David Baldacci: Végső fázis – Könyv – kritika
Amos Decker egyszer már nyerte a súlycsoportját
Fogadok, te is azt gondolod, milyen nagyszerű könyv volt már az Amos Decker-sorozat első része, Az emlékek börtönében. Noha a könyv felszíne alatt valójában csak egy átlagos krimi dohogott, mégis szokatlanul és lebilincselően egyedi volt ez a 130 kilós, mogorva és különc főhős, aki MINDENRE IS emlékezik, ami az életben vele történt, másodperc pontossággal. A Végső fázissal most visszatérő csodabogár Amos Deckernek ráadásul a családjáért is bosszút kellett állni. Pompás kezdet volt, na!
(Főképpen, ha már réges régen megfogadtad, hogy nem veszel többet a kezedbe David Baldacci-könyvet, hiszen annyira pocsék író az illető. Az emlékek börtönében azonban, mi tagadás, ellenállhatatlannak bizonyult.)
Röviden szólva, Amos elkapta a családja gyilkosát, azt a rohadt kis szemétládát és beállt az FBI-hoz, külsős tanácsadónak, éppen úgy mint Patrick Jane, a Mentalista az utolsó évadában.
Hé, Decker esze kezd elmenni!
Nos, az FBI nem aprózza el: Amos csapatában van egy FBI-os főnök, egy FBI-os kolléga, az újságíró csajszi az előző részből és az agyturkász nőci. Soknak érzed? Ja, jó hogy Manci nénit a B-lépcsőházból nem vették be a csapatukba, mert jól ért a keresztrejtvény-fejtéshez.
A Végső fázis különítményének külön busz kell, ha kimennek egy helyszínre. Mit gondolsz, ezeket a karaktereket árnyalja is valaki? Lófarát, egyedül az FBI-os kolléga különböztethető meg a csapat többi tagjától, de csupán amiatt, mert folyamatosan szemétkedik Amossal. A többiek MINDENT elhisznek neki. Szó nélkül.
Szerinted jól teszik? A kutya valagát! A dagadék Amos ugyanis nekiáll fogyókúrázni, ami rá is fér, nem mondom, de túlzásba viszi szerencsétlen marha, emiatt elkezdenek kiürülni a szervezete glikogén raktárai, és ez feltehetőleg nem tesz jót az ő AGYÁNAK. Ez persze csak az én tippem, lehet, hogy más baja van, de az mindenképpen az AGYÁT vette célba. Talán végzetes agyrák, vagy nem is tudom, mi, de a lényeg, hogy a fickónak kezd teljesen elmenni az esze.
A tanút például kinyírják őmiatta. Ja, hát, izé, bocs, mondja Amos, nem is gondoltam, hogy ez lesz. Amos egyetlen szerencséje az, hogy mindenki más is teljesen hülye a társaságban, vakok között pedig tudvalevőleg a félszemű a király, így aztán csökkent agyműködéssel is előre tud jutni.
Ilyen komplikált terv nincs a világon!
A Végső fázis tettese a lehető legbonyolultabb tervet eszeli ki, hogy eltűnjön az üldözői elől. Olyan bonyolult tervet, hogy ezzel évtizedekre való elfoglaltságot biztosít saját magának. Ártatlanokat juttat börtönbe, akiket a végén még újra ki is kell szabadítania. És folyamatosan embereket kell eltenni láb alól, hogy minden a terv szerint menjen.
Amos közben minden józan észt félretéve halad előre, mint egy önbizalomtól fűtött vaddisznó a porcelánboltban. Az összes terve csődöt mond, folyton átvágják és hülyét csinálnak belőle, miközben ő folyamatosan életveszélybe sodor másokat. Te meg a pálya széléről figyeled az eseményeket és folyton felszisszensz: Amos, bazmeg, ne! Ne már, ezt tényleg ne, öreg!
És azt hiszed, az majd segít rajta, hogy ekkor MÉG EGY VALAKI csatlakozik a csapatukhoz? (Ja, jól hallottad, most már hatan nyomoznak!) Hát egy fenét segít. Ez leginkább azért szívás, mert ha természettől fogva naiv, befolyásolható és hiszékeny vagy, – éppúgy mint jelen sorok írója, – akkor is nagyrészt előre látod A Végső fázis összes fordulatát. Két HATALMAS-nak szánt meglepetés is van benne, mindkettőt kitaláltam azonnal, amint belengették őket.
David Baldacci nem egyetlen ember, hanem több!
Akkor vajon Amos, ez a DAGADT, RETARDÁLT, BÉNA TÖKFEJ miért nem találja ki őket, hm?! Tudod, miért? Tuti azért, mert David Baldacci két könyvet jelentet meg évente. Teljesen elképzelhetetlen, hogy évente két könyvet jelentess meg úgy, hogy azoknak értelme is legyen. (vö. Leslie L. Lawrence vagy Nemere István.) Baldacci mostanra, ha visszafogottabb mértékben is, de valószínűleg ugyanolyan franchise-á vált mint James Patterson, ahol egy név mögött egy egész team áll, amely több műfajban ONTJA a könyveket. Na már most az Amos Decker-sorozat 2. részét valószínűleg a csapat legostobább, minimális íráskészséggel megáldott tagjára bízhatták.
Ezért történhetnek a Végső fázisban olyan valószínűtlen marhaságok, mint hogy Amos egy sima Google-kereséssel! ér el áttörést a nyomozásban. Vagy hogy akkora tettrekészséggel, mint Jack Reacher őrnagy (lásd: Lee Child: A pók hálójában), az összes lapját felfedve (a lehető legértéktelenebb összeállítás, csak mondom) magára haragítja nagy hatalmú ellenfeleit – majd ezután felfedezi, hogy ezért tuti ki fogják nyírni. És mit csinál ekkor? Na mit? Elkezd rinyálni a hülye barom és várja, hogy megmentsék.
Végső értékelés: 4.5/10
David Baldacci: Végső fázis (Amos Decker 2.)
General Press. 2018. 432 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Juan Gómez-Jurado: Vörös királynő
—
Ha esetleg hasonlóan pocsék könyvekre vágynál:
Tim Weaver: Holtvadászat
James Lovegrove: A háború istenei