Robert Galbraith: A hömpölygő sír – Könyv – kritika
Cormoran Strike és partnere, Robin Ellacott egy könyörtelen vallási szektával kerülnek szembe. Robert Galbraith magánnyomozó-párosa most egy fiatalembert próbál kiszabadítani a fanatikusok karmai közül. A sorozat hetedik kötete, A hömpölygő sír a veszélyesnél is veszélyesebb megpróbáltatások elé állítja Robint.
A hömpölygő sír tele van csontvázakkal
A karizmatikus szélhámos, J Papa, azaz Jonathan Wace és kivételesen ördögi hitvese, Mazu igazi aranybányára leltek az Egyetemes Humanitarius Egyház létrehozásával. Végletekig fanatizált, agymosott híveik lesik minden kívánságukat és a legbetegesebb vágyaikat is szó nélkül teljesítik.
Akire ezek ketten egyszer rátették a kezeiket, azt nem eresztik, míg teljesen ki nem facsarják. A jobbra hivatott, de befolyásolható Will Edensor megmentése így aztán rendesen feladja a leckét Cormoran Strike-nak és kis csapatának.
Robin ezt is bevállalja!
Robin Ellacott, a krimi-irodalom legszeretetreméltóbb magándetektívje. Okos, elhivatott, leleményes, ugyanakkor érzékeny és empatikus. És olyan cuki, hogy még! Komolyan mondom, ez a nő az abszolút zsánerem!
Aki azt gondolja, hogy e kedves és szelíd lélek jó helyen van, ha beépül egy kiszámíthatatlan szexőrültekkel teli veszélyes szektába, az emelje fel a kezét! Valaki?
Robin azonban bevállalja. A Egyetemes Humanitarius Egyház tudniillik kívülről feltörhetetlen. Tagjai összezárnak, gazdag és híres támogatói pedig megvédik a külvilággal szemben.
Azonban, mint az hamarosan kiderül, – mint ahogy minden szektában általában, – itt is csak a vezetőknek van jó sora. Egy efféle helyen egyszerű tagnak lenni, hát, kész szívás…
A hömpölygő sír túl lassan hömpölyög
A Cormoran Strike-sorozat hetedik kötete folytatja a galbraith-i hagyományokat: a sorozat előrehaladtával egyre és egyre nő a történetek terjedelme. És ugyan ki merészelné megmondani a Robert Galbraith álnév alatt működő Joanne K. Rowlingnak, a fantasy irodalom nagymesterének, sőt világbajnokának, hogy ez most már tényleg sok?
Én. Én megmondom:
Kedves Ms. Rowling, A hömpölygő sír túl van írva, mint a büdös hétszentség!
És emiatt bizony néha elég unalmas.
Csak jönnek és jönnek sorban egymás után a nyomasztóan egyforma fejezetek, de az álruhában kutakodó Robin csupán mikroszkóppal is alig érzékelhető információ-morzsákra bukkan… Miközben Galbraith aprólékos részletességgel ecseteli egy befolyásolható és hiszékeny birkákkal teli ál-egyház hétköznapjait.
Szóval hiába van az, hogy teljesen bele vagy zúgva Robinba, mégis alig várod, hogy végre átkapcsolhass tőle a morózus Cormoran sokkal élettel telibb jeleneteire.
A hömpölygő sír kiveti a Vízbefúlt Prófétát
Cormoran Strike, Robin titkos missziójával párhuzamosan, a külvilágban próbál fogást találni az egyházon. Jonathan és Mazu Wace szektája lenyeli, alaposan megcsócsálja, majd kiköpi tagjait. Az egyházat elhagyók között erősen felülreprezentált az öngyilkos aránya. A Vízbefúlt Próféta, a Wace-házaspár kreálmánya oly rémisztő, hogy sokan inkább a halálba menekülnek előle.
Amúgy egy ilyen próféta azért alapból gyanús egy kicsit, nem? Strike szerint igen.
Na igen, és akkor itt megint csak az történik, hogy Strike olyan szinten ássa bele magát annak a bizonyos két évtizede történt kora hajnalnak az eseményeibe, melynek során a Wace-házaspár lányából, Daiyu-ból egy balsikeres fürdőzést követően Vízbefúlt Próféta vált, hogy az ismét csak túl soknak bizonyul. A hömpölygő sír megint belassul és önismétlővé válik…
Kimászott az ablakon az az elkényeztetett kis liba? Vagy nem mászott ki? Eh, kit érdekel!
