Arnaldur Indridason: A mélység titka – Könyv – kritika

Arnaldur Indridason: A mélység titka - könyvborító

Arnaldur Indridason, miután lezárta az őt világsikerhez juttató Erlendur-sorozatot, új hőssel a főszerepben indított új krimiszériát. Íme, Konrád, a nyugdíjas nyomozó, aki A mélység titka című kötetben lép színre első ízben, – és persze ugyanolyan eltökélt és lelkiismeretes, mint híresen mogorva elődje.

Ébresztő! Ez egy nyomozás!

Erlendur felügyelő talán a krimi-irodalom valaha volt legszokatlanabb főszereplő-választása lehet. A végtelenül morózus, szűkszavú és betegesen távolságtartó izlandi rendőr olyan átkozottul unalmas egyéniség, hogy aki kézbe veszi a nyomozásait tartalmazó könyveket, néha azt érezheti olvasás közben, hogy maga is kezd egyre szürkébbé és jellegtelenebbé válni, – sőt talán még egy enyhébb kómába is belecsúszik…

Na most A mélység titka Konrád felügyelője éppen csak egy grammal különb nála. Nem tudom, hogy az izlandi lakosok többsége mind ilyen-e, vagy csak az Arnaldur Indridason ismeretségi körébe tartozók, de tény, ha Konrád felügyelő vendégségbe hívna magához, 20 perc után arra gondolnál, hogy a vele való társalgásnál még az is érdekesebb elfoglaltság volna, ha szépen módszeresen nekiállnál felvagdosni a saját ereidet…

Az Erlendur-sorozat 11 részből áll. Ebből 9 jelent meg magyarul. Érdekes módon mindet elolvastam. Pedig senki sem tartott fegyvert a homlokomhoz.

A magyarázat erre természetesen az, hogy Indridason a nyomozás folyamatával kárpótolja szegény olvasóit teljességgel elviselhetetlen főhőséért. Pontosan úgy, ahogy ezt új főszereplője esetében is teszi…

Read more

Jørn Lier Horst: Holttér – Könyv – kritika

Jorn Lier Horst: Holttér - Könyvborító

Az eltűnt taxisofőrről már kezd mindenki lemondani, kivéve a rendőrséget hanyagsággal vádló médiát. (Hiénák.) Azonban a közelmúltban békés körülmények között – a lépcsőn legurulva – elhunyt öreg gengszterfőnök páncélszekrénye új információkkal szolgál az ügyben. Ráadásul összekapcsolja az eltűnést egy nagy port felvert gyilkossági esettel. A holttér kitöltése William Wisting rendőrfelügyelőre vár.

Ki ez a William Wisting nevű fickó?

Hát vitán felül ő Norvégia legszimpatikusabb nyomozója.

Ha utálod a zsarukat – (és ki nem?!) – de változtatni szeretnél ezen, akkor Jørn Lier Horst bűnügyi regényei e folyamat lehetséges első lépéseit jelenthetik.

Wisting az elkötelezett és lelkiismeretes rendőr mintaképe. Emellett odaadó családapa.

Ha a szakmai munkássága véletlenül nem töltene el elismeréssel, még mindig szurkolhatsz neki, hogy összejöjjön a rokonszenves ügyésznővel, vagy esetleg a régi barátnőjével, aki a közelmúltban rúgta ki őt OK NÉLKÜL. (Remélem, nem az derül ki, hogy unalmasak találta szegény pasit!) … Mindenesetre van valami magával ragadó abban, ahogy Horst óvatosan terelgeti egymás felé a két szeretetre vágyó szereplőjét.

Read more

Lisa Gardner: Mielőtt eltűnt – Könyv – kritika

Lisa Gardner: Mielőtt eltűnt - Könyv

Frankie Elkin soványka, aprócska fehér nőci – az alkohollal ápolt ellentmondásos viszonnyal és jelentős mértékű megmentő-komplexussal. Boston bevándorlók által benépesített Manpattan negyedéből úgy tűnik ki, mint egy világítótorony az éjszakai tengeren. Akkor mégis mit keres ott?!

Nos, Frankie az eltűnt személyek specialistája. Mégpedig a kihűlt ügyeké, amelyekkel a rendőrség már kudarcot vallott. Eddig tizennégy személyt talált meg. Mindet holtan. Angelique Badeau-val, a 11 hónapja eltűnt haiti tinédzserrel talán most más lesz a helyzet…

A Mielőtt eltűnt Lisa Gardner Frankie Elkin-sorozatának az első kötete.

A személyiség varázsa

Ha nem egy olyan hatalmas és megállíthatatlan izompacsirta vagy, mint, mondjuk, Jack Reacher őrnagy (lásd: Lee Child: Ne add fel könnyen) aki a vonakodó tanúkból és gyanúsítottakból általában egy-egy jól elhelyezett, méretes pofon segítségével csalogatja elő a szükséges információkat, akkor, nincs mese, csakis a személyiséged erejére támaszkodhatsz.

Frankie Elkin pontosan így is tesz.

Read more

David Baldacci: Végső fázis – Könyv – kritika

David Baldacci: Végső fázis könyvborító

Amos Decker egyszer már nyerte a súlycsoportját

Fogadok, te is azt gondolod, milyen nagyszerű könyv volt már az Amos Decker-sorozat első része, Az emlékek börtönében. Noha a könyv felszíne alatt valójában csak egy átlagos krimi dohogott, mégis szokatlanul és lebilincselően egyedi volt ez a 130 kilós, mogorva és különc főhős, aki MINDENRE IS emlékezik, ami az életben vele történt, másodperc pontossággal. A Végső fázissal most visszatérő csodabogár Amos Deckernek ráadásul a családjáért is bosszút kellett állni. Pompás kezdet volt, na!

(Főképpen, ha már réges régen megfogadtad, hogy nem veszel többet a kezedbe David Baldacci-könyvet, hiszen annyira pocsék író az illető. Az emlékek börtönében azonban, mi tagadás, ellenállhatatlannak bizonyult.)

Röviden szólva, Amos elkapta a családja gyilkosát, azt a rohadt kis szemétládát és beállt az FBI-hoz, külsős tanácsadónak, éppen úgy mint Patrick Jane, a Mentalista az utolsó évadában.

Hé, Decker esze kezd elmenni!

Read more