Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai 1-2. – Könyv – kritika

Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai könyvborító

Nem túl bámulatos kalandok

Mire asszociálsz egy olyan könyvcím alapján, amelyben benne foglaltatik a „bámulatos kalandok” kifejezés? Le merném fogadni, hogy bámulatos kalandokra. Nos, azok nem nagyon vannak Michael Chabon Kavalier és Clay bámulatos kalandjai című könyvében. Vagy legalábbis csak nyomokban. A cím a (tudatosan) félreérthető címadás iskolapéldája. A nácik elől Amerikába kimenekített Josef Kavalier és unokatestvére története egy kb. tizenöt évet felölelő fél családregény az amerikai képregényírás aranykorszakáról és a holokausztot „túlélők bűntudatáról”.

A Szabadulóművész képregény-történelmet ír

Akkor mi az, amibámulatos a Kavalier és Clay bámulatos kalandjaiban? Hát a képregény-történelem. (Természetesen a címbéli jelző is ezekre utal.) El bírom képzelni, hogy a kilencedik művészeti ág, e klasszikusan amerikai műfaj korai históriája már kapásból egy fél Pulitzer-díjat ért Michael Chabon számára. (A díj másik fele talán a ’40-es és ’50-es évek New Yorkja iránt kinyilvánított alázatos és buzgó hódolatnak köszönhető). A regénybéli Szabadulóművész természetesen nem létezett, az álarcos hős van Amerika kapitány egyfajta parafrázisa, továbbá az emlékezetes Hitlernek bepancsolós címlap is utóbbihoz köthető.

Read more

Szenvedélyek viharában – Film – kritika

Szenvedélyek viharában 1994 film poszter

Ludlow ezredes, az indián-mészárlásoktól megcsömörlötten a kies Montanában telepedik le jó régen, három fia születik, ésatöbbi. És amikor a legkisebbik hazaviszi a menyasszonyát, a CSUDASZÉP Suzannah-t, a másik két fiú is elkezdi rá csorgatni a nyálát. Nem elég a bajuk, még az első világháború is kitör pont akkor.

És hogy mi a lényeg? Sose jó nagy szavakkal dobálózni, de nincs mit tenni, ha egyszer ez a helyzet. Na figyi: a Szenvedélyek viharában című filmdráma megtanít arra, hogy hiába tartod be isten és ember összes törvényeit, meg mindig simán járhatsz úgy, hogy MINDENKI azt szereti helyetted, aki ezekre a törvényekre fittyet hány. Tehetsz ellene bármit is? Semmit, simán csak beszoptad. Köszi szépen!

Maximum annyit csinálhatsz, hogy megacélozod a lelked, mert ez a film szemérmetlenül és gátlástalanul manipulatív, minden egyes törekvése arra irányul, hogy jól megríkasson.

Kicsi „M” pölö folyamatosan itatta az egereket, így egy idő után kénytelen voltam elkezdeni strigulázni, és a végen az jött ki, hogy egészen pontosan egy tucat alkalommal bőgte el magát Edward Zwick e neves műalkotásának megtekintése közben. Igazán szép teljesítmény!

Ez a mocskos film így hat a nézőre, meg akkor is, ha pontosan tudod, hogy a szereplők legtöbb gondját – a rohadék forgatókönyvírók mellett – az ostobaságig merészkedő, konok makacsság vagy az érthetetlen öntorvényűség okozza, és nem keverednének ekkora kulimászba a szerencsétlen marhái, ha egy kicsivel több empátiát vagy legalábbis némi TÜRELMET tanúsítanának a másik irányában.

Szóval ha úgy érzed, hogy kemény vagy mint a vídia, de a biztonság kedvéért azért ellenőrizni akarnád, nézd meg a Szenvedélyek viharában-t. És ha egyszer sem lábad könnybe a szemed közben, nos akkor tényleg az is vagy!

8/10

Szenvedélyek viharában (Legends of the Fall – 1994), filmdráma (IMDb)
R.: Edward Zwick, Fsz.: Brad Pitt, Anthony Hopkins, Aidan Quinn, Julia Ormond

Ez is érdekelhet:
Julia Quinn: A herceg és én
Giles Kristian: Lancelot

Winston Graham: Ross Poldark – Könyv – kritika

Winston Graham: Ross Poldark

Ross Poldark százados átlőtt bokával, sántikálva érkezik haza a festői Cornwallba az amerikai függetlenségi háborúból. Az apja halott, a ház romokban, a menyasszonya pedig lecserélte az unokatesójára.