Végre egy kis veszély!
Egészen Robert Galbraith könyvének a végéig kell várni, hogy némi izgalom költözzön a lapjaira!(És ez egy 1000 oldalas könyvmonstrum esetében nyilván tetemes idő.) Azonban tény, hogy amint az Egyetemes Humanitarius Egyház felveszi a kesztyűt a bosszantó magánnyomozó-irodával, sokkal jobban pörögnek az események.
Aggódni kezdesz a főszereplőkért. Izgulsz az autós üldözés alatt. Sőt, dühös leszel az aljas húzások miatt!
…És mindenki nagy megelégedésére – végre! – Robin és Strike is kap egy-egy régóta megérdemelt páros nagyjelenetet a velük megegyező nemű Wace-szel…
Ez az! Robert Galbraith mégis tudja, hogyan kell krimit írni?!
Ne szaladjunk ennyire előre!
Bár A hömpölygő sír tettese nagy meglepetés, úgy értem, tényleg nagy, mivel Galbraith remek félrevezetésekről és tévutakról gondoskodik, és most – kivételesen – ezek a szándékai szerint mind működnek is, valahogy összességében mégsem hihető a dolog. Talán belefáradtál, mire idáig eljutsz? Vagy ez az egész csak olyan átkozottul bonyolultnak és kivitelezhetetlennek tűnik? … És valljuk be, azért az az indíték is elég vékonykának bizonyul…
Amikor Strike leül szemben a tettessel, és szép lassan módszeresen szembesíti a tetteivel, hát az leginkább csak unalmas. Várod, hogy mielőbb túl legyél rajta. Mivel elveszi az időt az elől, ami sokkal jobban érdekel: Cormoran és Robin egymás iránti érzéseiről.
Cormie szereti Robint, Robin szereti Cormie-t
Amikor Charlotte Campbell, Strike korábbi szerelme és jelenlegi nemezise felbukkan a regényben, az túl korai. Rögtön az elején tiszteletét teszi. A női szeszélyt tizedik hatványra emelő Charlotte elvégre a fűszert jelenti a sorozatban. Túl sok már inkább árt belőle, mint használ, nem igaz?
Nem így áll a helyzet két főhősünk érzelmi kapcsolatával – vagyis annak végletekig aprólékos kibontásával. Egyszerűen nem lehet betelni ezzel az örökös csiki-csuki játékkal, az egymás óvatos kerülgetésével és a másik iránti érzések folyamatos nagyítóval történő vizsgálatával.
Azt, ami Robin és Strike között történik, bármely romantikus regényben körülbelül 20 oldalon lerendeznék. Galbraith-nek eddig 5000 sem elég hozzá.
Lehet, hogy Robert Galbraith-nek nem is krimit kellene írni?
Hát, könnyen lehetséges. Amit a szerző a karakterekkel véghez visz, az ugyanis bámulatos. És itt most nem csak a főszereplőkről van szó, hanem bármelyik mellékkarakterről. Itt van például Pat, a vénséges, láncdohányos, zsémbes, mindenről határozott véleménnyel rendelkező – és azt azonnal ki is mondó – irodavezető. Ki gondolta volna, amikor 2-3 résszel ezelőtt felbukkant, hogy mostanra simán megkedveled?
… … …
A hömpölygő sír végtelenül lassan vánszorgó krimi, ami valószínűleg a Strike-sorozat elkötelezett rajongóinak a türelmét is erősen próbára teszi helyenként. A szélhámos szekta elleni nehézkes adatgyűjtés csak nagyon sokára, szinte kizárólag a célegyenesben fordul valami sokkal komolyabb dologba, gyilkossági nyomozásba… De végül is mit számít mindez, amíg feszült figyelemmel követheted a mogorva detektív és bájos kolleginája lassan, de biztosan alakuló románcát.
Értékelés: 7.7/10
Robert Galbraith: A hömpölygő sír (Cormoran Strike 7.)
Gabo Könyvkiadó. 2023. 1083 oldal
—
A sorozat további részei:
4. Halálos fehér
5. Zavaros vér
6. A Koromfekete szív
7. A hömpölygő sír
—
Ez is érdekelhet:
Stephen King: Holly