelőtt sorozatgyilkos megtört és gyászoló családja ezért úgy bepereli az alapvetően a legjobb szándékból cselekvő Harry-t, mint a sicc. És, nesze neked, a forgalomból kivont sorozatgyilkosnak még egy újabb áldozata is felbukkan: a Feslett szőke. Hát ez tényleg pech…

(Az eredeti cim „The Concrete Blonde” helyett, ami az amerikai szlengben az áldozat foglalkozására és a könyvben a nyughelyére egyaránt utal, nagyon fura folyton ezt a régies kifejezést hallani a szereplőktől – inkább illene egy ötven évvel korábbi Raymond Chandler-krimi címének – szóval ez senkit se tántorítson el jelen könyvtől, egyszerű fordítói luftrúgásnak tűnik.)

Csavaros rendőrségi nyomozás… és tárgyalótermi dráma

Innentől két szálon haladnak Connelly regényének eseményei, a gyászoló család ügyvédje Harry golyóit szorongatja a tárgyaló-teremben, a másik szálon pedig a rendőrségi nyomozás zajlik az újabb áldozat ügyében.

Read more

J. D. Barker: Az ötödik áldozat – Könyv – kritika

J. D. Barker: Az ötödik áldozat könyvborító

Ha sorozatgyilkos lennél, hát biztosan nem nehezítenéd meg a saját dolgodat annyi kavarással, mint Ansom Bishop, Az ötödik áldozat című könyv titokzatos gonosztevője a sajátját. Nem terveznél ilyen szoros időrenddel sem, és tervekkel az átkozott terveken belül… Hogy aztán folyton az órádat kelljen figyelned, nehogy lemaradj a saját cselszövésedről…

Miközben, ugye, éppen körözés alatt állsz az előző részben elkövetett galádságok miatt. Biztos, hogy naplót se írnál, hogy aztán a fél rendőrség és az FBI (akikhez ráadásul előzékenyen el is juttatod) azon csámcsogjon kedvére és HASZOS infókkal lássa el magát ellened. De hát egy gyakorló sorozatgyilkos biztosan jobban tudja…

Az ötödik áldozat túl van írva, de rendesen

Egyszóval Barker könyvében túl sok a bonyodalom, túl sok a mesterkéltség és a centiméteres pontossággal kiszámított hihetetlen fordulat, amelyeknek köszönhetően a Bishop, hogy hogy nem, mindig jó pár lépéssel az üldözői előtt jár.

Read more
1 3 4 5