Na tessék, már megint egy szőke csaj, pszicho-thrillerrel? Ami ugyebár mértékadó vélemények (elsősorban a sajátom) szerint a krimi-irodalom legalja. Miért álltál akkor neki, nagyokos? Hát mert azt hittem a Tökéletes maradványok sima krimi.
És szó se róla, Helen Fields könyének fele valóban az is, az Interpoltól Skóciába ejtőernyőzott Callanach felügyelőnek számos problémája akad egy sorozatgyilkos és saját francia akcentusa miatt.
A nyomozás ígéretesen indul, a kezdés alapján biztosra veszed, hogy a felügyelőnek egy gonosz lángelmével gyűlik meg a baja, de a tettes utáni hajsza szép fokozatosan eljelentéktelenedik. Fields muníció hiányában mellékszálakkal próbálja kitölteni az űrt: egy kolléga ügye kap egyre nagyobb teret, aztán befigyel némi romantika és a felügyelő nem túl fényes múltja is.
A könyv leggyengébb részei a munkatársakkal való túlerőltetett összeütközések, viszont e pár jelenetet leszámítva a Tökéletes maradványok színvonalával nincs különösebb probléma… kb. a könyv feléig, ahol a stílus is elkezd egyre pongyolábbá válni, ami leginkább a főnyomozó kartárs hisztijeinél érhető tetten… ez később a levakarhatatlan önkéntes profilozóval kiegészülve egészen nevetségessé és szakmaiatlanná teszi a dr. King utáni hajszát. És Helen Fields könyvét is.
A nyomozással párhuzamos, pszichotrillernek szánt fejezetekben, dr. King kisszerű és szánalmas elméjébe nyerhetsz bepillantást. Méghogy gonosz lángelme! Jó lenne, mi? Egyszerű kisebbrendűségi komplexussal sújtott pszichopata, aki grandiózusnak vélt terveivel egyre nagyobb kulimászba keveri magát. A csalafinta dr. King által elkövetett kínzások naturalista leírása viszont nem való gyenge idegzetűeknek, krimi helyett inkább kívánkoznának trancsírozós horrorba. Nem csodálkoznék, ha azon a ponton, amidőn dr. King számot ad autodidakta módon elsajátított fogászati ismereteiről, páran ijedtükben kihajítanák az ablakon Fields pszichothrillerét.
A végére teljesen lesüllyed a Tökéletes maradványok színvonala: viszonylag értelmesen megírt fejezetek váltakoznak logikai bakugrásokkal (a fondorlatos dr. King egy minden alapot nélkülöző feltételezésre alapozza tervét, ami, bakker, be is jön neki) és cápaugrás szintű fordulatokkal: a régi ismerős feltűnésénél a bérszámfejtésen és az autókereskedővel kötött alkunál már te szégyelled magad, de mélységesen, Helen Fields helyett.
6.5/10
Helen Fields: Tökéletes maradványok
Művelt Nép Kiadó. 2018. 430 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Mike Omer: Egy gyilkos elme