Míg Ross hozzálát, hogy helyreállítsa lerombolt lakhelyét, önérzetét és gazdálkodásba kezd, addig te bepillantást nyerhetsz a 18. század végi Dél-Anglia hétköznapjaiba. Ami nem a legszívderítőbb hely akkoriban: a háború dekonjunktúrába taszította az országot, a cornwalli ipar alapját képező bányászat döglődik, a felsőbb osztályok vigadnak, az alsóbbak nyomorognak. Ross, apjától megörökölt korhely alkalmazottai pedig isznak mint a kefekötő. Ross se veti meg a piát. Gőzöd sincs, mi fog ebből kisülni.

Aztán megérkezik Demelza.

Demelza 13 éves, nyomorgó félárva, akit Ross kiment brutális apja kezei közül és felvesz házicselédnek. Ennél jobb dolgot nem is tehetne. Innentől kezdve ugyanis alig várod, hogy Demelzáról olvashass, a róla szóló oldalak, leginkább megindító mivoltukkal valósággal elhomályosítják a regény többi részét. Demelza cseperedik, eszesedik, aztán nekilát, hogy magára irányítsa Ross figyelmét…

Read more

Magyary Ágnes: Víziló a Szamosban – Könyv – kritika

Magyary Ágnes: Víziló a Szamosban könyvborító

Három generáció által felhalmozott limlom gyűlik össze Kolozsváron a Magyar (később Maresal Foch, még később Lenin) utcai garázsban, amelynek tartalmát 1984-ben hatalmi szóra kell kizsuppolni – a lakókkal egyetemben. Magyary Ágnes Víziló a Szamosban című könyvében a helyzetet csak súlyosbítja Ödönke, a dagadt és képzeletbeli víziló, ami ugyancsak a garázsban tanyázik.

Három kolozsvári generáció

A három generáció közül egyértelműen a legelső, a dédszülők története a legerősebb Magyary könyvében. Kővári Esztike küzdelme Julcsával, a konok szolgalólánnyal és az életnek nevezett érthetetlen kuszasággal egészen magával ragadó. (Hiába próbálja állandóan elvonni a figyelmünket Ödönke, akinek a szószátyársága esetenként az elég nehezen tolerálható másfél oldalnyira is kiterjed… és hát a hosszadalmasan kifejtett metaforák és történeti kitekintések sem segítenek éppen.)

Történelmi kontextusba helyezett rokonság

A Víziló a Szamosban következő két generációjánál fordított a helyzet: a nagyszülők és a szülők élete közel sem annyira érdekes, mint a történelmi kontextus. A sok, nehezen megjegyezhető rokon és szomszéd történetszálán kavargó események az olvasó számára néha egészen érdektelennek tűnhetnek. (Egy elfuserált hajfestéstől, Tódorka kecske étrendjén át az általános iskola udvarán történő kergetőzés MEGKAPÓAN RÉSZLETES leírásáig.)

A Víziló a Szamosban alapjai ezektől függetlenül stabilak, a ide-oda, akár évtizedek között merészen ugrabugráló időszerkezet olykor egészen bravúros, – bár ez is jobban működik a regény első harmadában a jóval érdekesebb história miatt.

Élet? Igen!

Ami viszont végig kitart, az a játékos iróniával nyakon öntött életigenles, a bohókás szürrealizmus, amely Kolozsvár bombázásának leírásával éri el csúcspontját, vagy a nagypapa kapcsán az ukrán fronton belepő groteszk, ami az addig meglehetősen sótlan(ra írt) karaktert is jelentősen feljavítja.

Ja, és a nagymama barátnőjének Dzsida Jenő udvarolt. A dédmama barinőjének meg Ady Endre. (Reméljük, nem kapott el tőle semmi nyavalyát.)

Értékelés: 6.8/10

Magyary Ágnes: Víziló a Szamosban
Magyar Napló. 2018. 452 oldal

Ez is érdekelhet:
Kollár-Klemencz László: Öreg Banda

1 2